Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
Az érvényben lévő jogszabályok szerint a vízkészletgazdálkodással kapcsolatos tennivalók zöme a vízügyi igazgatóságokat és az Országos Vízügyi Főigazgatóságot terheli. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet és néhány más kutató intézet általában szakértőként működik közre. A jogszabályok körültekintő előírásai ellenére a gyakorlat azt mutatta, hogy a vízkészletgazdálkodáshoz nem rendelkezünk igazán megfelelő alapokkal. A vízkészletek feltárása és nyilvántartása csak a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetnél kielégítő, a hatósági jogkört betöltő szerveknél nem. — A vízhasználatok és a vízi munkálatok vízikönyvi nyilvántartása értékes, de nem teljes a vízkészletgazdálkodás céljaira (közigazgatási egységekre tagozódik, műszaki adatai hiányosak, a változásokat nem követi, a vizek minőségéről alig ad tájékozódást), ezért a Keretterv munkálataihoz is különféle más adatgyűjtéseket kellett felhasználni, illetve végezni. — Vízmérleget gyakorlatilag csak a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, vagy a Vízügyi Tervező Iroda késztíett, az elsőrendűen érdekelt területi szervek (a legutóbbi időkig) nem. Az ez irányú területi munka szervezeti feltételeit az Országos Vízügyi Főigazgatóság a közelmúltban megteremtette, sőt megindult a tényleges mnuak is. Biztosítottnak látszik tehát, hogy az e fejezetben összeállítót anyagot a területi szervek — központi főhatósági irányítással és kutató intézeti segtíséggel — az élet igényeinek megfelelően folyamatosan javítják és minden szinten megvalósul a vízmérlegen alapuló vízkészletgazdálkodás. 2. TERÜLETI VÍZMÉRLEG 2.1 A területi vízmérleg készítésének alapelvei 2.11 A FELHASZNÁLT ADATOK ÉS AZOK MEGB1ZHATÖSÄGA A vízmérleg összeállításánál a téma jelentőségét megillető, tehát az elérhető legnagyobb pontosságra törekedtünk. Ennek azonban határt szabott a rendelkezésre álló, ill. beszerezhető adathalmaz mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban. Mind a jelenlegi, mind a távlati vízmérleg három nagy fejezetre bontható: a vízkészletre (amelyet részletesen a II. fejezetben tárgyaltunk), a vízigényre (amelyet részletesen a III—XIV. fejezetek tárgyaltak) és végül magára a mérlegre, amely a fejezet tárgya. 2.111 Vízkészletek A vízkészleten belül megkülönböztetünk felszíni és felszínalatti készletet s ez utóbbin belül parti- szűrésű-, talaj-, réteg- és karsztvízkészletet. A felszíni vízkészlet mennyiségi meghatározása a vízraj zilag kellő részletességgel tanulmányozott vízfolyásokon, azaz a folyóknál és a nagyobb vízfolyásoknál, az észlelések és mérések alapján ösz- szeállított vízhozamnyilvántartásból statisztikai úton történt. Ezeknél a vízfolyásoknál a vízhozamok általában kb. ± 10—20%-os pontossággal ismertek. A rendszeres vízrajzi észlelésekbe be nem kapcsolt (vagy csak újabban bevont) vízfolyásoknál, — vagyis a kisebb vízfolyások nagyobb részénél — a sórványos megfigyeléseket és a hidrológiai hasonlóság törvényszerűségeit felhasználva határoztuk meg a jellemző hozam érték eket. Itt a pontosság kb. ± 20—30%-ra tehető. A felszínalatti vízkészletekből a parti szűrésű vízkészletre csak a nagyobb folyók kavicsos terasz szakaszaiból számíthatunk. A részletesen fel nem tárt területeken inkább alá-, mint túlbecsüljük a tényleges értéknél. Ilyen a 3. sz. TVK-egység területén nincs. A talajvízkészletet a talajvízforgalom és az áramló talajvíz alapján becsültük meg. A pontosság a nagy talajvízkészlettel rednelkező — és így jobban ismert — területeken + 50%-on belül mozoghat. A jelentéktelen talajvíztartó területeken általában ± 100%-os megbízhatóságról beszélhetünk, mert az ország ezen területein a vízadórétegek elhelyezkedését sem ismerjük kellő részletességgel. A karsztvízkészletet a VITUKI-nál majdnem egy évtizede kialakult, országosan összesítve kereken 10 m3/s értékével vettük figyelembe, e készlet a fedetlen karsztokra hulló és ott beszivárgó csapadékból táplálkozik. A készletmeghatározás megbízhatósága + 15—20% körül mozog, ami a karsztvízkészlet ismeretének pontosságát mutatja. A legnehezebb volt megállapítani a rétegvízkészlet nagyságát. Most az eddigi módszerekkel szemben, vózadí összletenként és tájegységenként szétbontva próbáltuk meghatározni a kitermelhető készletet. Itt az eltérés + 200% is lehet. Ennél a készletfajtánál a kitermelhető készlet nagyságát az is befolyásolja, hogy a sztatikus készlet fogyasztását milyen mértékben engedjük meg. A felvett értékek kitermelése mellett a sztatikus készletfogyasztás értéke jelentéktelen: a készlet ezer év alatt sem merülne ki. A rendelkezésére álló vízkészlet értéke ez időben változó. A 2.121 pontban foglalt indokolással a vízmérleg készítése szempontjából mértékadó vízkészletnek a felszníi vizeknél a 85%-os tartósságú augusztusi ill. 99%-os tartósságú szeptemberi vízhozamokat vetik fel, míg a felszínalatti vizeknél a kiszolgáltatható vízsugár évi átlagértékét tekinthetik vízkészletnek. 2.112 Vízigények A xízigények adatai általában a helyi vízhasználó szervek hivatalos jelentéseiből származnak. A 287
