Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
mi. Megállapítható az is, hogy a felszínalatti vízkészletünk esetében a tározott víz mennyisége nagyságrenddel nagyobb az évi készletváltozásnál. Ezért a felszínalatti vizek meglevő tározóterükből pótolni tudják az évi készletváltozást. Felszín- alatti vízkészletünk esetén így az átlagos készletet állítottuk szembe az egyidejűleg előforduló maximális vízigénnyel. Az, hogy a felszíni vizeknél nem az abszolút minimumhoz, hanem annál nagyobb készletekhez viszonyítjuk a vízigényt, azt jelenti, hogy bizonyos esetekben nincs meg a megfelelő vízmennyiség az igények maradéktalan kielégítésére. Ezért felmerül a tűrés fogalma. A tűrés kérdését közel egy évtizede vizsgálják már a mezőgazdaságban. Az augusztusi 85%-os tar- tosságú vízhozamot az ez irányú vizsgálatok alapján választottuk ki. Ez gyakorlatilag egyenértékű azzal az elvvel, hogy a mezőgazdasági vízhasznosítási teljes tenyészidőre vonatkoztatott vízigényét átlagosan 20%-os tűréssel elégítjük ki, ami azt jelenti, hogy sokévi átlagban (a hónaptól függetlenül) minden ötödik évben kell tűrni vízhiányt. Újabban a tűrés mértékét az ipari és kommunális vízigények vonalán is kezdték vizsgálni, de végeredmény még egyik esetben sincsen. Megjegyzendő, hogy ha egyes ipari vízhasználatokra volna is tűrési irányszám, a vízhasználatok tarkasága miatt azt az egész TVK-egység vagy csak egy részterületének üzemeire együttesen alkalmazni amúgy sem lehetne. Mérlegünknél a szeptemberi 99%-os tartóssági vízhozam egységes alapulvétele azt jelenti, hogy az ivó- és ipari vízellátásnál gyakorlatilag a teljes biztonság követelményeit szándékoztunk kimutatni. 2.122 Területi bontás A vízkészletek és a vízigények térben is erősen változók. Hű képet kis területek, ill. súlypontok egyedi vizsgálata és a szomszédos területek kölcsönhatásainak mérlegelése nyújthat. Kerettervezésnél ilyen részletvizsgálatokra sem mód, sem szükség nincs. A vízmérleg térbeli realitásának biztosítása érdekében vízfajtánként részterületekre bontottuk a TVK-egységek területét. Ily módon a vízigény- és a vízkészlet-eloszlás aránytalanságának a mérleg szempontjából félrevezető hatását elég jól ki tudjuk küszöbölni. A felszíni vizeknél ezt még egyes nagyobb vízfolyások „kiemelésével” is igyekeztünk szolgálni. (A 2. sz. TVK-egység területén ilyen a Zala.) „Vízmérleg a felszíni vizekre” „Vízmérleg a talaj- és partiszűrésű vizeikre” „A karszt- és rétegvizek vízmérlege” c. 1:500 000 méretarányú térképeken, továbbá a táblázatokban a felszíni vízkészlet vízgyűjtőhatárok szerinti beosztását a latin abc kisbetűivel, illetve arab számokkal, a partiszűrésű- és a talajvizeknek a felszínközeli víztartó rétegek elhelyezkedésére figyelemmel kialakított részterületeit a görög abc kisbetűivel, míg a réteg- és karsztvizeknek a vízföldtani tájegységek szerinti részterületeit a latin abc nagybetűivel jelöltük. 2.123 Minőségi bontás A vízhasználatok legtöbbje minőségi követelményeket támaszt. Vizeink minőségi jellemzői a mennyiségieknél is nagyobb változatosságot mutatnak mind térben, mind időben. Meghatározásukhoz csak az utóbbi években végzett rendszeres vizsgálatok szolgáltatnak több-kevesebb támpontot. Ezeket az adatokat felhasználva, a vízkészletet a felszíni és felszínalatti készletre való bontáson túl — a használhatóság szempontjából — négy minőségi kategóriába soroltuk: ,,A” . . . mindenre alkalmas „B” . . r csak öntözésre (felszínalatti vizeknél: és ipari célra) alkalmas „C” . . . csak ipari és halászati célra alkalmas „D” . . . mindenre alkalmatlan. A felszíni vizek ismertebb, rendszeresebben vizsgált minőségeit — a csoportbaállítás számtalan nehézsége ellenére is — viszonylag elég jól meg tudtuk állapítani. A finomításnak az a mértéke, hogy a minőséget a Vízhozamhoz kapcsoljuk, a jövő feladata. Most még csak általános minőségi megállapításokat tehettünk. A felszínalatti vizek közül a talajvízminőség vizsgálata haladt leginkább előre. Ezért a talajvizeknél is eléggé jól meg lehetett becsülni a minőségi hovatartozást. A karsztvíz általában mindenre alkalmas minőségű, — a kiemelt bányavizek egy részén kívül. A rétegvíznél és partiszűrésű víznél minőségenként! szétválasztást, a kevés adat birtokában, tenni nem tudtunk. Ezért a partiszűrésű és a rétegvizeknél csak a mindenre alkalmas kategóriát alkalmaztuk. Meg kell jegyezni, hogy ezt a feltevést a későbbi részletesebb vizsgálatok általában valószínűleg megerősítik majd. Jelentősen nehezebb volt a minőségi bontás a vízigényeknél. Itt feltételeztük azt, hogy a vízhasználat általában a számára megfelelő kategóriájú, s ha ez kevés, akkor egy fokozattal jobb vízkészletből elégíti ki igényeit. Ez a feltételezés némiképpen bizonytalan, de a nagy számok törvénye a hibákat kiegyenlítheti. 2.2 Jelenlegi vízmérleg 2.21 A VÍZKÉSZLET 1960-BAN E pontban — a részleteket mellőzve — a jelen Területi Vízgazdálkodási Keretterv II. „Természeti adottságok” fejezetének értékelő összefoglalását adjuk. 2.211 A felszíni vízkészlet A felszíni vízkészlet jellemző értékeit, — amint azt a 2.11 pontban már érintettük — a vízrajzi megfigyelések alapján, illetve a hidrológiai hasonlóság törvényszerűségeinek alkalmazásával határoztuk meg, a TVK-egység alsó határszelvényére vagy — ha ez a területen van — a torkolati szelvényre. Ebből következik, hogy általában a vizsgált szelvé33 2 TVK 257
