Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
4. A csernozjom-barna erdőtalajokban mind a barna erdőtalaj, mind a csernozjom talajképződés fő jellemvonásai felismerhetők. Az erdőtalajokra jellemző hármas tagoltsága, főleg a felhalmozódási szint vörhenyes, csokoládé barnás színe, nagyobb tömődöttsége, diós szerkezete, míg a csernozjo- mokra jellemző a mélység felé fokozatosan csökkenő humuszosodás, a felső rétegek morzsalékos szerkezete. Szénsavasmeszet általában nem tartalmaznak, de ahol a csernozjom talajképződés már nagyon előrehaladott, ott a visszameszeződés következtében szénsavas mésztartalmúak. 5. Síkláptalajok a folyóvölgyek, medencék mélyebb helyein alakultak ki állandó vízborítás és vízi növényzet hatására. Ha a vízborítás állandó és iszaplerakódás nem zavarta meg a tőzegképződést, akkor jelentékeny vastagságú tőzeg jött létre. A tőzegmedencék fekűjében gyakran találunk tavimész lerakódást is. 6. Lecsapolt és telkesített síkláptalajok az ember kultúrtevékenysége folytán jönnek létre. Ha a felszíni vizet elvezetik és a talajvíztükör süllyesztésével, illetve szabályozásával e talajokat bevonják a szántóföldi művelésbe, rajtuk a láposodási folyamat megszűnik, a szervesanyag felhalmozódása helyett az ásványosodás kerül előtérbe. A TVK egységnél alkalmazott talajosztályozási rendszer és az egyes típusok részletes leírását, elhelyezkedését és értékelését lásd még Stefanovits— Szűcs: Magyarország genetikus talajtérképe című OMMI kiadványban (1961). 2.122 A területre eső talajtájak leírása A TVK-egység területe két nagytájhoz tartozik; a Balatontól északra fekvő része a Dunántúli-Középhegységhez, ott is a Bakony tájához, a déli rész a Dunántúli-dombság nagytájába a Belső-Somogy és a Külső-Somogy tájakhoz. A TVK területnek csak egy elenyészően kis része, a Balaton ÉK-i szegélye tartozik a Mezőföldhöz. A Bakonyból is csak a Tapolcai-medence, a Keszthelyi hegység és a Balatonfelvidék esik ebbe a körzetbe. A Keszthelyi hegység dolomitjain rendzina a talajtakaró, míg a hegyek között fekvő völgyekben és ezek lejtőin — a fennmaradt homokos, vagy agyagos üledékeken — barnaföldek vannak. Lösz alapkőzeten jó vízgazdálkodású barnaföldek különböző mértékben erodált változatait találjuk. A Tapolcai medence talajai két szélsőséges típus között helyezkednek el. Míg a kimagasló bazalt kúpokon, a széljárta gerinceken és az ormokon fekete nyirok talajokat találunk, a hegyek közeit elfoglaló mélyedések elláposodtak és bennük nagy- mennyiségű tőzeg halmozódott fel. A Szentgyörgy- hegy körül a tőzeg 8 m vastagságot is elér. A lápok szélein hirtelen vékonyodva a tőzeg vastagsága lényegesen kisebb. E két szélsőséges képződmény között találjuk a lejtőkön felhalmozódott pannon üledékeken, valamint a fennmaradt löszfoltokon a barna erdőtalajok különböző típusait, elsősorban a barnaföldet, valamint az anyagbemosódásos barna erdőtalajt, illetőleg a legtöbb esetben ezek különböző mértékben erodált változatait. A Balaton-f el vidék kistája és az Öreg-Bakon y igen változatos kőzetekből épül fel. A permi vörös homokkő, a harmadkori tengeri üledékek mellett a kis medencékben, vagy a védettebb lejtőkön megmaradt a lösz is. A Balaton Akaii környéki partszegélyét kísérő mészkövet a talajképződést még jobban tarkítják. A homokkövön podzolos barna erdőtalajok, a bazalt gerinceken és tetőkön fekete nyirok képződik. Ha pedig a bazalt málla- dékához lösz is keveredik, akkor ugyanúgy, mint a harmadkori üledékeken agyagbemosódásos barna erdőtalajok keletkeztek. A laza mészköveket — at- tói függően, hogy ezek milyen mértékben aprozód- tak fel és mennyire porlottak el — rendzinák, vagy humuszkarbonát talajok vannak. Külön ki kell emelni a Tihanyi félsziget talajviszonyait, mert itt a bazalt fekete nyirok talajai, a lösz agyagbemosódásos talajai és a barnaföld mellett rendzinák és savanyú váztalajok találhatók. Különleges talajképződményként említjük a Belső tó szegélyén keletkezett szikes talajt, mely eredetét a kis medence lefolyástalanságának köszönheti. Ehhez a körzethez csatlakozik még a Kenese környéki keskeny szegély, mely pannon üledéken képződött. Ezek a fekete színű és erősen duzzadó, tapadó, réti jellegű talajok kedvezőtlen vízgazdálkodásúak és hajlamosak elmocsarasodásra. A TVK-egység másik része a Balatontól délre terül el. Itt a Belső-Somogy tájához tartozó északi területek talajainak elterjedése szoros összefüggést mutat a domborzattal. Míg a magasabb, idősebb térszín löszhátain az agyagbemosódásos barna erdőtalajok különböző mértékben erodált változatai fedik a felszínt, a fiatalabb és nagyrészt homokosabb, mélyebben fekvő részeket a barnaföld típushoz tartozó talajok jellemzik. Ez utóbbiak vízgazdálkodása igen kedvező. A löszök agyagbemosódásos talajai elég jó vízvezetők és víztartóképességük általában 160—180 mm csapadéknak megfelelő nedvességet raktároz. Az évi kiszáradás és nedvesedés általában 180—200 cm-es réteget érint. A Balaton partját lefüződött öblök, kiszélesedett völgyek kísérik, melyeket a tótól keskeny ho~ mokturzás választ el. A mélyebb fekvésű területek elmocsarasodtak és elláposodtak. Sok helyen jelentős mennyiségű tőzeg halmozódott fel bennük. Ilyen tőzegterület a Nagyberek is, melynek átlagos tőzegréteg vastagsága 1 és 2 méter között változik. Ez a lápterület azonban abban is különbözik a Kisbalaton, valamint a Tapolcai berek tőzegláptalajától, hogy a tőzeg feküje tavimész, míg az előzőké iszap, A tavimész — mely nagyrészt finom elosztású szénsavas mészből áll — talajjavító anyagként használható fel a réti, a savanyú erdőtalajok és egyes szikes talajok javításánál. Ugyanezek a talajviszonyok jellemzik a Külső- Somogy tájához tartozó dombokat is, azzal az eltéréssel, hogy az éghajlat átmeneti jellege következtében az agyagbemosódásos barna erdőtalajokat itt gyakrabban váltják fel a kedvezőbb vízgazdálkodású barnaföldek és csernozjom-barna erdőtalajok. A Siófoktól ÉK-re húzódó partszegély már a csernozjom talajok területe. Ezek — mint általában a csernozjomok — jó vízgazdálkodásúak. 47
