Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
2.34 JÉGJÁRÁS 2.341 Általános törvényszerűségek A jégképződés akkor indul meg, ha a víz hőmérséklete tartósan 0 C°-ra (pontosabban néhány tized, vagy század fokkal a nullpont alá) hűl le. Minthogy a felszíni vizek hőmérsékletének alakulását az időjárási tényezőkön kívül számos egyéb körülmény is befolyásolja (lásd a 2.33 pontot), egymáshoz közel fekvő vízfolyások, illetve állóvizek esetében is jelentékeny különbségek lehetnek a. jég megjelenésének időpontja és- a jégképződés üteme tekintetében. A felhalmozódott jég mennyiségétől és a víztér hőháztartási adottságaitól függően hasonló különbségek mutatkozhatnak a jég olvadásának ütemében és eltűnésének időpontjában is. Különösen szembetűnő különbségek tapasztalhatók a folyó- és az állóvizek jégviszonyainak törvényszerűségei között: a) A vízfolyásokon a jég az egész keresztszelvényben képződik és a felszínen úszó jégtáblákban halmozódik fel. A folyó fokozatosan áll be — a jégtáblák elakadása miatt — alulról felfelé. A jégtakarót legtöbbször a tavaszi árhullámok szakítják fel és mivel ez a folyamat felülről indul, könnyen képződik jégtorlasz, esetleg jeges árvíz. Az egyes vízfolyások jégviszonyai és az egyes évek jégjárása között is jelentős különbségek lehetnek. A nagyobb vízsebesség késlelteti a jégképződést, a sima, egészséges meder a beállást. A kisebb vízfolyások korábban fagynak be és hamarabb tisztulnak meg a jégtől, mint a nagyok. A mellékfolyó nélküli hosszabb szakaszok a jégtorlaszok miatt veszélyesek. Csapadékban szegény tél vagy a vízfolyás alsó szakaszain kezdődő lassú enyhülés esetén a jég veszélytelen. Hosszú, hóban gazdag telet követő és felülről meginduló hirtelen melegbetörés könnyen okoz jeges árvizet; a veszély még súlyosabb, ha az árhullám kialakulása után ismét lehűlés következik. b) A tavakon a jégképződés a felszínre korlátozódik. A beállás többnyire hamarosan követi a jégképződés megindulását. A jégtakarót az olvadás gyengíti meg és a hullámverés töri össze. A jégtorlaszok a tavakon a szél hatására alakulnak ki a szélnek kitett partok mentén. A folyók duzzasztott szakaszai a jégjárás szempontjából is átmenetet képeznek a vízfolyás és állóvíz között. A jég megfigyelése a vízmércéknél történik. A viszonylag kevés helyen végzett észlelések — kiegészítve a leszűrt törvényszerűségekkel — általános tájékoztatás céljából hosszabb folyószakaszra, esetleg szomszédos vízfolyásokra is jellemzők. A pillanatnyi helyzetről és a jégviszonyok várható alakulásáról kritikus időszakokban légi felderítéssel lehet közelebbről tájékozódni. 2.342 A főbefogadók jégjárásának ismertetése; a jégokozta rendellenességek A Balaton jégviszonyai jól jellemezhetők a siófoki adatok alapján (1. 23. ábra). A tó évről-évre befagy. A helyi tapasztalatok szerint a jég szempontjából a szélnek kitett helyek a legveszélyesebbek, a j égtorlaszképződés miatt. Leggyakrabban a déli parton tapasztalható, — de a könnyen változó szélirány miatt mindenütt előfordulhat — jégtorlasz. A legveszélyesebb a helyzet akkor, ha a vastag, acélos jég a tó hossztengelye menti szél hatására hirtelen felszakad. Ilyenkor mindkét part építményei súlyosan károsodnak. Viszont nem jelent különösebb veszélyt, ha a felszabaduló jég már „gyertyásodott”, — még akkor sem, ha vastag. A Balatonon — a sekély voltából származó rendkívül kis hőmérsékleti tehetetlensége miatt — meglehetősen gyorsan vastagszik a jég. Kemény teleken a 40—60 cm-t elérő, vagy meghaladó vastagságú jégtakaró sem ritkaság. A jégtakaró hőmérsékletváltozásából származó alakváltozásai gyakran váltanak ki különleges jégjelenségeket (durrogás, repedezés, turzás.) 74 23. ábra. Jégviszonyok Siófoknál
