Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
vezetésnél törekedni kell az éles kanyarok megszüntetésére. Magassági vonalvezetésben a Szent- jakabi patak felső szakaszán mederlépcső beépítése az esés csökkentése érdekében szükséges. A kereszt- szelvények 1:2 rézsűvel készüljenek. A laza talajú szakaszokon a rézsülábat gyeptéglával biztosítani kell. A meglévő vasbeton hidak nyílásai megfelelőek, de a hídprovizóriumokat (fahidak) megfelelő nyílású végleges hidakká kell átépíteni. A kikerült földanyagot a tervezett partéi magasságához el kell teregetni és füvesíteni kell. A vízfolyásokon tározó építésére van lehetőség. Szentmihályfai patak, (20) Pálosfai patak, (21) A rendezés célja, hogy a meredek göcseji dombokról lefolyó hordalékos víznek a továbbvezetését biztosítsuk és a kiöntések gyakoriságát csökkentsük. A medret 10%-os valószínűségű vízhozamra kell építeni lapos 1:2—1:3-as rézsűkkel. Vízszintes vonalvezetésben lényeges változtatásra nincs szükség. Függőleges értelemben a függőmed- rű szakaszokon a depóniát el kell teregetni és az új medernél az 1,50 m átlagos mélységet biztosítani kell. A laza talajú szakaszokon a rézsűlábat gyeptéglával kell biztosítani. A meglévő műtárgyak megfelelők. A Szentmihályfai patakon Böde község határában a Pálosfai patakon Babondöbréte község határában tározó építésére van lehetőség. 111. kategóriájú vízfolyások rendezési keretterve A területen 121,6 km III. kategóriájú vízfolyás van amelyből 45,4 km-t kell rendezni, abból a célból, hogy a terület lecsapolhatóságát biztosítsuk és a kiöntések gyakoriságát csökkentsük. A medreket 10%-os gyakoriságú vizekre építjük ki, de általában a még kivitelezhető mederszelvény az itteni esésviszonyok mellett ennél többet szállít. A lecsapolás és drénezés miatt az 1,20 m-es átlagos mélységet biztosítani kell. A rézsűk l:2-esek legyenek, hogy mezőgazdaságilag hasznosítani lehessen. A meglévő kis emésztésű csőátereszeket át kell építeni a mederszelvény emésztésének megfelelő fedlapos átereszekké. A Szévíz patakon halastavak vannak. A halastói patakon Zalacséb határában tározó építésére van lehetőség. Kisebb helyi jellegű tározó létesítésére a többi vízfolyáson is van lehetőség. Zala a Válica torkolat feleitől a Zalaszentgróti patakig 11. kategóriájú vízfolyások rendezési keretterve Felső-Válicka. (25) A rendezést a mezőgazdaság megnövekedett igénye indokolja. A rendezéssel biztosítani kell a völgy lecsapolhatóságát és csökkenteni kell a kiöntések gyakoriságát. A medret a 10 éves gyakoriságú vízhozamra kell kiépítem, ami 11,2 m3/s vízhozamnak felel meg. A patak helyszínrajzi vonal- vezetése jó. Az új fenékvonal átlag 30—40 cm-el az engedélyokiratos fenékszint alatt legyen, mert a völgyfenék teljes lecsapolása csak így biztosítható. Káros sebességek nem keletkeznek. Rézsűhajlás 1:2 legyen. Helyenként a rézsülábat gyeptéglával biztosítani kell. Műtárgyak közül a 2+423 szelvényben lévő 5,0 m nyílású vb. hidat kell 10 m nyílású vb. híddá átépíteni. A kikerült földanyagot a tervezett partéi magasságában el kell teregetni és füvesíteni kell. A Válickára települt öntözés nem fejleszthető, mert a Kőolajipari Vállalat vízigényét jelenleg is már csak tározással lehet biztosítani. A vízfolyás rendezése és a lecsapolások elvégzése után helyes agronómiái módszerekkel, biztosítható 50—60 q/ha I. osztályú rétiszéna termés, a jelenlegi 20—25 q/ha II., III. osztályú helyett. Tómelléki (26) és Búkkaljai patak (27) Rendezésük a közvetlen érdekelt terület és a befogadó Válicka érdekében is szükséges. Az érdekelt mezőgazdasági terület nagyon értékes. A Bükk- aljai patak belsőségen is áthalad. A mederrendezést a 10 évenként előforduló vízhozam emésztésére kell elvégezni. A Bükkaljai patak belsőségi szakasza 2%-os vízhozamra épül ki. A patakok helyszínrajzi vonalvezetése jó. Fenékesés a Tómelléki pataknál megfelelő, a Bükkaljai pataknál eséscsökkentő mederlépcső beépítése szükséges. A Bükkaljai patak belsőségi szakaszát burkolattal kell megépíteni. Műtárgyak vízügyi szempontból megfelelők. A kikerült földanyagot el kell teregetni és füvesíteni kell. A rendezett medrek a terület lecsapoló csatornáinak befogadói lesznek. Sárvíz (28) A patak jókarbahelyezése 1957-ben kezdődött és 1961-ben befejeződött. A meder a tenyészidőben 10 évenként előforduló vízhozamra épült ki. A Sárvíz völgyének mezőgazdasági területe és annak lecsa- polási igénye szükségessé tette a vízfolyás rendezését. A 11,6—13,6 km közötti szakaszt 0.50 m-rel mélyíteni kell az 1957. évi tervben szereplő fenék- vonalazáshoz viszonyítva. Helyszínrajzi vonalazás- ban változtatásra nincs szükség. A 1:1,5 rézsűhajlást 0—6,9 km között l:2-re kell a későbbiek során kiépíteni. A felső szakasz már 1:2 rézsűvel épült ki. A középső szakasz becsúszásra hajlamos, fokozott figyelemmel kell kísérni és szivárgós rézsűbiztosítást kell alkalmazni. A lecsapoló csatornák elkészülte után a várható többletjövedelem 600 Ft/ ha-ra tehető. A Sárvíz kisvize nem használható fel öntözési célra, mert a Balaton vízutánpótlásánál számolunk vele. Petőmihályfai volt vízimalom felett tározó építésére van lehetőség. Verna patak (29) A patak alsó szakaszon kis esésű, medre végig erősen feltöltődött a közepes vízszint a tereppel azonos. A meder feliszapolódásra erősen hajlamos. A rendezés célja a káros helyzet megszüntetése és ezzel biztosítani azt, hogy réteket megfelelően hasznosítani lehessen. A patak kiépítését a 10 évenként 19 2 TVK 145
