Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

A víztározókban, duzzasztóművek feletti folyószakaszokban a hordalék rendkívül hátrányos, mert a duzzasztótérben csaknem teljesen lerakódik. Ezt általában gépi munkával kell eltávolítani, vagy máshol új művet kell építem. Hasonló a helyzet a vízkivételi műtárgyaknál is.

A folyószabályozás szempontjából azok a kedvezőtlen szakaszok, ahol a kis esés miatt a hordalék lerakodok, valamint ahol a meder berágódik. A kisvízfolyásokkal kapcsolatos munkák jelentős része a hordalék elleni küzdelem: a feliszapolódások tisztogatása és az erózió leküzdése. Csupán a mélyfekvésű területek feltöltéséhez kedvező a nagy hordaléktartalom. Megjegyzendő, hogy a folyami homok és kavics az építőipar nélkülözhetetlen alapanyaga.

2.36 VÍZMINŐSÉG

2.361 A terület felszíni vizei vegyi összetételének általános jellemzése

A felszíni vizek minőségének, illetve szennyezett- ségi állapotának elbírálásánál ivó- és ipari vízellátásánál, valamint a mezőgazdasági vízhasznosításoknál a legfontosabb minőségi jellemzők az 02 fogyasztás, a bakteriológiai szennyezettséget kifejező coli szám, az összes keménység, az összes oldott sótartalom és Na%'.

A felszíni vizek jelenlegi állapotát ezért a következő térképeken szemléltetjük:

Felszíni vizeink szennyezettsége az 02 fogyasztás alapján (lásd TVK IX. „Települések, ipartelepek csatornázása és a vizek tisztaságának védelme” c. fejezet melléklete),

„A felszíni vizek sókonoentrádója és Na%-a és keménysége”, c. 1 : 500 000 méretarányú térkép,

„A felszíni vizek minősítése általános közegészségügyi szempontból” c. 1:500 000 méretarányú térkép.

A térképen ábrázolt vízminőségi adatok a közepes, kisvizhozam és a leggyakrabban előforduló vízhozam közötti tartományban végzett vizsgálatoknál előforduló értéket tüntetik fel.

Az oxigénfogyasztási térképnél (lásd TVK. IX. „Települések, ipartelepek csatornázása és a vizek tisztaságának védelme” c. fej.) helyenként megadott két kategória közül az első — alapkategória a fenti adatokat ábrázolja. A második sraffozással jelzett kategória pedig az időszakosan előforduló szennyeződéseket jelzi, mint pl. egyes ipari üzemek kampány alatti szennyezéseit, vagy az 1961. évi különleges kisvíznél mért szennyezéseket.

A táblázatok és térképek használatának megkönnyítése érdekében röviden megemlékezünk néhány olyan mutatóról, amelyeknek a vizek hasznosíthatóságának elbírálásánál elsőrendű szerepük van:

a) Hőfok. Ivóvíz céljára legmegfelelőbb a 6—12 C° közötti vízhőmérséklet. Ipari célra a felhasználás módjától függően változik a hőmérsékletigény. Meleg szennyvizek bevezetése a vízfolyásba nem kívánatos, mert az öntisztulást károsan befolyásolja.

b) összes oldott sók. Optimális mennyisége 300—600 mg/lit. között van. Ilyen érték mellett

agresszív szénsav nem várható és a vizek lágyításá- nak költsége még nem magas. Ha a só mennyisége növekszik, a víz ipari, mezőgazdasági és házi célokra mind kevésbé válik alkalmassá.

c) összes keménység. A víz keménységét a benne oldott kalcium és magnézium sók okozzák. Háztartási és ipari célra a lágyvíz a legalkalmasabb, ivásra viszont a 10—20 nk°-ú. Egységes vízellátásnál legcélszerűbb ha a víz 5—15 nk°-ú, mert az ipari, ivó- és használati vizekkel szemben támasztott követelményeknek ez felel meg legjobban.

d) Ammonia, nitrit, nitrát. Ammonia és legközelebbi oxidációs terméke, a nitrit jelenléte, friss fekáliás szennyeződésre, nitrát jelenléte régebbi eredetű szennyeződésre mutat. Tiszta vízben nitrit és ammónia nem mutatható ki.

e) Mérgező anyagok. Lényegesen befolyásolja a vízben élő mikrószervezetek életét a víz többi alkotórészéhez képest mennyiségi értékben kifejezve elenyészően csekély, néhány tized vagy század mg-nyi mérgező anyag (pl. cián, fenol, nehézfémsók, szulfid stb.)

f) Oxigénháztartás. Oldott oxigéntartalom. A vízhőmérséklettől függően bizonyos mennyiségű oxigéngázt tud oldani. A nem szennyezett felszíni vizek oldott oxigéntartalma 100 (telítettségi) % körül van. A növényzet asszimilációja következtében — a napszak függvényében — időnként túltelítettség áll be, amikor a telítettségi % meghaladja a 100-at; ilyenkor az oxigén-termelés nagyobb, mint az oxigénfogyasztás. Az oxigéntelítettség tehát annak függvénye, hogy milyen mértékben terhelt egy víz organikus szennyeződésekkel és ezek milyen mértékben fogyasztják az oxigént. Oxigénhiánynak nevezzük a hőfokhoz tartozó telítettségi érték és a tényleges oxigéntartalom közötti különbséget. Ez a különbség minél kisebb legyen. Alsó (még tűrhető) határ általában 60—70%.

Biokémiai oxigénigény. BOI5 mutatja azt az oxigénmennyiséget, mely a vízben oldott anyagok biokémiai úton való oxidálásához szükséges; (részletesen lásd TVK. IX. fej. 1.22).

Oxigénfogyasztás. Mutatja azt az oxigénmennyiséget, mely a vízben lévő anyagok kémiai úton való oxidálásához szükséges; (lásd TVK IX. fej. 1.22).

Értékelés az oxigénháztartás alapján. Bár a tervezésnél leggyakrabban használt mutató a BOI5, a felszíni vizek szennyezettségének és terhelhetőségének értékelésére egymagában nem használható. Következik ez a fentebb leírtakból. Az oxigénfogyasztás gyorsabb, magas hőmérsékleten végrehajtott kémiai szerves anyagtartalom meghatározás, amely magába foglalja a víz valamennyi különféle oxidációs igényű összetevőit és ezeknek együttes értékét adja, mint relatív érték. Értékelésnél jól használható szennyvizek és felszíni vizek szennye- zettségi mértékének összehasonlítására, tájékoztató értéknek tehát egymagában a legjobban megfelel. Messzebbmenő következtetéséket lehetővé tévő értékeléshez azonban mindhárom oxigénháztartáshoz tartozó érték (oxigénfogya&ztás, BOI5 és oldott oxigéntartalom) elbírálása szükséges.

Közegészségügyi szempontból a minősítés, Ш. a határértékek megállapítása az oxigénfogyasztás fi76