Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
A törpevízművek legtöbbje a szakszerűtlen építés, továbbá a gondatlan üzemeltetés következtében nem felel meg a kívánt célnak, emellett vízminőségük is kifogásolható bakteorológiai tekintetben. A községi tanácsok kezelésében lévő vízműveknél szintén leggyakoribb panaszként a hibás, szakszerűtlen üzemeltetés jelentkezett. A terület törpevízműveivel kapcsolatban szerzett tapasztalatok arra mutatnak, hogy az ásott kutak vize sem mennyiségi, sem minőségi szempontból nem felel meg vízellátás céljaira. E vonalon tehát a fúrt kutak előtérbe helyezését kell a jövőben szorgalmazni. 1.213 Közkutas ellátás A terület lakosságának 24°/(j-a közkutakról — kantázással — nyeri vizét. A 650 nyilvántartott közkútból 610 db ásott (talajvíz) kút, 40 db pedig fúrt kút. Az ásott közkutak vize részben kémiai, részben bakteorológiai szempontból kifogásolható. A kémiailag rossz vizű kutaknál gyakran maga a vízadóréteg szennyezett. A bakteorológiailag rossz víz esetén — ha a vízadóréteg kémiailag jó vizet szolgáltat — a kútszerkezet kiképzésével a vízminőség javítható. A KÖJÁL-októl nyert adatok szerint a használatban levő közkutak 50—60%-nál a kút vize nem javítható. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a 610 ásott kútból legalább 300 kutat meg kellene a jövőben szüntetni, ami a már egyes helyeken ma is kritikussá váló ivóvízellátást még inkább rontaná. A területen 40 db fúrt közkutat tartanak nyilván. A bevezető részben már említettük, hogy a mélyfúrású kutak nagy részénél a víz vastartalma a megengedettnél jóval magasabb, ennek következtében 19 db mélyfúrású kút használaton kívül áll, köztük bő hozamú pozitív kutak is (Diós- kál, Résznek, Bödeháza, stb.). Közkutakról jelenleg mintegy 78 600 főt látnak el. 1.22 az ipari vízellátás mültja és jelene A terület ipara vízgazdálkodási szempontból nem jelentős. A terület főprofilját képező olajipar nem vízigényes, így az olajtermelő telepek, valamint a kőolajfeldolgozó üzemek ipari vízigénye még a vízben szegényebb területeken is különösebb nehézségek nélkül elégíthető ki a helyi vízkészletekből. A Gellénházi, Lovászi, Bázakerettyei, Puszta- szentlászlói Kőolajtermelő Vállalatokon felül a terület két városa Nagykanizsa és Zalaegerszeg rendelkezik számításba vehető ipari létesítményekkel. A területen megvizsgált 29 db ipari üzem napi frissvíz igénye mindössze 36 410 m3, melynek 56%-át felszíni, 20%-át felszínközeli, 11%-át rétegvízkészlet biztosítja, míg 13%-ot vásárolva szereznek be az üzemek. A napi összes vízfelhasználás a forgatott víz- mennyiséggel együtt 37 570 m3, melyből 34 750 m3-t üzemi (58%-ban hűtési), 2 820 m3-t pedig szociális célokra hasznosítanak az ipari üzemek. A következőkben az ipari vízellátás szempontjából jelentősebb ipartelepek főbb vízgazdálkodási adatait ismertetjük településenkénti rövid összefoglalás keretében. Nagykanizsa 11 megvizsgált ipari üzemének napi frissvíz beszierzése 7700 m3, melyből 6200 m3-t ipari vízművek biztosítanak, míg 1500 m3-t a városi vízmű ad át az üzemeknek, A saját vízbeszer- zásből 4100 m3 felszíni, 4200 m3 talaj-, 1680 m3 pedig rétegvíz. Az üzemek vízforgatásra nem rendezkedtek be. A termelt vízmennyiségből 7000 m3 üzemi (25%rban hűtési) célokat szolgál, míg 700 m3 az üzemi dolgozók szociális igényeit elégíti ki. Az üzemek vízellátása kielégítő. Időszakos vízhiányt csupán a sörgyár mutat ki 350 m3 mennyiségű minőségi vízben. Az ipari víz tározására 970 m3 össztérfogatú berendezések állnak rendelkezésre. Az ipar részére átadott 1500 m3 ivóvízmennyiség komoly akadályokat jelent a város ivóvízellátásában. A nem minőségi igényű üzemeket a jövőben feltétlenül le kell kapcsolni a vízmű hálózatáról. Az így felszabaduló vízmennyiség komoly segítséget jelentene az ellátási zavarokkal küzdő ivóvízmű részére. Zalaegerszeg 7 jelentősebb üzemének együttes napi frissvíz igénye 14 610 m3, melyből 250 m3-t a városi ivóvízmű, a többit önálló ipari vízművek biztosítanak. A saját vízbeszerzésből 12 950 m3 felszíni, 610 m3 talaj-, 1100 m3 pedig rétegvíz, öt üzem kizárólag rétegvizet, egy üzem talajvizet, egy üzem pedig vegyesen talaj- és rétegvizet használ fel. Legjelentősebb ipari vízművel a Zalai Kőolajipari V. rendelkezik, mely a Váliökából naponta 12 9Ö0 m3 ipari vizet emel ki. Az ipari víz tározását 4 db magas-, 5 db alacsonyszintű tározó, valamint 4 db víztorony biztosítja, 2030 m3 össztérfogattal. Az üzemek vízellátása kielégítő, vízhiány nem szokott — még ideiglenes jelleggel sem — jelentkezni. Kifogásolható ezzel szemben az, hogy 5 üzem rétegvizet használ fel ipari célra, s ezzel nehezíti a város ivóvízellátását. A város jövőbeni ipari víz ellátását a Zala folyóra telepített egységes ipari vízmű kereteben célszerű megoldani. Az így felszabaduló fúrt kutak a városi ivóvízmű részére adhatók át. 1.3 Az ivó- és ipari vízellátás fejlesztésének, szükségessége 1.31 AZ IVÖV1ZELLÄTÄS FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE Nagykanizsán a város lakosságának 59%-át látja el csupán a vízmű. A kitermelhető vízmennyiség nem fedezi a szükségleteket. A magasabban fekvő épületekben, melyek túlnyomórészt középületek, gyakori a vízhiány. A település fejlődését az ívóvízellátás jelenlegi nehéz helyzete erősen gátolja. Zalaegerszegen az ellátottság mindössze 41%-os. A város, továbbá a város ipara fejlődik, szükség van tehát a vízmű megfelelő bővítésére is. 187
