Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás
A Dráván jelenleg szórványos kishajózásról beszélhetünk. Ez a nemkívánatos állapot azonban az egész Dráva-vidék gazdasági életére fékezőleg hat és közlekedés politikai szempontból sem tartható. A vízi közlekedés lehetőségeinek kihasználásával a tömegáru forgalomnak vízi útra való terelése más közlekedési ágazatok tehermentesítése és a szállítás olcsóbbá tétele érdekében is kívánatos. A forgalom növekedésével a vasúti és közúti hálózat túlterhelése a közeli évtizedekben nagyobb arányokban várható, kapacitásuk növelése azonban nagyobb beruházásokat igényel. Ezzel szemben a víziutak fejlesztése a hajózási érdeken felül más vízgazdálkodási feladatokkal kapcsolatban kisebb költséggel megoldható. A drá- vai hajózó út létesítése, illetve helyreállítása a folyó középvízi mederszabályozásával megoldható, ami vízkárelhárítási (árvíz, belvíz, vízrendezés, partvédelem) és vízhasznosítási (öntözés, vízerő), érdekekből amúgyis szükséges. A drávai víziút fejlesztését a 220 napos tartós- ságú -j-120 cm-es barcsi vízállásnak megfelelő hajózási vízszintre tervezzük, amikor is 40 m széles, 2,5 m gázlómélységű hajózóútnak kell rendelkezésre állani. A hajózási nagyvízszint (HNV) magasságát +400 cm-es barcsi vízállásnál javasoljuk. Fenti mederméreteket a Dráva országhatártól Barcsig történő középvízi mederszabályozásának befejezésével lehet biztosítani. A szabályozás költsége 158 millió Ft, a szabályozandó folyószakaszok hossza 53,8 km. A vízúti szállításnál a tarifa különbségekből, közúti szállítás csökkenéséből, s az átrakás gépesít- hetőségéből évi 2,23 millió Ft megtakarítás várható. A víziút kerettervében a hajóút-kitűzéssel, a forgalom növeléssel, a közlekedés biztonságával, és gyorsaságának fokozásával kapcsolatos fejlesztés költségeit irányozzuk elő, a folyamszabályozás és vízlépcsők építési költségei más ágazatoknál nyernek elszámolást. A hajózó út megjelölésére minimális kitűző szolgálat felállítását tervezzük, a kitűző motoros hajó beszerzésére, parti és úszó nem világító jelek elhelyezésére, 2,5 millió Ft-ot irányozunk elő. A rakodók évi forgalma a szakaszon belüli be- és kirakásokkal 127 000 t-ra becsülhető. A forgalom lebonyolítására a meglévő barcsi rakodó fejlesztése szükséges, távolabbi jövőben Drávaszabolcson tömegáru kirakására alkalmas új rakodót és két helyen helyi rakodó építését tervezzük. Az erdőgazdasági termékek elszállításához 3 helyen ideiglenes farakodót irányoztunk elő. A fejlesztés költségei és a becsült évi forgalom az egyes rakodóknál: Barcsi tömegáru rakodó 53 000 t 5,62 millió Ft Drávaszabolcsi új rakodó 24 000 t 1,80 millió Ft Helyi rakodó 2 helyen 20 000 t 0,40 millió Ft Erdőgazdasági rakodó 3 helyen 30 000 t 0,81 millió Ft összesen: 127 000 t 8.63 millió Ft A hajózás kényszerű üzemszünete és a téli jégzajlás idején a Dráván tartózkodó hajópark veszélytelen elhelyezésére a barcsi és szentborbási télikikötő helyreállítását tervezzzük. Szentborbási télikikötő 10 000 m2 1,5 millió Ft Barcsi télikikötő 1980-ig 10 000 m2 2,7 millió Ft 1980 után 10 000 m2 2,0 millió Ft Összesen: 30 000 nr 6,2 millió Ft A 87 km hosszú víziút fejlesztése a folyó szabályozása révén lehetséges lesz, melyet a két parti állam, Magyarország és Jugoszlávia csak együttesen hajthat végre, ezért ütemezése nemzetközi megállapodástól függ. A drávai természetes víziút teljesítőképességét a mederszabályozási munkák befejezése, a rendszeres hajóút kitűzés, a kikötők és rakpartok fejlesztése és a rakodás gépesítése olyan mértékben fogja emelni, hogy a víziút a Dráva-vidék gazdasági életében, forgalmának lebonyolításában a megérdemelt fontos szerephez jut, ami különösen a nagyüzemi gazdálkodásban fog előnyöket nyújtani. A tervezett beruházási költségek: Kikötők és rakodók 14,83 millió Ft Kishajózási víziutak 2,50 millió Ft Összesen: 17,33 millió Ft 2.211 A víztározás és annak többcélú hasznosítása Napjainkban mind ipari mind mezőgazdasági tekintetben annyira fokozódnak a vízigények, hogy kielégítésük csak tervszerű, tározó-gazdálkodással biztosítható. Elsősorban az ország vízkészletének jobb és arányosabban elosztott hasznosítását teszi lehetővé a víztározás. A javasolt tározási lehetőségek a Déldunántúli Vízgazdálkodási Területen elsősorban mezőgazdasági hasznosításra alkalmasak. Síkvidéki tározókat nem terveztünk, dunai és drávai holtágak vizét öntözésre fel lehet használni. A tározók zömét az emeltszintű dombvidéki halastavak fogják képezni, amelyekből összesen 84-et a nagyobb vízfolyásokra terveztünk, ezek tisztán mezőgazdasági célokra fognak szolgálni. Az emelt szintű halastavakból 0,50 m vízoszlopot öntözési célokra terveztünk felhasználni, így egy ha halastó felületből permetező öntözéssel 25 ha területet lehet majd öntözni. Ezáltal az öntözés fejlesztését lehet majd elérni olyan területeken, ahol a vízfolyások nyári nagy és kis vize, vagy kiszáradása miatt az öntözés nem volt lehetséges. Az emeltszintű halastavak beruházási költségének 33%-a az öntözést, 67%-a pedig a halászatot fogja majd terhelni, ezeknek beruházási költségét a VII. Halászati vízhasznosítás fejezetben tüntetjük fel. Az emeltszintű halastavakon kívül 27 nagy víztározót terveztünk; ezek közül 21 kifejezetten mezőgazdasági, 5 ipari, 1 pedig üdülési célt fog szolgálni és költségük 60%-a az öntözést, 40%-a pedig a halászatot fogja terhelni. Az emeltszintű halastavak költségeit normatívák alapján számítottuk, így a hatékonysági tényezők és a fajlagos beruházási költségek ugyanazok. Üzemi szempontból gazdaságosabb a nagyobb halastavakat előbb megépíteni, mert ezekhez képzett szakembert lehet beállítani, aki a helyes üzemgazdálkodást irányítani tudja. 386
