Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás
XIX. FEJEZET A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kölcsönhatása Összefoglalás í. a vIzgazdAlkodAs és a népgazdasági Agak kölcsönhatása 1.1 Bevezetés A vízgazdálkodás az embernek az a tevékenysége, amellyel a természetben található különböző eredetű és minőségű vízkincset a társadalom szükségleteinek kielégítése céljából szabályozni, hasznosítani, illetve felhasználni igyekszik, alapvető feladata a természet vízháztartásának a társadalmi — gazdasági igényekkel való összehangolása. A vízgazdálkodás mértéke és a jellege többé- kevésbé hűen tükrözi az adott korszak társadalmi, gazdasági szervezetének erejét, fejlettségét és viszont; a széleskörű hatékony vízgazdálkodás növeli a társadalom gazdasági lehetőségeit, míg annak hiánya gátolja, szélsőséges esetben lehetetlenné teszi a fejlődést. A vízgazdálkodás az emberiség történetében többízben virágzó kultúrák alapját vetette meg, (kínai, egyiptomi, görög, római stb.) mégis ezek letűnte után a középkorban az európai népek teljesen elhanyalgolták a vízgazdálkodással kapcsolatos feladatok megoldását. A korszerű vízgazdálkodás a tervgazdálkodás be- veztésével jelent meg. A korábban helyi érdekeket figyelembe vevő kezdeményezések helyébe az államosított vízügyi szervezet lépett és az egységes vízgazdálkodási szemléletet érvényesíteni tudja. Az egységes szemlélet lehetővé teszi, hogy a természeténél fogva különböző szakágazatok feladatkörébe tartozó vízügyi létesítmények a lehető leggazdaságosabb módon a népgazdaság minden ágában a legszorosabb kapcsolatban valósuljanak meg. A 3. sz. Balatonvidék TVK vízgazdálkodását a múltban a mezőgazdasági termelés érdekében végzett lecsapolás jellemezte, ennek a célnak a szolgálatában alakultak és dolgoztak a múlt század elején létrejött lecsapoló társaságok. Ezen terület ipari ásványi kinccsel nem rendelkezik, ezért ipari települések nem alakultak ki. Így a terület vízgazdálkodásának a mezőgazdaság mellett a balatoni fürdő és üdülőélet biztosítása a fő meghatározója. A Balaton partján túlnyomórészt nagybirtokok voltak és ez akadályozta a fürdőélet kialakulását, a múlt század közepén csak Balatonfüreden beszélhetünk rendszeres fürdőéletről. Siófok fürdőtelepét egy 1891-ben alakult részvénytársaság alakította ki, ezt követte a balatonföldvári fürdőtelep kiépítése. Mind a három fürdőtelep felsőbb körök igényeit volt hivatva kielégíteni. A század elején megindult a parcellázás és vele egyidőben kezdődött a parbiztosítás, partrendezés is. A hajózás Széchenyi István kezdeményezésére 1846-ban vette kezdetét, de a részvénytársaság hamarosan tönkrement és a hajózás éveken át szünetelt. 1888-ban a hajózás állami támogatással újból megindult és ekkor kezdtek állandó jellegű kikötőket építeni. Először teherhajózás volt a cél, de a fürdőszezonban rövidesen a személy ha józás került túlsúlyba. A kikötőket 1906-ban vették állami kezelésbe. A kikötők szomszédságában levő fürdőtelepek rohamos fejlődésnek indultak. A balatoni fejlesztés irányítására társadalmi szervek alakultak, később életrehívták a Balatoni Intéző Bizottságot. A Balaton fejlesztés műszaki hivatala 1915-től 1945-ig a Balatoni Kikötők Felügyelősége volt, Siófok székhellyel. Ez a hivatal irányította a vízépítkezéseket és a BIB műszaki munkáit. A felszabadulás utáni években a Balatonnak gazdája nem volt, különböző, részben nem helyszínen levő intézményekhez tartozott. A rendszeres fejlesztés csak az Országos Vízügyi Főigazgatóság 1953-ban történt megalakulása után kezdődött. Lehetővé vált a Balatonon Vízügyi Kirendeltség létrehozása, amelynek feladata a balatoni fejlesztéshez szükséges vízügyi munkák elvégzése, illetve irányításán kívül a Balaton fejlesztés vízgazdálkodási munkáinak koordinálása és a hatósági ténykedésnél szakértői közreműködés biztosítása. A felszabadulás idején összesen öt fürdőtelepen volt ivóvízellátás, három helyen csatornázás és ezek sem elégítették ki az egészségügyi követelményeket. A felszabadulás után előtérbe került a Balaton üdültetési és idegenforgalmi szerepe, amelyet csak az ivóvízellátás és csatornázás fejlesztésével lehet biztosítani. A vízgazdálkodás közvetlen feladata ezen igények összehangolása, a jó ivóvizet szolgáltató rétegvizek hasznosítása, a meglevő és a feltárásra kerülő rétegvizek és források védelme, valamint a gazdaságos igénybevételről való gondoskodás. A Balaton vizének, mint fürdővíznek a káros szeny- nyeződéstől való megóvása és a Balaton vízszintjének a fellépő vízszükségletek kielégítése mellett a fürdő-, üdülő-, valamint a hajózási és halászati követelményeknek megfelelő szinten való tartása. A területen termelt szennyvizek elhelyezése problémát jelent, mivel a befogadó a Balaton. A Balatonba csak másodlagosan tisztított szennyvíz 40 3 TVK 313
