Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
Ezekkel a létesítményekkel egyidőben fásítás, vagy cserjésítés, illetve gyepesítés is elvégezhető, hogy mire a helyi anyagokból készített művek elpusztulnak, a fásítások, cserjések és gyepesítések kifejlődjenek. Az eróziós eredetű hordaléknak a mellékvöl- gyeKDe való visszatartása a befogadó vizek felisza- poiódásának megakadályozására célszerűen alkalmazhatók a hordalékfogó földgátak, melyek a mellékvölgyek torkolati szakaszain úgy létesülnek, hogy a mögöttük maradó hordalék felfogó tér minél nagyobb legyen. A lefolyó vizek fokozatosan emelhető nyelőaknákon és az ezekhez csatlakozó csőáteresztőkön keresztül vezethetők át a gátak alatt. A vízgyűjtőterületeken végzendő egyéb rendezéseket katonai térkép, eróziós térkép és helyszíni szemle alapján irányozták elő az alábbiak figyelem- bevételével : A terület általános mezőgazdasági hasznosítási rendezése során a művelési ágakat a természeti viszonyok által megszabott körülményekhez igazítják (talajviszonyok célú művelési ág változtatás). A művelési ág változtatás során a mezőgazda- sági művelési területeket úgy rendezik be, hogy azok a népgazdaság érdekeit — az eróziós talajelpusztulás megállítása mellett — a legjobban szolgálhassák. Ennek érdekében a következő elveket váltják valóra: A szántóterületek a 0—25%-os lejtésű területekre kerülnek. A legelők túlnyomóan az északi, északkeleti és északnyugati lejtőkre települnek, lejtésszögük ebben az égtáji fekvésben nem haladja meg a 35%-os (déli fekvésben a 12%-ot). A 25%-on felüli lejtőjű korábbi szántóterületeken a természeti és technikai művelési lehetőségektől függően — szőlőt, gyümölcsöst, kaszálógyepet, legelőt vagy erdőt telepítenek. A hegy- és dombvidék meglévő szőlő és gyümölcsös területeinek összes kiterjedését kiegészítik azoknak a lejtős mezőgazdasági területeknek betelepítésével, amelyeknek ilyen módon való hasznosítása a legkedvezőbb, ideértve a 25— 40%-os lejtésű, korábbi szántóterületek érintett részét is. A meglévő lejtős szőlő- és gyümölcsösöket, amelyek egyenlőre túlnyomóan kisüzemi jellegűek — fokozatosan, a talajvédelem szabályai szerint, nagyüzemi módon és a gazdaságos művelés követelményeinek betartásával szükséges újra telepíteni. Legelőt, illetőleg kaszálógyepet létesítenek minden olyan lejtőn, amelynek hasznosítása a helyi viszonyoknak megfelelően indokolt. A meglévő legelők kiegészítésével, esetleg megszüntetésével és új legelők kijelölésével, telepítésével a község legelőviszonyait rendezik. Kaszálógyep létesül minden olyan fekvésben és területen (különösen nyugati, északnyugati, északi északkeleti és keleti verőkön), amely megközelítési nehézséged miatt nem alkalmas arra, hogy azon legelőt telepítsenek és rajta az erdőtelepítés nem feltétlenül indokolt. Erdősítést, fásítást irányoznak elő minden olyan területen, amely lekopottságánál, vagy lejtésénél, illetőleg általános fekvésénél fogva mezőgazdasági művelésből kivonandó. Erdősítik, fásítják továbbá azokat a területeket, amelyek arra hivatottak, hogy ilyen módon védjék az alattuk fekvő, értékesebb mezőgazdasági területek talaját az eróziós lepusztulástól. A talajvédelem feladatainak meghatározása a talaj, a csapadék, a lejtőszög és a lejtőhossz alapján. A szántóföldeken: Lejtőkategóriánként és a talaj minősége szerint állapítják meg azokat a vetésszerkezeti arányokat (növénycsoportok alapján állítva össze), amelyek az általános termelési igényektől függően a vízgyűjtők helyi viszonyai szerint a talajvédelem érdekeinek a legjobban megfelelnek. A TVK-ban alkalmazott vetésszerkezeti (vetésforgó) arányok növényi csoportokkal kifejezve Vetésforgó jele Az alkalmazás területe lejtőkategória Talaj jó Az azonos talajvédelmi hatású növényi csoportok részesedési aránya talajvédő hatásuk közepes gyenge rossz A 0,0— 5% lejtés 10 40 10 40 B 0.01— 5% „ 17 33 17 33 C 5,1—12% „ 20 40 20 20 D 12,1-17% „ meszes 50 25 12,5 12 E 12,1—17% „ savanyú 33,3 33,3 33,3 — F 17,1—25% „ 60 20 20 — 141
