Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)

V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése

két kellene a legsürgősebben, országos méretekben,

országos tematika alapján megindítani.

Egyes vízfolyásokra már készültek tanulmánytervek, amelyek az egész vízgyűjtőterület vízrendezésével foglalkoznak, ezt jelöltük a táblázatban.

A kutatások és adatgyűjtések hiányosságának eredménye az, hogy legtöbb esetben csak becsült adatokra támaszkodnak, amelyek pontatlanná és bizonytalanná teszik a tervezést. A kisvízfolyásokon vízhozammérés csak elvétve volt, így a kisvízhoza- mokra vonatkozólag nincs megbízható adat. Ennek pontos meghatározás a vízhasználat szempontjából pedig elengedhetetlen.

2.12 A TERVEZÉSNÉL KÖVETETT FEJLESZTÉSI ALAPELVEK

2.121 A kisvízfolyások tervezésénél követett fejlesztési alapelvek

— A tervezés során ki lett domborítva az a fontos szempont, hogy a kisvízfolyás és a vízgyűjtőterület szervesen összefüggő egész. A kettő pontonkénti elhatárolása — a rendezés munkamódszerei alapján — csupán az áttekintés megkönnyítése érdekében történt. A két munkamódszert a vízfolyások vonalas és a vízgyűjtő területi jellege jellemzi.

— Elsősorban a már megkezdett munkálatokat kell befejezni.

— A még szabályozatlan, 'illetve nem egységesen, vagy nem megfelelő mérettel karbahelyezett kisvízfolyások közül először is a népgazdaság szempontjából jelentősebb, a vízrendszer gerincét alkotó befogadókat és főbb mellékvízfolyásokat kell teljesen rendezni.

— A mederszelvények kiépítésére mezőgazdasági árterület esetén általában mértékadó a 10%-os valószínűséggel előforduló vízhozam.

— A mértékadó vízhozamot a medernek a környező tereppel színelve, rövidebb szakaszon töltések között 5—15 cm-es biztonság mellett kell tudni levezetni.

Belterületeken városokban 1%-os

községekben 2%-os

ipar- és egyéb fontosabb

telepeknél 1%-os

előfordulási valószínűségű nagyvízhozamra történik a méretezés.

— A műtárgyak átépítése nem lett előirányozva, ha kártétel nélkül átvezethető rajtuk a következőkben megadott előfordulási valószínűségű nagyvízhozam:

Vasúti hidak: fő- és mellékvonalakon 1% fővonalakon nagy városok belsőségében 0,5%

Közúti hidak: belsőségben és külsőségben 1%

Dűlő úti hidak: ha a csatlakozó úttest a völgyet kiemelkedően elzárja 1—2%

ha az úttest koronája a völgyfenékkel színei 3%

Zárt meder esetén (bújtató, áteresz stb.) a közúti hidakra megadott érték

Duzzasztók : belsőségben 1%

külsőségben 2%

A szerkezet alsó éle és a mértékadó vízszint között I. kategóriájú vízfolyásokon min 1,0 m; II. és

III. kategóriájú vízfolyásokon min 0,5 m biztonság szükséges. I. kategóriájú vízfolyásokon meglévő hidaknál 0,75 m biztonság esetén sem lett előirányozva az átépítés, ha a sebesség növekedés 10%-nál, a duzzasztás pedig 10 cm-nél kisebb volt.

Ha fenti feltételek nem voltak kielégítve, akkor az átépített műtárgy méreteit úgy irányozták elő, hogy fenti feltételeknek megfeleljenek.

— Földmederre, gyepesített enyhe rézsűk esetén a nagyvizeknél kötött talajon 3,0 m/mp, kevésbé kötött talajon 2,0 m/mp középsebességet is megengedtek. Az így kiadódó esésnél azonban ellenőrizték, hogy az állandó kisvízhozam milyen sebességgel folyik le a mederben. Az állandó vizeknél az MSZ 15 202 sz. szabvány 2. és 3. táblázatában foglalt értékeket betartották.

Amennyiben a mértékadó víz középsebessége, vagy a kisvíz lefolyási sebessége a fenti megengedett értékeket meghaladja, középvízi, illetve kisvízi mederburkolást, vagy pedig mederfenékesés csökkentést irányoztak elő.

A kisvízfolyások mederfenékvonalazásában lehetőleg arra törekedtek, hogy az esés felülről lefelé haladólag lehetőleg csökkenjen.

— A költségek megállapításánál az 1961-es árszint alapján számoltak. A munkamennyiségeket vagy már meglévő tervek alapján, vagy ilyenek hiányában a II. és III. kategóriába sorolt kisvízfolyások esetében normatívák alapján, az I. kategóriába sorolt vízfolyásoknál elkészített tervek alapján állapították meg.

— Talajvízszint szabályozással kapcsolatban elsősorban a rétek és legelők lecsapolását irányozták elő.

— A gazdaságosságot fajlagos beruházási költségekkel vizsgálták.

3.122 A vízgyűjtőterületek tervezésénél követett fejlesztési alapelvek.

A vízgyűjtőterületek rendezésének tervezésénél természetes alapegységek a vízgyűjtőterületek. A vízmosások megkötését elsősorban erdészeti módszerekkel irányozták elő, mivel gáttal való megkötés általában gazdaságtalan. Gátakkal való vízmosáskötést leginkább belsőségek vagy közforgalmi létesítmények védelme érdekében célszerű előirányozni. A vízmosások továbbfejlődésének megakadályozására, a vízmosásokba jutó víz csökkentésére sáncolást, egymást fedő sorokban terelő rőzsefoná- sokat, vagy erdősávokat terveztek a vízmosás feje körül. Amennyiben a továbbrágódás értékes, ill. népgazdasági szempontból fontos területeket ért el, fejgát, fejsurrantó, vagy víznyelőakna épül. A már kialakult vízmosásban a továbbterjedés meggátlá- sára helyi anyagokból fenékgátak, az oldallejtőkön hosszirányú rőzsefonások szolgálnak.

140