Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
hasznosítások főbb adatairól (köztük a vízkészlet- gazdálkodás számára nélkülözhetetlen vízfelhasználásról) és néhány iparvidék vízigényeiről az egységes Vízügyi Szolgálat megteremtésétől kezdve van kielégítő áttekintésünk. A vízművek, törpevízművek, körzeti vízvezetékek (vízelvezetések), csatorna- művek, továbbá az ipari és egyéb üzemek, közintézmények víztermelési, vízfelhasználási, szennyvízkibocsátási és kezelési helyzetének felmérését első ízben az Országos Vízügyi Főigazgatóság tudta csak megszervezni és végrehajtani az 1957—1959. évek között. A vízmérlegre támaszkodó vízkészletgazdálkodás szükségszerűsége — egyes, kizárólag a mezőgazdasági vízhasznosítás követelményeit szem előtt tartó helyi intézkedéseken (öntözési időrend megállapítása) túlmenően — először 1949-ben merült fel, a súlyponti iparvidékeken jelentkező vízellátási nehézségek megoldása érdekében. Ezeknek az 1950- ben készült regionális-jellegű terveknek a lényege a vízmérleg és a mérleg alapján tett tervjavaslat volt. Országos viszonylatban az 1953—1954. évi Országos Vízgazdálkodási Keretterv-vázlat adott átfogó jellegű vízmérleget; ezt — az élet diktálta ütemben — kisebb területek vízmérlegei követték. Ebben az időszakban foly továbbá a felkészülés az egész országra kiterjedő, de a jelentősebb helyi problémákra is választ adó mérleg szerkesztésére. Ennek a végrehajtására 1959-ben, a regionális tervezés keretében került sor. A vízgazdálkodás 20 éves távlati terve 1960. évi első fogalmazványának mérlegei lényegileg hasonló elvek szerint készültek. 1.22 A TERÜLETI VÍZMÉRLEG JELENTŐSÉGE A V1ZGAZDÄLKODÄS ÉS A NÉPGAZDASÁG SZEMPONTJÁBÓL A vízkészletgazdálkodást érintő minden kérdésben csak a vízmérleg alapján lehet állást foglalni. A vélemény kialakítása mindenekelőtt attól függ, hogy a kérdéses terület a vizsgált időpontban (időpontokban) ki tudja-e elégíteni — mennyiségi és minőségi tekintetben — az igényeket (aktív vízmérleg) vagy sem (passzív vízmérleg). Aktív vízmérleg esetén a tartalékok célszerű fel- használására kell törekedni, általában az alábbi szempontok figyelembevételével: Vízhiánnyal küzdő szomszédos területek ellátása. Mezőgazdasági vízhasználatok fejlesztése. Ipar- és lakótelepülések fejlesztése. Energiatermelésre szolgáló vízmennyiség növelése. Tározómedencék építési programjának szűkítése. A gazdaságosság rovására menő többszörös és ismételt vízfelhasználás csökkentése. Passzív vízmérleg esetén a hiány kiküszöbölésére szolgáló tennivalókat kell meghatározni, figyelemmel a következő főbb lehetőségekre: A gazdaságosan kiépíthető felszíni és felszín- alatti tározási lehetőségek kihasználása. Szomszédos területekről történő vízátvezetés. Vízfolyások csatornázása. Egyes kritikus időszakok mértékadó hasznosítható vízkészletének növelése a felszíni és felszín- alatti vizek kombinált felhasználásával. A vízigények kritikai felülvizsgálata. A szennyvizek tározása és szakaszos lebocsátása. A mezőgazdasági vízhasznosítás fejlesztési tervének módosítása. A vizek minél tökéletesebb többszörös és ismételt felhasználása; vízhasználatok közötti együttműködés fejlesztése. Nagy vízigényű, kevésbé gazdaságos különleges üzembiztonságot követelő ipartelepeknek a területről való eltávolítása, (illetve telepítésük letiltása). Káros és nehezen tisztítható szennyvizet kibocsátó ipartelepeknek a vízfolyás felső szakaszáról, a nagyobb hozamú alsóbb szakaszokra való (át-) telepítése. Kisebb biztonságot adó (azaz nagyobb tartóssággal várható) vízkészlettel való számolás és víz- készlet-szétosztási terv — elsőbbség, biztosítása, feltételhez kötött vízhasználatok, stb. — összeállítása. Agrotechnikai, agrobiológiai és egyéb módszerek alkalmazása. A szempontok sokasága megvilágítja a vízmérleg alapvető fontosságát, szövevényes kihatásait mind a vízgazdálkodás ágazatainál, mind a népgazdaság egészénél. A jelenlegi vízmérleg kiinduló bázis a távlati tervezés számára, hiszen az ún. fix adottságok (vízkészlet, jelenlegi helyzet, stb.) nagy hányadát összefoglaló módon tartalmazza. A távlati mérlegek egyrészt annak elbírálására szolgálnak, hogy a különféle fejlesztési elgondolások vízkészletgazdálkodási szempontból való rea- litások-e, éppen ezért rendszerint a tervezetek átdolgozására és a mérleg újbóli összeállítására van szükség a leggazdaságosabb megoldás kiválasztása érdekében), — másrészt a jelenlegi mérleghez hasonlóan bár kisebb megbízhatósággal) a kiindulási állapotot rögzítik a nagy távlati tervezésnél. 1.23 a vIzkészletgazdAlkodAssal KAPCSOLATOS EGYES JOGI ÉS MŰSZAKI KÉRDÉSEK A vízgazdálkodás alaki szabályait első ízben, példamutató alapossággal, a vízjogról szóló 1885. évi XXIII. t. c. rendezte. A törvény — kisebb kiegészítésekkel — kereken hat évtizeden át mutatott irányt a vízügyek intézéséhez. A vízgazdálkodással szemben támasztott újabb, fokozott igények kielégítésére született a 2/1952. M. T. sz. rendelet a vízjogi eljárási szabályok megállapítása tárgyában. — A rendelet a vízikönyv célját kibővíti, hangsúlyozva, hogy azt alkalmassá kell tenni a vízkészlet-feltárásra, valamint a vízmérleg összeállításra vonatkozó munkálatok eredményeinek állandó nyilvántartására is. — A vízkészletgazdálkodás szempontjából elsőrendű jelentőségű még a vizek tisztaságának biztosításáról szóló 1/1961. Korm. sz. rendelet is. 286
