Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
A kivitelezés évei szerinti megoszlás az alábbi: 1900 és 1914 között 11 ha 1915 és 1928 között 71 ha 1929 és 1936 között 155 ha 1937 és 1945 között 257 ha Bár emelkedő tendencia állapítható meg a számok vizsgálatában, mégis elenyészően kicsinyek maradtak. Valamennyi lecsapoló rendszer nyílt árokkal készült. 1957 évtől kezdve nagy lendületet vett a rét-, legelőlecsapolási mozgalom Veszprém megyében is. (1945-től 1956-ig a mezőgazdasági területek lecsa- polására nem fordítottak gondot). A nagy nekilendülés nem téri ed ki a vízjogi engedélyezésig, a végzett munkák nyilvántartására nem fordítottak időt, Veszprém megyének a 3. sz. Balatonvidék VK területére eső részén évente néhány száz m3 földmunka és így néhány száz méter rét- és legelőlecsapoló árok készült el. A rét- legelő lecsapolási mozgalom súlypontja nem erre a területre esett a megyében. Somogy megye területén a nyílt árokkal történő lccsapolás kizárólag rétekre és legelőkre korlátozódik. Elkészült 1663 ha-nyi területen. Szántóföldi le- csapolás mindössze 101 ha és ez tál aj csövezéssel van megoldva. 1.22 A VÍZGYŰJTŐTERÜLETEK RENDEZÉSÉNEK MÚLTJA ÉS JELENE A 3. sz. Balatonvidék VK területén egységes elveken nyugvó, egymást részleteiben szervesen kiegészítő és talajvédelmi intézkedésekre épülő vízgyűjtő-rendezés még nem történt. Más-más érdekek szerint különválasztva vízügyi, erdészeti és agronómiái létesítmények valósultak meg. Legnagyobb előrehaladás a vízügyi létesítmények terén volt, mégpedig a vonalas, árkos, erózió elleni küzdelem terén: a vízmosáskötő gátak építésében. Veszprém megyei vonatkozásban a vízmosáskötési munkák leírását az alábbiakban adjuk. A keszthelyi vízgyűjtő területen vízmosáskötések nem létesültek. Vonyarcvashegy és Balatongyörök szőlőtelepített külterületén képződött vízmosások megkötésével a jövőben foglalkozni kell A tapolcai vízavűjtőterületen jelentős szerep jutott a vízmosáskötéseknek. E vízgyűjtőben két fő területe van a munkálatoknak. Egyik a Lesence patak jobbparti, míg a másik a Badacsony hegy vidéke. A Lesence patak jobbparti vízgyűjtőterületén a vízmosáskötés csupán a belsőség megvédése érdekében létesült. A nemesvitai árok felső szakasza Nemesvita község belterületén van. Az árok felső belterületi szakasza átlagos 6 m mélységű vízomsássá fajult. A belsőség lakóépületeinek és úthálózatának megvédése érdekében 1937—38-as években 11 db kőgát létesült a nemesvitai árok felső 300 m-es szakaszán. E szakaszon a vízmosás esése 90—150%o között változik. A belsőségben megépített kőgátak megoldották a feladatot, a rendszer tökéletesen működik. A gátak kifogástalan állapotban vannak. A jövő feladatává kell tenni az értékes külterületeken képződött és jelentős károkat okozó vízmosások megkötését. A Badacsony oldalán elhelyezkedő vízmosáskötések célja egyrészt erózióvédelme, másrészt a hegy lábánál húzódó vasútvonal és közút védelme. A Badacsony oldalán elhelyezkedő vízmosások Badacsonytördemic községet kivéve, belsőséget nem veszélyeztetnek, de érintik Badacsonytomaj —Ábrahámhegy értékes szőlőterületeit. A torrens jellegű 8—15 m átlagmélységű vízmosások 9 fővonulatban helyezkednek el a Badacsony oldalán, Badacsonytomajtól Badacsonytördemicig. A további károk megelőzése és a vízmosások további elfajulása érdekében 1930. évben indultak meg a megkötési munkálatok. Ez évben a badacsonytomaji Csigó árkon 4 kőgát létesült. A Csiqó árok vízmosásos szakasza 446 m, átlagos esése 220%. A vízmosás átlagos mélysége 7,00 m. A felső 200 méteren elhelyezkedő gátak erózióvédelmi, az alsók hordalékfelfogás célját szolgálják a közút és vasútvonal védelme érdekében. 1934 évben a Badacsonytomaji Péntek árkon létesültek újabb vízmosáskötési műtárgyak. A Péntek árok, amely 450m hosszú, teljes szakaszában vízmosás jellegű meder, átlagos mélysége 7,0 m. Mélysége helyenként a 12 métert túlhaladja. Átlagos esése 60%(i. Fent megjelölt évben 3 kőgát és 1 db sur- rantó épült ezen a vízmosáson. A gátak állapota kielégítő. További beépítés nem válik szükségessé. Az 1937—39 években folytatódtak a badacsonyi vízmosások megkötési munkái. Az 1937-es évben a badacsonytomaji Horvát árok vízmosáskötés nyert megoldást. A vízfolyás 110 m hosszú szakaszából 300 méter vízmosásos jellegű. E szakaszra 2 db kőgát és 1 db surrantó nyert beépítést. A vízmosásos szakasz átlagos esése 25%o, ugyanakkor a legnagyobb esés eléri a 450%o-et. A megkötésre szorult szakasz átlagos mélysége 8 m, a legnagyobb mélység 10 métert meghaladó. A munkálatok főcélja erózióvédelem és közút biztosítás. Ugyancsak 1937 évben indult be a Badacsonytomaj külterületén elhelyezkedő Szlnha árok megkötési munkálata is. A Szluha árok 1000 m hosszú szakaszából 800 méter vízmosásos jellegű. Rendkívül nagy- mennyiségű hordalékéval és átlagos 156%o-es esése következtében a mederbe lezúduló víztömeg energiájával súlyosan veszélyezteti a vasútvonalat és a közútat. Az árok legnagyobb esése eléri a 700%oet. A vízmosás átlagos mélysége 9 m. de helyenként a 15 m mélységet is túlhaladja. A fent jelzett szakaszra a 1937—38—39 években a továbbfajulás és hathatós védelem érdekében 12 db kőgát és 3 db surrantó épült be. A gátrendszer működése megfelelő. 1956—1957 években került sor a Badacsony- tördemici Kolónia árok gátrendszerének építésére. A gátrendszer megépítését szükségessé tette az a körülmény, hogy az 1945 körül végzett erdőirtás következtében a Badacsonytördemic község keleti felén — az 1953 óta tartó csapadékosabb esztendők alatt — vízmosások erodáló hatása rohamosan jelentkezett. A vízmosások több helyen igen erős és gyors fejlődésnek indultak. A felső szakaszokon nagymennyiségű hordalékot mozgattak meg, mely139
