Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
nyen ténylegesen átfolyó vízmennyiség kiválasztott valószínűségű (pillanatnyi) hozamértéke volt a kiinduló érték. Ez tehát nem fedi a természetes állapotot, mert a mesterséges beavatkozások egy részének a következményeit is tükrözi. Így tartalmazza a külföldi vízhasználatok hatását, a bányavíz-bevezetéseket, a szennyvíz-bevezetések minőségrontó hatását; de nem öleli fel a mezőgazdasági vízhasznosítások időszakosan és szakaszosan jelentkező módosító befolyását. A felszíni vízkészletet minőség szempontjából az előzőkben már négy kategóriába soroltuk. A mérleg realitása érdekében különválasztottuk a több TVK-egységet lényegesen érintő országos jelentőségű nagy folyókat, (a Drávát és a Murát) kiemeltük a TVK-egység egy nagyobb vízfolyását (a Zalát) és csak az ezen felüli kisebb vízfolyások készletével számoltunk, mint az abc-jelű részvízgyűjtők helyi vízkészletével. Természetes, hogy a helyi vízkészletet nem számolhattuk el mégegy- szer a terület kisebb vízfolyásainál, vagy az országos jelentőségű vízfolyásoknál: a felsőbb vízrendszerben (vízfolyásnál, szakasznál) elszámolt vizeket az alsóbbnál levontuk. A vízkészletet igyekeztünk a rendszer legfelsőbb területénél kimutatni, abból az elvből kiindulva, hogy a területen elosztva jelentkező víz értékesebb lehet, mint a befogadó vonala mentén koncentráltan mutatkozó. Kivételt ott tettünk, ahol a befogadó a jelenlegi igényeket is csak úgy tudta kielégíteni, ha a felsőbb vízkészletből kiegészítést kapott. (Igyekeztünk tehát mindig a vízjogi törvény szelemében eljárni.) Ezen gravitációsan átfolyó („átvett") vizek között szerepel a felsőbb terület minimális élővízforgalma is. A meglevő tározók hasznosítható készletet-növe- lő hatását természetesen figyelembe vettük a jelenlegi vízkészletnél, míg a távlati tározási lehetőségekről a 2.32 pontban emlékezünk meg. A szenny- és használt vizekkel külön is foglalkoztunk, mert az ivó- és ipari vízigényeknél nemcsak a vízfelhasználást (vízveszteséget), hanem az egész frissvíz igényt kellett szakszerűségi okokból feltüntetni. A kisvízi készletnek egy jelentős hányadát elvileg nem szabad hasznosítani olyan vízgazdálkodási ágazatban, amely a kivett vizet nem adja vissza, így biztosítható a közegészségügyi, szempontból megkívánt élővíz-forgalom és így tudják az ipartelepek a frissvíz-igényüket kielégíteni. Ennek az élővíz-forgalomnak a jelenlegi viszonyok mellett megkívánt minimális értékére — több érdekelt szervvel egyetértésben — a havi legkisebb vízhozam 75%-át vettük fel. Rá kell mutatnunk azonban arra, hogy a) az 1961. évi kisvíz idején végzett vízminőségi vizsgálatok szerint egyes folyókat jelenleg még olyan szennyezések érnek, amelyek ennél az értéknél jóval nagyobb, gyakorlatilag megvalósíthatatlan élővízigényt támasztanak, másrészt b) A vizek tisztaságának biztosítása tárgyában foganatosítandó intézkedések a távlatban mind belföldön, mind külföldön várhatóan a jelenlegi körülmények között becsült minimális élővíz-igénynek kb 7;rára való leszorítását eredményezik majd. A 2:XVII—1. melléklet felszíni vízkészletre vonatkozó rovatait mind vízszintesen, mind függőlegesen összesítettük. Az összegek — a határozott többlet és a szenny-használt vizek kivételével — csak a számítás ellenőrizhetőségét szolgálják, de fizikailag nem értelmezhetők. E táblázatban megjegyeztük, ha a vízkészlet jelentékeny hányada külföldről érkezik. Tettük ezt azért, mert a távlati tervezés során ezen vízfolyásoknál beható vizsgálatot igényelnek a környező államokban bekövetkező beavatkozások hatásai. Ezek egyes esetekben alapvetők lehetnek. — A határt képező folyók határszakaszain a vízhozam felével gazdálkodhatunk. Az áttekinthetőség érdekében itt is a teljes hozammal számoltunk, felhíva azonban a figyelmet arra, hogy határ-vízfolyásról van szó. Az e témakörbe vágó nemzetközi megállapodásokat, illetve a tárgyalások eddigi eredményeit a II. „Természeti adottságok. Területi vízkészlet” c. és XVI. „A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai” c. fejezetben vázoltuk. 2.212 A felszínalatti vízkészlet Az elmondottaknak megfelelően a 2. sz. TVK- egység felszíni vízkészlete az országos jelentőségű Dráva—Mura nélkül: augusztusi 85%-os alapkészlet 2,0 m3/s, amiből a számításba vehető (fiktív) vízkészlet mintegy 1,6 m3/s, míg a 99%-os szeptemberi alapkészlet kereken 1,0 m3/s-ra, a fiktív készlet pedig 0,8 m3/s-ra tehető. Parti-szűrésű víz Partiszűrésű vízzel egyes nagyobb vízfolyásainknál számoltunk; — értéke a teraszréteg minőségétől függően 3000—25 000 m3/nap km-re tehető. Tapasztalat szerint a kisebb vízfolyások partjai mentén alig van lehetőség partiszűrés jellegű vízkivételekre; ezért ezeknél ilyen vízféleséget nem tüntettünk fel. A partiszűrésű vizek előnyös és biztonságos kitermeléséhez a vízfolyás mosott partszakaszaira van szükség, különben a vízkivétel eliszaposodik. Erre tekintettel a partiszűrésre alkalmas részeket mindkét oldali lehetőség esetén, a teljes szakasz 50%-ában, egyoldali kúttelepítés esetén, a szakasz- hossz 30%-ában állapítottuk meg. Tekintettel arra, hogy a partiszűrésű kutak részben a talajvízből is kapnak utánpótlást, ha nem is a kivett teljes vízmennyiséget, de annak 60—80 %*-át le kellett volna vonni a vízfolyás hozamából. Ezt azonban mégsem tettük, mert a levonandó vízhozam általában kisebb, mint a szereplő nagyobb vízfolyások hozamának meghatározásakor elkövetett hiba értéke. A partiszűrésű vizek minősége — a tapasztalatok szerint — néhány kivételtől eltekintve, ivásra alkalmas. Ezért a partiszűrésű vizeket mindenütt „A” kategóriába tartozóknak tekintettük. A partiszűrésű vízelőfordulás szorosan a vízfolyásokhoz kötött. Ezért elsősorban nagy folyóink mentén átnyúlik egyik TVK-egység területéről a másikra. A helyzet sajátosságánál fogva azonban lényegileg csak ott lehetséges a víz kitermelése, ahol az a folyóból beszivárog. Ezért a partiszűrésű 258
