Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás
viz a Malom-árkon át a városon keresztül folyik. A Malom árokból ugyanakkor az élelmiszeriparnak felszíni vízkivétele van. Kaposvár alatt a mezőgazdaság intenzív víz- igénnyel jelentkezik, amelyet az egészségügyi szervek felszíni vízből, az említett okok miatt nem engedélyeznek. Szigetváron, ha nem is ilyen mértékben, de hasonló helyzet van. Ugyancsak sürgősen megoldandó a pécsi probléma is. A Pécsi-víz a terület legszennyezettebb vízfolyása. A pécsi üzemek közül a Pécsi Bőrgyár napi 2830 kg BOI5 szennyet bocsát ki, minden tisztítás nélkül, a többi iparüzem szintén erős terhelést jelent. A Pécsi Kokszmű biológiai mérgeket bocsát a befogadóba. Dél-Baranya és a siklósi régió idegenforgalma csak a közművesítéssel együtt fejleszthető. Ennek keretében Harkányfürdő csatornázását a legrövidebb időn belül meg kell valósítani. A kultúrált üdülés feltételeit és az idegenforgalmat másképp megvalósítani nem lehet, csak ha a szennyvizek higiénés elvezetését és tisztítását biztosítjuk. Az előzőekben felhozottak miatt indokolt és adott a beruházások időbeni sorrendje is. Tehát a legrövidebb időn belül, 1960—1965 között, meg kell oldani Kaposvár, Szigetvár, Pécs és Harkányfürdő csatornázását. A tervezett beruházások értéke 1960—80 között: I. Települések csatornázása 606 millió Ft II. Ipartelepek csatornázása 402 millió Ft összesen: 1008 millió Ft 2.209 Vízerőhasznosítás A területet kisvízfolyások sűrűn behálózzák, vízhozamuk azonban időszakos és jelentéktelen, nem képviselnek nagyobb vízenergiát. A kisvízfolyások energiáját a múltban Baranya megyében 326, Somogy megyében 128, Tolna megyében 33 kisebb vízimalom hasznosította, melyek teljesítménye 3—40 LE között volt. A három megyében az ily módon hasznosított vízenergia 4540 LE. A korszerűtlen és nem folyamatos működésű vízimalmokat túlnyomórészt üzemen kívül helyezték, lebontották, jelenleg mintegy 40 vízimalom illetve daráló működik 400 LE összteljesítménnyel. Fejlesztésük csak helyi jellegű, s közvetlen meghajtásra berendezett, mezőgazdasági, kis teljesítményű munkagépek (daráló, fűrész, stb .. .) esetén indokolható. Villamosenergia termelésbe való bekapcsolásuk nem gazdaságos. A terület adottságai villamos csúcsenergiát termelő tározók létesítésére nem alkalmasak. Vízierőművek a területen jelenleg nincsenek. A keretterv a Dráva folyón 1980 után Cunnál (90 fkm), Szentborbásnál 128 fkm), Babó- csánál (164 fkm) és Golánál (230 fkm) irányoz elő duzzasztóműveket villamosenergia termelése céljából. A golai vízerőtelep oldalcsatornás kivitelben nagyobbrészt jugoszláv területen épülne 13,20 m közepes esésre és 550 ms/s vízhozamra. A beépített teljesítmény 56 400 kW, évi átlagos energia termelése 381,4 millió kWó, a beruházási költsége 1460 millió Ft. A további 3 drávai vízlépcső 3— 5,60 m közepes esésre és 600 mVs vízhozamra épül ki. Átlagos évi energiatermelésük 93,6—178,3 millió kWó, a beépített teljesítményük sorrendben 13 700, Í6 700, 26 100 kW. A vízlépcsők kiépítése során a duzzasztásnak megfelelően az árvízi és belvízi biztonság kiegészítéséről, továbbá a folyamszabályozási művek megerősítéséről, a vízlépcsők környezetében hajózó zsilipek létesítéséről gondoskodni kell. A fajlagos beruházási költségek (44 200—23 980 Ft/kW) lényegesen nagyobbak, mint a jelenlegi körülmények között még gazdaságosnak ítélt hasonló vízerőműveké, ezért a vízerőmű építése jelenlegi körülmények között nem gazdaságos. Az építési technológia fejlődésével, és a fejlődés gazdaságosabb megoldást adó lehetőségeinek kihasználásával a távolabbi jövőben a gazdaságosság elérhető lesz, ezért a kivitelt 1980 év utánra irányozzuk elő. A tervezett 4 drávai vízerőmű összes beruházási költsége 3310 millió Ft-ot tenne ki, ennek mintegy 34%-a, 1125 millió Ft beruházási összeg terhelné a magyar felet. 2.210 Víziutak és kikötők A Déldunántúli Vízgazdálkodási Terület egyetlen természetes víziútja a Dráva folyó, mesterséges víziutak nincsenek. A Dráva Magyarországot érintő 170 km hosszú szakasza jugoszláv területen, 68 km út után csatlakozik a Dunához, mint nemzetközi víziúthoz. A Dráva magyar szakasza hajózás szempontjából két részre osztható: a) Országhatár—Barcs (68—155 fkm) közötti 87 km hosszú nagyhajózásra alkalmas részre, és b) Barcs—örtilos közötti 83 km hosszú kishajó- zásra alkalmas felső részre. Ez utóbbi szakaszon magyar és jugoszláv mederrészek egymást váltakozva követik, a teljesen magyar szakasz hossza 32 km. A drávai víziutaknak a múltban már fontos szerepe volt, különösen az Ausztria és Trieszt felé irányuló szállításoknál. A víziközlekedés végpontja régebben Gyékényes, később Barcs volt, ahol vasúti vonalhoz csatlakozott. Barcson 2 km hosszú rakpart, vasúti rendező pu. és raktárak is épültek az érkező anyag fogadására. A hajózás biztonságosabbá tételére a 1880-as évektől nagyszabású mederszabályozási munkálatok voltak, melyeknek eredményeképpen a torkolat és Eszék között a folyó minden időben hajózhatóvá vált. A Dráva felsőbb szakaszain azonban a szabályozás nem fejeződhetett be. (Az 1913. évben 102 500 to, az 1940 évben 15 435 to volt az áruforgalom, a megtett árukilométer 12 158, illetve 2370 ezer tkm.) A világháború előtti forgalmat a nyugat felé irányuló hegymeneti szállítások túlsúlya jellemzi, míg a két világháború között a völgymenetben volt a szállítás 9/10-ed része. A második világháború után a hajózás lényegében a határ és mederviszonyok miatt megszűnt, legfeljebb egyes alkalmi menetekre és a folyamszabályozási munkákkal kapcsolatos minimális szállításokra szorítkozott. 49 * TVJC 385
