Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
2.2 Éghajlat 2.21 Általános ismertetés 2.211 A terület éghajlati, jellemzése Hazánk legkedvezőbb éghajlatú vidéke. A tél enyhe, a nyár meleg, se sohasem olyan forró, mint az Alföld déli részén szokott lenni. Mérsékelten csapadékos; csapadék ellátása egész éven át egyenletes: legcsapadékosabb nyugati területeink (a 2. és részben az 1. TVK-egység) csak tavasszal és nyáron kapnak lényegesen több esőt, mint ez a terület, ősszel és télen viszont itt esik a legtöbb csapadék. Szélviszonyait a Mecsek tömege kedvezően befolyásolja: az uralkodó északi-északnyugati szelet — erősségét is lényegesen lecsökkentve — általában nyugatira, egyes részeken — főleg a terület keleti részén — keletire-délkeletire változtatja. Déli fekvése következtében az aránylag magas bo- rultsági értékek ellenére is napfényben gazdag vidéknek mondható. Területünk szinte teljes egészében a Bacsó-féle éghajlati beosztás IlI/b körzetébe esik (6. ábra), mégis nyugati, jelentős kiterjedésű síkságokkal váltakozó alacsony dombos része még a legcsapadékosabb nyugati országrészhez tartozik: minden évszakban, de különösen tavasszal és nyáron sok itt az eső. Északkeleti-keleti szegélye (a Sió— Duna menti rész) gyors átmenetet mutat az Alföld szárazságra-aszályosságra hajló klímájába, s ezzel együtt a telek enyheségét is a keményebb, fagyos jelleg váltja fel. E részeken viszont a napfénytartam is számottevő növekedést mutat a terület többi részéhez viszonyítva. Mező- és mikroklímákban rendkívül gazdag terület. A Mecsek és a Harsányi hegy vidékén az expozíció, a lejtők iránya és a domborzat szerint igen kis területeken belül élesen változik a klíma. Ennek következménye a növénytakaró összetételében, a mezőgazdasági termelés ágazataiban egyaránt mutatkozó változatosság: megtaláljuk itt a mediterrán flóraelemek mellett a kontinentális kárpáti fajokat éppúgy, mint a termesztett növények között a leginkább fény- és hőigényesekkel együtt a sok csapadékot, hűvöset kedvelőket is. A terület túlnyomó részét borító dombok között pedig a mikroklímáknak szinte áttekinthetetlen szövevénye alakul ki, amely azonban még legkedvezőtlenebb tulajdonságú alkotóelemeit tekintve sem mutat olyan szélsőségeket, mint pl. a Nyírség mikroklímamozaikja. Éppen ezért — bár a nagyüzemi gazdálkodás fejlődését ez a jelleg akadályozza — itt mégsem a mikroklímák mesterséges megváltoztatására, vagy megszüntetésére, hanem a hozzájuk való alkalmazkodásra kell törekedni, már amennyire azt a nagyüzemi gazdálkodás és főleg annak gépesítése egyáltalán megengedi. Mindennek közvetlen és konkrét vízgazdálkodási feladatai mutatkoznak a csatornázás, öntözés, vízrendezés, erózió-elhárítás stb. területén. 2.212 Meteorológiai állomáshálózat A terület általában mutatkozó kedvező éghajlati tulajdonságainak jó r eprezentáló ja az az éghajlatkutató és csapadékmérő állomáshálózat, amely itt már a múlt század második felében kezdett kialakulni. Legjelentősebb, nyolc évtizede működő állomása Pécs város (régebben Pécsbányatelepen, Pécs egyetemen, ma a Dohánygyár területén elhelyezve). Jó összehasonlítási lehetőséget nyújt ennek az állomásnak az adataival Pécs repülőtér és Pécs Misináié tő csak néhány év óta, de igen sok elem mérésére és megfigyelésére kiterjedő észlelői programja. Ma már nem működő, de hosszabb, 2— 4 évtizedes megfigyelési sorokkal rendelkező klímaállomásai: Barcs, Nagybajom, Németbóly, Hogy ész. Űj abban létesített állomások: Homokszent- györgy, Lengyel, Komló. A terület általános éghajlati jellemzéséhez felhasználhatók még a következő, ma is működő állomások adatai: Kaposvár, Szentlőrinc, Siklós, Mohács, Iregszemcse. Természetesen mező- és — mindenekelőtt — mikroklí- matikus részleteket is feltáró állomáshálózata nem volt és ma sincs a területnek. Ezt a feladatot a tervezés alatt álló déldunántúli terepklímatológiai kutatómunka lesz hivatva megoldani, melynek végrehajtója a Dunántúli Tudományos Intézet. Legalább öt évtizede működő csapadékmérő állomásainak száma 55, amelyek közül a szélsőségek bemutatásához — Kaposvár adatain kívül — Görgeteg és Kisbárapáti anyagát is felhasználtuk. 2.213 Maltroszinoptfkus időjárási típusok Hess és Brezowsky kutatásainak felhasználásával az egész ország területére s így területünkre is érvényes nagy területeken (pl. kontinensrészeken) egyidejűleg előforduló (makroszinoptikus) időjárási típusokat Péczely György állította össze. Ezeknek a jövőben a távprognózisukban is közlendő makroszinoptikus típusoknak az ismerete a vízgazdálkodási gyakorlatban is hasznosítható lesz, mivel minden egyes betűszimbólummal jelölt időjárási típushoz az ország különböző tájain meghatározott időjárási elemek (hőmérséklet, légnyomás, csapadékösszeg és esetleg intenzitás, stb.) tartoznak. (A CMm típus előrejelzésekor pl. nyáron a Dunántúl egyes részein 50 mm-t meghaladó, a Tiszántúlon alig 1—5 mm-es csapadékra lehet számítani.) Az 1. táblázatban csak azt a 9 időjárási típust ismertetjük, melyeknek évi előfordulási gyakorisága hazánkban az 5%-ot meghaladja. — A 10 %-ot meghaladó gyakoriságú típusokat az I., az 5—10% közöttieket a II. kategóriába soroltuk. Az I. táblázatban szereplő időjárási típusok jellemzése: A Anticiklon centrum, illetve levegő-szétáram- lási terület (divergencia) a Kárpát-medence felett. Szélirány: határozatlan jellegű, tartós szárazság. Ae Anticiklon a Kárpát-medencétől keletre. Szélirány: déli, délkeleti. Száraz idő, vagy kisebb csapadék. Aw Nyugatról benyomuló ún. azóri anticiklon. Szélirány: északnyugati. Nyáron friss, szeles idő, futó csapadékkal, télen enyhülést hoz. I 53
