Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
XVIII. fejezet. A vízgazdálkodással kapcsolatos egyéb feladatok
A fennmaradó mintegy 2,1 milliárd Ft értékű tervezési munka — amelyet a vízügyi tervezési szerveken kívül állami vállalatok fognak elvégezni — nagy vonalakban az alábbiak: városok és ipartelepek fejlesztésével kapcsolatos ivó- és ipari vízellátás és csatornázás, új ipartelepek vízbeszerzése, szennyvíztisztítás, ásvány-, gyógy- és hévizek hasznosítása, vízparti üdülés stb. 4. KIVITELEZÉSI MUNKÁK MŰSZAKI FEJLESZTÉSE A 3. sz. TVK területére esik a Balaton, így annak vízügyeit is itt kell tárgyalni. 1911. előtt a balatoni vízügyeket az illetékes három kultúrmérnöki hivatal intézte. Ezekhez tartozott a kikötők építése és fenntartása, míg a partvédőművek építését általában vízjogi engedély nélkül kisebb vállalatok hajtották végre. A balatoni kikötők építését akkor a folyami kikötők szokásai szerint végezték és figyelmen kívül hagyták a balatoni építési speciális jelleget. A kikötők fa „stegekből” vagy kő mólókból álltak. Fa és kőanyag könnyen állt rendelkezésre és az ilyen építés különleges felszerelést nem igényelt. A kő szállítása uszályban vagy sárhajókon történt. A folyammérnöki szolgálatnál szokásos ún. kombinált szelvényű móló építésével is próbálkoztak, de ez a Balatonnál nem vált be. A Balatoni Kikötők Felügyelőségének működése alatt az építkezések kiviteli viszonyai alapvetően megváltoztak. Ez a hivatal kezelésbe vette a „Balaton” kotrót, kialakította a kikötők és partvédőművek építési formáit és fokozatosan megszerezte a szükséges építési felszerelést. 1940-ben 2 úszókotrója, 1 tonnás gőzcölöpverővel felszerelt szerhajója, vontatóhajója, uszályai, javítóműhelye, hullámvédő lemezei, szivattyúi és motorai voltak. Az egész vízügyi szolgálatból elsőnek használták pl. a betonkeverő gépet. 1953-ban szétválasztották a kikötők és a partvédőművek ügyeit és ezzel kapcsolatban a kivitelezés helyzete ismét alapjában megváltozott. Az egész felszerelést a kikötők ügyeit intéző szerv kapta meg, mely azokat alig használta, egyáltalán nem fejlesztette és így fokozatosan teljesen elavultak. A partvédőművek ügyeit intéző szerv tevékenysége és ezzel együtt a Balaton szabályozása, a szétválasztás következtében nagyon visszaesett. A Balaton üdülőhelyi jelentőségének fokozatos felismerése azonban a Balaton szabályozásának szükségességét is ismét előtérbe helyezte. A Balatoni Vízügyi Kirendeltség által 1960-ban végzett munkákról tényszámokat adni nem lehet, mert azok a székesfehérvári VÍZIG adataiban együtesen szerepelnek. így a fejlesztést az 1960. évi adatokkal közvetlen összehasonlítani nem lehet. A kivitelezési munkákra, tömegüknél fogva a föld, a beton és a kőmunkák jellemzők. A 20 éves terv keretén belül, szakágazatonkinti bontásban, a 2. táblázat szerinti beruházási munkákat kell elvégezni 1000 m3-ban. 2. táblázat Földmunka Betonmunka Kőmunka Vízgazdálkodási szakágazatok összesen ebből úszókotró Összesen Ebből kézi 1 előregyártott Árvízvédelem 223 23 _ Folyószabályozás 4 658 4 000 — 45 — 32 Belvízrendezés 1 922 480 3,4 0,5 — Kisvízfolyások stb. 2 807 — 36,9 — 92,9 Öntözés 670 — 22 1,4 2 Halászat 670 — 3,3 — 0,5 Ivó- és ipari vízellátás 1 270 583 23 — — Komm. & ipari csatornázás 1710 690 143 — — Víztározás 299 — 4,7 — — összesen: 14 23Ö 4 000 1 776 281,3 1,9 127,4 Az összes földmunkából előirányzott kézi földmunka 17,4%, ami aránylag elég magas. Törekedni kell a gépesítésen keresztül annak lényeges csökkentésére. Az összes betonmunkának viszont csak 0,8%-a az előregyártott beton. Annak megállapítása, hogy fenti munkamennyiségekből mennyit végezhet el a BVK és mennyit kell a VIÉP-nek vagy más vállalatnak elvégeznie, még részletesebb vizsgálatot igényel. A) A GÉPESÍTÉS MŰSZAKI FEJLESZTÉSE A kézi földmunka lényeges lecsökkentése és az előirányzott termelés növekedése elérésének érdekében elsősorban a munkák gépesítését kell nö306
