Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
XIV. fejezet. Vízparti üdülés, fürdés, vízisportok és természetvédelem
XIV. FEJEZET Vízparti üdülés, fürdés, vízisportok és természetvédelem í. BEVEZETÉS A feldolgozás során három időszakot különböztetünk meg. Az első időszak határa 1960 december 31-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel és egyben elhatárolja a múltat. A második időszak 1960-tól 1980-ig terjed és ez szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980 év után következő és le nem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesztési lehetőségek. 1.1 A témakör ismertetése A fejezet a nem ásvány-, gyógy-, vagy hévíznek minősülő vizekkel, hanem a természetes és mesterséges lehetőségekkel kapcsolatos hideg vizekkel összefüggő vízparti üdüléssel, fürdéssel és vízisportolással, továbbá a természetvédelem vízügyi helyzetével foglalkozik. Azokat a vízgazdálkodási tevékenységeket tárgyalja, melyek a fenti célok elérésére alkalmasak és indokoltak. A fejezet kapcsolódik a XIII. Ásványvizek, Gyógyvizek és Hévizek hasznosítása, továbbá a XII. Víztározás és annak többcélú hasznosítása című fejezethez. Vízparti üdülésen a lakosságnak a természetes vizek és a tározók partjai mentén a munka fáradságának kipihenése, szórakozása, fürdése, strandolása, napozása, táborozása, vagyis a szabadságidő és a szabadidő kellemes eltöltése céljából történő tartózkodását kell érteni. Fürdésen a nem sportolási célból a vízben való tartózkodást, úszást, labdázást stb.-t értjük. Vízisportok gyűjtő elnevezésen úszást, evezést, vitorlázást, motorcsónak-sportot és a sporthorgászatot értjük. A természetvédelem vízgazdálkodási vonatkozásain a rezervátumokkal kapcsolatos vízgazdálkodási kérdéseket kell érteni. A természetvédelemhez tartozik a vízügyi létesítményeknek a tájban való megfelelő beillesztésének kérdése is. Az egyéb természetvédelmi vízgazdálkodási tevékenységet, mint pl. az erózió elleni védekezést, a, felszíni és mélységi vizeknek, mint természeti kincsnek védelmét, továbbá a halállomány védelmét az V., VII., VIII., IX. és XIII. fejezetek tárgyalják. 1.2 A múlt és a jelen 1.21 A VlZPARTI ÜDÜLÉS, FÜRDÉS és vízisportok múltja és jelene A vízparti üdülés, fürdés és vízisportok céljára a területen lévő nagyobb, illetve aránylag nagyobb vízhozamú és szélesebb medrű vízfolyások mentén van lehetőség és ezt többé-kevésbé ki is használták. Az így hasznosított vízfolyások az 1. sz. mellékleten vannak feltüntetve és azok egyikén sincs kiépített fürdő, bár minden nagyobb község határában használják a medrüket szabadfürdőként. A terület vízfolyásai közül csak a Murán és a Zala torkolati szakaszán lehet csónaksportot űzni. Jelenleg azonban csak a Zalán, annak torkolatától Zalaapátiig lehet. Sporthorgászatra viszont a terület vízfolyásainak majdnem mindegyikében van lehetőség és ezt ki is használják. E sportot azonban gyakran akadályozzák a szénhidrogénkutató fúrásoktól elszabaduló olajszennyeződések. 1.22 A TEMÉSZETVÉDELEM MÚLTJA ÉS JELENE A múltban a területen a Kis-balatoni rezervátumon kívül a természetvédelmet elhanyagolták. A göcseji táj változatos szépségét csak most kezdik jobban értékelni és felkutatni a tájra jellegzetes védelemre érdemes területeket. Jelenleg még alig egy-két kimondott természetvédelmi terület van itt, ezek számát azonban az újabb javaslatok elbírálása után növelni fogják. A természetvédelmi területeknél elsősorban a növényvédelem a cél, a Kis-balatoni rezervátum ezenkívül madárvédelmi terület is. A Homoki patak mentén elterülő homokkomáromi erdőterület növényvédelmi terület, a Kis-balatoni rezervátumnak a Zala jobbpartjára eső 990 ha részében a Balaton ősi madárvilága mellett annak ősi növényzete is megtalálható. 1.3 A fejlesztés szükségessége 1.31 A VÍZPARTI ÜDÜLÉS, FÜRDÉS ÉS VÍZISPORTOK FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉG« A fejlesztés szükséges, mert ez ideig e területen nem használták ki a lehetőségeket. Újabban azonban mindinkább felismerik a vízparti üdülés, für237
