Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
VII. fejezet. Halászati vízhasznosítás
probléma, hogy éppen a legtermékenyebb időszakban a halászok a Balaton fenekét felszántják a nagyhálókkal, s ezzel rontják a termelés feltételeit. Az eresztőhálók rendszerét ugyancsak szélesíteni kell, minthogy a horgászat érdekeivel sem ellenkezik s nyári idényben jelentős mennyiségű hal kitermelését teszi lehetővé. A halászati technika jelentős megjavításán túl meg kel lszüntetni a jelenleg igen jelentős orvhalászati tevékenységet és szabályozni kell a horgászok által gyakorolt halfogást. A balatoni vízeresztések rendszerét felül kell vizsgálni, hogy csak a legszükségesebb és egyben legtakarékosabb módon szabadjon a Sió zsilipjét megnyitni. Elsősorban a természetes ívási időszak alatt (IV—VI. tó) tilos legyen a vízeresztés. A már ma is korszerűtlen halászkikötőket korszerűsíteni kell, s további két nagyhálós brigád felállítását is tervbe kell venni. Elsősorban a nyugati és az északi medence kívánja meg, hogy a halászhajók vizeiket minél kevesebb holtjárattal közelítsék meg és nagyobb hatásfokkal dolgozzanak. A balatoni halászflottát korszerűsíteni kell. El kell látni őket radar rendszerű halrajkutató műszerekkel és gondoskodni kell arról is, hogy a hajókon rövidhullámú rádió adó-vevő készülékek legyenek. A halrajok felderítése repülőgépről is történhetne. A fogásokat így az őszi „brudázás” idején kell végrehajtani. Bár a Balatonba számos víz folyik be, a Zalán kívül is, ezeknek halászati jelentősége egyáltalán nem számottevő. Kétségtelen, hogy az ívási időben ezeket a vizeket sok hal keresi fel. Azonban az ív ás után ez a hal — és ivadéka is — visszatér a Balatonba. Már most csak rendészeti kérdés (az előbb már érintettük), hogy az ívás idején az orvhalászati tevékenység, károkat ne okozzon. Befogó tavakat kell létesíteni a vízfolyásokon. Az említett vizek egyrésze formálisan horgász kezelésben van, gyakorlatilag éppen az illegális halászati »tevékenység megakadályozására. E vonatkozásban fejlesztésre általában nincs lehetőség. A Balatonon és a 3. sz. Balatonvidék TVK egyéb vizein biztosítani kell a vizek tisztaságát. Nemcsak a vizen, hanem a levegőn keresztül érkező szennyezések kiküszöbölése is halászati érdeket szolgál. A tihanyi ún. „Belső-tó” viszonylag kis területe miatt nem jelentős halászati objektum. Kétségtelen azonban, hogy okszerűbb gazdálkodással a jelenleginél kedvezőbb eredmények érhetők el benne. Sajátos egyenetlen talaja és lecsapolatlan volta miatt aligha lehetséges tógazdasági művelésbe vonni. A szelektálás tökéletesebb módszereivel azonban a jelenleginél jelentősen jobb ösz- szetételű halállomány alakítható ki benne. A tó feltétlenül alkalmasnak látszik pl. angolna betelepítésére is, amely kitűnő horgászhal és ragadozó voltánál fogva a jelenlegi felborult biológiai egyensúly helyrehozására alkalmas. 2.22 a tógazdasági haltenyésztés KERETTERVE A Balatontól északra a tógazdaságok további területi fejlesztésére távlati elképzeléseink szerint nincs sem nagy lehetőség, sem nagy szükség. Az adottságok sem kiválóak. Elsősorban a vízhiány akadályozza az újabb tavak létesítését. A balatoni vízkivételt egyelőre nem látjuk kellően indokoltnak, egyébként is jelentős önköltségemelő tényező nek látszik. Azt is figyelembe kell venni, hogy az FM 1/1962. sz. kollégiumi döntése folytán állami kezelésben 500., tsz kezelésben pedig 100 kh alatti tógazdaságokat építeni általában nem szabad, mert az ilyen kis egységek drágán és korszerűtlenül termelnek, valamint a szükséges szakirányítás megadása is problematikus. A Balatontól délre a Somogy megyei részen, ahol erre az adottságok már megfelelőek a 2.4 IV. táblázatban felsorolt tógazdasági fejlesztést javasoljuk, amelynek csaknem mindegyike tógazdaság bővítése. A tavak vízmélységét 0,20 m-el megemeltük az öntözőví tározás céljára. E tavak csaknem mind hossztöltéses tavak, így nagyobb vízmennyiséget nem lehet tervezni, mivel az a költségeket lényegesen megemelte volna. A tavak létesítésével a lefolyásra kerülő csapadék csaknem teljesen tározódik, ezért — nehogy száraz években esetleg vízhiány lépjen fel — a lehalászáskor csak a legalsó tavak vizét kell elengedni, a fölötte lévő tavakét a már lehalászott alsó tavakba fel lehet fogni. A tavak létesítési költsége 22—30 200 Ft/ha között változik, a komplex hasznosítás (öntözővíz, szennyvíz) csökkenti a tavak létesítési költségét. (10 400—30 200) A 2.4 IV. táblázatba csak a halászatra eső költséget vettük fel, a többi az öntözést terheli, így a VI. fejezetben szerepel. A munkamennyiségeket, mivel emeltvizű halastavakról van szó, a XII. fejezetben 2.4 IV. táblázatban hozunk, itt csak a halászatra eső költségek szerepelnek, erre számítottuk a megtérülési időt is. A tógazdaságok tervezett halhozama 6—8 q/ha között változik a tógazdaságtól függően. A tervezett halastavak (4000 ha) megtérülési ideje 730 ha 2187 ha 596 ha 487 ha 2.23 A JÁRULÉKOS KERETTERVE 5 éven alul 5—10 év között 15—20 év között 20— térül meg. HALTENYÉSZTÉS 2.231 A tározók járulékos haltenyésztési Keretterve A vizsgált területen négy tározó halasítását terveztük, melyek mezőgazdasági célra tároznak vizet és 20 éven belül megvalósulnak. A fajlagos hoza133
