Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
összefoglalva a TVK-egység talajviszonyait, megállapíthatjuk, hogy az két ellentétes részre osztható, melyeket a Balaton választ el egymástól. A Balatontól É-ra fekvő területre általában az erdőtalajok képződése jellemző, melyet erősen befolyásol az igen változatos geológiai felépítés, Így a különböző kőzeteken a podzolos, az agyagbemosó- dásos barna erdőtalajok mellett a barnaföldek is megtalálhatók. A karbonátos kőzeteken itt is rend- zinák és humuszkarbonát talajok képződtek, aszerint, hogy a kőzet mennyire tömör. A mélyebb részeket a láposodás jellemzi, mely folyamat hatására nagy kiterjedésű tőzeglápok keletkeztek. Szélsőséges viszonyok hatására — foltosán — kis területen fekete nyirok és szikes talajok alakultak ki. 2.123 Az ember kultúrtevékenységének hatása Az előzőekben ismertetett táj fogalmán túlmenően meg kell állapítani, hogy manapság teljesen természetes állapotban levő, tehát bizonyosfokú társadalmi hatásoktól mentes táj nagyon kevés van. A tájakon belül számolni kell olyan társadalmi hatásokkal is, amelyek kisebb vagy nagyobb mértékben beleszólnak a természeti földrajzi tényezők kölcsönhatásaképpen képződött tájak alakulásába. Természetesen az emberi kultúrtevé- kenység csak egyik táj alakító tényező lehet a földrajzi környezetben, mely csak módosíthatja a már kialakult természeti táj alapvető vonásait. Ez a beavatkozás nyilvánvalóan visszahat a talajra és részben vagy teljes egészében megváltoztatja annak fejlődési irányát is. A következőkben ebből a szemszögből vizsgáljuk meg az emberi tevékenység hatását. A történeti fejlődés menetében elsőnek említhetjük meg az ember pusztító tevékenységét az erdőirtásokkal kapcsolatban. Az erdő kiirtása után a szabadon maradt talajtakaró — különösen hegy- és dombvidékeinken —, martaléka lett a víz pusztító hatásának, amelyet az ember még elősegített az állandó legeltetéssel. Ezzel a tevékenységével meggyorsította a domboldalak letárolásának folyamatát, mely a talajtakaró termékenységét csökkentette. Az erdőirtásokkal kapcsolatos változás gyakran a talajok fejlődésében is megmutatkozik. Ez akkor következik be, amikor az ember a talajt az eredeti fás növénytakarójától megfosztja és szántóföldi művelés alá vonja. Hazai viszonyaink között a fejlődés iránya a leggyakrabban a csernozjom talaj- képződés felé tolódik el. A talajerózió ütemének meggyorsítása később a helytelen talajműveléssel tovább fokozódott. A lejtő irányában történő szántás és vetés nagyban elősegítette a talajok felső, legértékesebb részének letárolását. Az eróziós kártételek mértékére is azok meggátlására irányuló hazai törekvésekre itt nem térünk ki, mert ezeket a „Talajeróziós viszonyok jellemzése a TVK területi beosztása alapján” című fejezetben részleteiben is feldolgoztuk. Itt csupán az emberi beavatkozás káros hatásaira hívjuk fel a figyelmet és arra, hogy ez mennyire átváltoztathatja a táj arculatát. Az így átváltozott tájon megtalálhatók ugyan a természetes táj bélyegei, de már megmutatkoznak benne az emberi munka rombolásai is, mint pl. lepusztult hegy- és domboldalak, kimélyült eróziós árkok, szakadékok stfc. Az ember tevékenységének hatására változott meg a síklápok vidékének a képe is. A talajvíz szintjének csökkentésével, a felszíni vízborítás megszüntetésével, a lápok felégetésével mélyrehatóan megváltoztak a láptalajok adottságai. Az emberi beavatkozás hatására lelkesített láptalajok jöttek létre, illetőleg ezek kotusodása indult meg. A láp talaj ok kultúrába vételekor különös figyelemmel kell lenni a talajvíz mélységére és annak ingadozására. Ez szabja meg hasznosíthatóságukat. A síkláp-talajok nagy részének telkesítése és a mezőgazdasági hasznosításba vétele folyamatban van. Az ember nemcsak az ármentesítéssel, lecsapo- lással, telkesítéssel módosítja a táj arculatát, hanem az ezzel ellenkező tevékenységével, az öntözéssel is. Az öntözéses gazdálkodással kapcsolatos megfigyelések, tapasztalatok arra mutatnak, hogy a nem megfelelő összetételű öntözővíz és az esetleges túlöntözés hatására megváltoznak a talaj kémiai és fizikai tulajdonságai és az öntözött talajokon másodlagos elszikesedési folyamatok vagy elmocsarasodás léphet előtérbe. A gyakorlati tapasztalatok arra mutatnak, hogy az öntözés, ha azt körültekintő módon, szakszerűen alkalmazzuk a talajfejlődést kedvező irányba; ellenkező esetben kedvezőtlen irányba téríti el. Az ember termelő munkájának másoldalú, jótékony hatása figyelhető meg hegyes-dombos vidékeinken és homokos tájainkon, ahol talajvédelmi rendszerek bevezetésével, homokjavítással avatkozik be a természet rendjébe és egyre nagyobb területeket von be a mezőgazdasági művelésbe. A szocialista nagyüzemek kialakulása megteremtette a talajvédelmi eljárások bevezetésének feltételeit. Összefoglalva megállapítható, hogy az ember — mint a földrajzi környezet egyik tényezője —, tevékenységével milyen sok irányban avatkozhat be a természet rendjébe és fordíthatja azt a társadalom hasznára, vagy éppen kárára. 2.124 Értékelés a vízgazdálkodás és a mezőgazdasági hasznosítás szempontjából (Lásd 3. sz. térképet) A TVK-egység a Dunántúli Középhegység részének a Balatontól É-ra elterülő három táját, a Keszthelyi hegységet, Balatonfelvidéket és a Tapolcai medencét, valamint a Dunántúli dombság Balatontól D-re elterülő részének Belső-Somogy és Külső-Somogy területeit foglalja magában. A terület hazánk csapadékos vidékei közé tartozik. Az évi csapadékmennyiség 600—700 mm, amelyből a nyári félévre 350—400 mm, a tenyész- időszakra pedig 300 mm esik. A területet domborzati, geológiai, hidrológiai és talajtani szempontból egyaránt két eltérő részére csztja a Balaton. 48
