Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)

V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése

tak, jelenleg üzemelésre nem alkalmasak. A patak

hordaléktermelése igen jelentős, helyenként erősen függőmeder jellegű (különösen Szentpéterfölde község határában), ezért a későbbi fejlesztés során az erózió kérdését különös gondossággal kell megvizsgálni.

Borsfái patak (138)

A patak rendezésére először az 1920-as években került sor a 3 + 000—6 + 000 sz. szelvények közötti szakaszon az ottani rétek víztelenítésére.

Átfogó terv alapján a patak rendezése 1959—60 években készült el. Az alsó 0—2 -f- 900 sz. szakaszon bejátszó Mura árvizek kiömlésének megakadályozására kétoldali töltésezés készült. A meder 10%-os valószínűségű víz levezetésére épült ki. A 2-f 920 szelvényben az esés csökkentése érdekében 1,8 m magas mederlépcső épült. A rendezés eredménye, hogy a völgy teljes víztelenítése megoldódott. A kiépített meder stabilizálódott. A jelenlegi mederállapot kielégítő, de a kétoldali depóniák elterege- tése szükséges. Tótszerdahely község belsőségében a Mura visszajátszó árvize ellen kell még a jövőben védekezni töltéssel, ahol a belsőség miatt ez nem fér el — mellvédfallal. A 6 + 500 és a 10 + + 500 sz. szelvényekben egy-egy 1,20—1,80 m küszöbmagasságú fenéklépcső beépítése szükséges az esés csökkentése érdekében.

Vicsa patak (139)

A 0—3 —f- 576 sz. szelvények közötti szakaszon történt az első mederrendezési munka 1953-ban 3 m3/s-ra. A mederrendezés a feladatát teljesítette 1—2 évig, de a meredek rézsű a fenntartás hiányában tönkrement. A kiöntések jelenleg minden zápornál előfordulnak és 200 kh körüli rét kerül víz alá. A vízszintes és függőleges vonalvezetése jó, de a rézsűk nem állékonyak, laposabb 1:2 rézsüt kell alkalmazni. Torkolati zsilipje tönkrement, átépítése szükséges.

Principális csatorna (142)

A Principális völgye több lefolyástalan medencéből tevődik össze. E medencébe mocsárvilág és tőzeg alakult ki. 1906-ban a csatorna felső szakaszán Nemesrádó, Palin községig megalakult a Kó- gyárberki Lecsapoló Társulat, amely a medencéken keresztül megásta az első összefüggő csatornát és így az elsődleges lecsapolást megoldotta. A Kó- gyárberki Társulat rendezési munkálatai következtében tovább súlyosodott Nagykanizsa város és az alatta fekvő községek amúgy is rossz helyzete. A termőterületek növelése egyre égetőbbé vált, ezért 1913-ban megalakult a Principálisvölgyi Lecsapoló Társulat. A társulat a Principális építési és fenntartási munkákon kívül a Nagykanizsa városnál erősen kiszélesedő völgyben a mellékárok hálózatot is kiépítette. A kiviteli munkákat az I. világháború alatt végezték el. A Kógyárberki Lecsapoló Társulat az 1930-as években az összecsúszó rézsűk megtámasztására több kilométer hosszon — facölöpök mögé helyezett pallóval — készítettek fenékbiztosítást. A társulatok az általuk készített elsődé leges jellegű munkákon nem jutottak túl. Az államosítás után a vízügyi szervek sem tudtak a fejlesztésre a kívánatos mértékben megfelelő hitelkeretet biztosítani, sőt a fenntartási munkák elhanyagolása miatt a csatorna feliszapolódott és a fenékbiztosítás is tönkrement. Az elsődleges rendezések nagy eredménynek számítottak, de azóta a szükségletek és igények megnövekedtek. A réti szakaszoknál jobb minőségű szénát várunk és nagyobb termelési biztonságot. A belsőség közelében lévő szakaszokon települt ipari és kommunális létesítmények — itt elsősorban Nagykanizsa város jön számításba — állandó árvíz és talajvíz problémákkal küzdenek. Jó befogadó hiányában pedig a szennyvízkérdések megoldása is aggasztó, különösen a derítő berendezések létesítése terén fennálló nehézségek miatt. Helyi jelenségként mutatkozik a talajvízáramlás okozta rézsűcsúszás. A kiömlött vizek ugyanis nem tudnak a csatornába visszaömleni, mert a csatorna építésekor a kikerült földanyagot nem teregették el. A mellékárkok viszont elégtelenek a víz visszavezetésére, így a talaj állandóan telített állapotban van, s a talajvízáramlás állandóan a Principális-csatorna felé irányul. A talajvízáramlás következtében a rézsűk átáznak és leszakadnak. A Principális egységes terv alapján történő korszerű rendezési munkálatait 1958-ban megkezdtük két szakaszban. Az első szakasz munkálatait a torkolatnál kezdték és a Murakeresztúr— Nagykanizsa vasútvonalig értek el. A másik szakasz munkálatai Újudvar község határában kezdődött és Kilimánig értek el. A felső szakasz kivitelezése a becsúszásra legveszélyesebb szakaszon két lépésben történt: először csökkentett mélységre, 1—2 év múlva végleges fenékszintre. A rézsücsuszamlás megakadályozására újszerű szivárgós megoldást alkalmaznak. Eddig nagyon kedvező eredményeket értek el. A kikerült földanyag dózers hiányában nem lett elteregetve. A rendezési munkák 1:2 rézsűvel készülnek. 1955-ben a 23 ha-os palini halastó vízbiztosítására egy zsilip létesült, ez a zsilip az egyébként is nagyon kis esést még csökkentette.

Az 1953-—54-es években átmeneti rendezési munka folyt a patak 0—5,6 km szelvények közötti szakaszán. Ez a munka nagyrészt csak a meder gaz- talanítására a rendkívül feliszapolódott patakmeder részleges kiiszapolására is szorítkozott. A patakmeder korszerű elvek alapján történő rendezése 1959-ben kezdődött meg és 1960 decemberig az 1,5 km-es szelvényig fejeződött be. A patak jelenlegi vízvezető képessége a rendezett szakaszon cca 8,1 m3/s. A rendezetlen szakaszon pedig 3,3 m3/s-ra tehető. Az 1959—60-as években végzett rendezési munka eredménye már is jól mutatkozik, a rendezés után az alsó szakaszon kiöntés nem volt. A rendezés során a depóniák elterítése nem történt meg. A meder későbbi fejlesztése során a helyszín- rajzi vonalvezetésben általában módosítás nem lesz szükséges, alapos vizsgálattal kell azonban eldönteni, hogy a volt vízimalmok szelvényében a malomcsatorna vagy az árapasztócsatoma legyen vég. Kürtös paták (148)

134