Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
kőzet lösz, a kedvezőtlen tulajdonságok némileg csökkennek. Valamivel alacsonyabb térszíni fekvésben (Völgység), a kilúgzás mérvének csökkenése folytán, agyagbemosódásos barna erdőtalajok találhatók. Ezek vízgazdálkodási tulajdonságai — az előbbiekhez hasonlóan — szintén kedvezőtlenek. Csapadékos időszakban itt is jelentékeny eróziós károkkal kell számolni. A belső-somogyi részen (ahol az alapkőzet homokos) a vízgazdálkodási tulajdonságok kedvezőbbek még akkor is, ha nehezebb mechanikai összetételű kovárványos képződmények vannak a szelvényben, vagy felszínközeiben. Még alacsonyabb térszíni fekvésben helyezkednek el a már csak kevéssé kilúgzott, profiljukban kevésbé differenciált barnaföldek (Somogy, Hegyhát). Ezek vízgazdálkodási tulajdonságai jók és hasonlóan a lapos területek mészlepedékes csernoz- jomai felé átmenetet képező csernozjom barna erdőtalajokhoz, vízvezető- és víztartóképességük egyaránt jó, vízkapacitásuk elég nagy. A vízgazdálkodási tulajdonságokat azonban itt érzékenyen befolyásolja az erózió. A TVK-egység legkedvezőbb talajfizikai tulajdonságaival Külső- és Belső-Somogy, valamint Ormánság mészlepedékes csernozjomai rendelkeznek. A folyóvölgyek helyenként elláposodtak, a pangó vizek következményeiként. A Dráva semlegeshez közelálló kémhatású nyers öntései és réti öntései jó vízgazdálkodási tulajdonságokkal rendelkeznek. Nem így a partmenti homokos dünesor (amelynek víztartóképessége gyenge) és a mélyebbfekvésű területek réti talajai. Ez utóbbiak gyakran szikfoltosak (szolonyec típusú szikesedés) és nemcsak vízvezetőképességük, hanem szerkezetük is rossz. Művelésük nehéz, növényállományuk gyenge. A Terület hegyeit és meredek lejtőjű dombjait erdők borítják. A D-i lejtőkön a szőlőművelés régi. gazdag hagyományokon nyugszik. A szántóföldi növénytermesztéssel hasznosított részeken a gabonafélék közül a búza, kapások közül a kukorica, takarmánynövények közül a vöröshere és lucerna termesztése kiterjedt. Öntözésre a Déldunántúli Vízgazdálkodási Területen esetleg a Dráva-völgyben van lehetőség, bár az öntésterületek üde talajain erre nincs mindig szükség. A távolabbi területeken pedig a talajok rossz vízgazdálkodási tulajdonságai okoznak problémát ebben a kérdésben. A somogyi rész laza homokjai az öntözést igen meghálálnák. Itt viszont a technikai megvalósítás nehézségei (domborzat, vízszerzés) akadályozzák az öntözés elterjedését. A körzet nem sík felszínű részein legfontosabb meliorációs probléma az erózió elleni védekezés. Kisebb jelentősége van a kémiai talajjavításnak (meszezés). 2.125 A talajeróziós viszonyok jellemzése A „Talajeróziós viszonyok” c. 1:500 000 méretarányú térkép szerkesztésénél feltüntettük a különböző mértékben erodált területeket, megkülönböztetve a gyengén erodált szántókat, melyeken az eredeti talaj szelvénynek még legalább 70%-os megmaradt, a közepesen erodált területeket, amelyeken a talajréteg 30—70%-a pusztult el, valamint az erősen erodált talajokat, melyek szelvényében az eredeti rétegeknek csak 30%-a maradt fenn, vagy a megmaradt réteg nem vastagabb 30 cm-nél. Ezek a területi elhatárolások az 1:75 000 méretarányú felvételek alapján történtek. Becslésszerűen jelöltük ezen kívül a deflációs területeket, melyeken száraz időszakokban a növényborítás nélküli felszíneken a szél felragadja és elszállítja a talaj- részecskéket. Jelöltük a nem erodált, valamint a szedimentá- ciós területeket is. Külön jelzései tüntettük fel a geológiai viszonyokat, az erózió szempontjából hasonló viselkedésű csoportokba vonva össze a kőzeteket, A térkép, valamint a térképezés közben szerzett tapasztalatok alapján a terület talaj eróziós viszonyait a következőkben jellemezhetjük: Az erózió mértéke: 10:30:30 arányszámmal fejezhető ki, ha az erősen-, közepesen-, gyengén erodált területek százalékos elterjedését vesszük figyelembe, az erdők kivételével. A terület az alábbi részekre osztható: a) Külső-Somogy dombvidéke, mely a Kapos és a Koppány völgyek által osztott. Az asszimetri- kus völgyek hatására az erózió a völgyek D-i oldalán igen erős, míg az É-i oldal enyhén lejtős. Uralkodó forma a felületi rétegerózió és ezért a löszön kialakult talajokon a lehordás és a feltöltő- dés jelentős. Különösen ott fokozódik az erózió veszélye, ahol a hosszas, helytelen talajművelés hatására a csernozjom talajok eredetileg kedvező szerkezete leromlik és így a felszín vízáteresztő képessége csökken. Itt a talajok erodálhatósága jelentősen megnő és hasonlóvá lesz a lösz erodálhatósá- gához, mely sok helyen — így a völgyek peremén — felszínre kerül. Általában a talajok erodálhatósága egyenesen arányos az erózió mértékével. b) A Somogyi homokhát területén a vízerózió jelenléktelen, de annál nagyobb szerephez jut a defláció. c) Zselic területén a lösz és agyag kőzeten kialakult talajokon erős erózió lép fel, amit a meredek lej tő viszony ok is támogatnak. A terület É-i részével szemben itt kevés a plató, a dombok általában bogárhátúak, nagy a reliefenergia. A talajerózió formái közt gyakori a vízmosásos is. Mégis a talajok erodálhatósága sok esetben nincs egyenes arányban az erózió mértékével, mert a talaj lepusztulása után felszínre kerülő agyagos talajképző kőzet erodálhatósága nem sokban különbözik a talajétól. d) A Baranyai dombságon a D-felé lejtő hosszú hátak oldallejtői erodáltak. A rövid, meredek lejtők és a löszös talajképző kőzet miatt az erózió jelentős. Az erodálhatóság addig nem változik lényegesen, míg a talajszintek vannak a felszínen, de ha a talajképző kőzet kerül a felszínre, mely sok estben lösz, vagy löszszerű üledék, az erózió veszélye fokozódik. e) A Mecsek területén a hegyeket erdő borítja és csak kevés a szántó, melyeken azonban erős az erózió. 52
