Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)

V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése

íeges jelleggel kiépítve. A hossz-szelvény kialakításához több mederlépcső beépítése szükséges, a lépcsőzés céljára a legtöbb volt malomlépcső is felhasználható felújítás után. Megemlítendő továbbá, hogy a későbbi fejlesztés során Magyarszerdahely község belsőségben a meder részleges burkolása szükséges.

Homoki patak (149)

Principális-csatorna jobbparti mellékvízfolyása, igen nagyesésű, de nem torrens jellegű. A patak felső szakaszán esése kisebb. Az 1956-ban megindított rét-legelő lecsapolási mozgalom keretében az 1958—60-as évek közötti időszakban a helyi érdekeltek végrehajtották a meder átmeneti rendezését. Az átmeneti rendezés következtében a meder vízemésztőképessége jelentősen megjavult, jelenleg cca. 3 m3/s-ra tehető.

Az esetleges későbbi fejlesztés során a patak vonalvezetését vízszintes és magassági vonatkozásban egyaránt felül kell vizsgálni.

Lazsnak-csatorna (151)

A mai értelembe vett Lazsnak-csatorna tulajdonképpen csak az 1958—1960-as évek közötti időszakban került kiépítésre. A csatorna a Cigányárok, Ö-Vágóhídi árok, Új-Vágóhidi árok és a Gondotai árok régi nyomvonalának felhasználásával és egy rövid meder átvágással a VIZITERV által készített tervdokumentáció alapján készült el. A felsorolt régi csatornák első kiépítése nagyrészt az első világháború alatt ill. részben az első világháború után történt meg. Megemlítendő, hogy a csatornák kiépítése után a Principális Völgyi Lecsapoló Társulat az államosításig a kiépített csatornák évi rendszeres fenntartását is elvégezte.

A Lazsnak-csatorna 1957—1960-as években történt kiépítése nem hozta meg a kívánt eredményt. Bár a csatorna vízvezető képessége átlagosan cca 6 m3/s —, a betonkalló lecsapoló csatornák kellő funkcionálását az 5,0—8,0 km szelvények közötti szakaszon még mindig nem biztosítja. Ez a körülmény főleg annak tudható be, hogy a befogadó Principális-csatorna a kiépítés időszakában rendezetlen állapotban volt, részben pedig abból adódik, hogy a csatornafenék átlagos esése nem éri el a 0,4%o-et. A kivitelezés után az alsó 3 km-es szakaszon a folyós homok ill. folyós iszap altalaj miatt a rézsű nagyon sok helyen becsúszott és a kis esés miatt jelentős feliszapolódást okozott.

A csatorna helyzetét még súlyosbítja az a körülmény, hogy Nagykanizsa város összes ipari és háztartási szennyvizeit befogadja, jelentős hányadában derítetlen állapotban, ezért a növényzet a rézsűben és a fenéken rendkívül gyorsan fejlődik. A csatorna későbbi fejlesztése során fenti okok miatt elsősorban a jelenlegi rézsüket kell l:2-es méretre átépíteni és a csatornák kiiszapolása után megfelelő rézsülábazat ill. fenékbiztosítás építéséről kell gondoskodni.

Bakónaki patak (15É)

A patakmeder első jókarba helyezése a rendelkezésre álló régi tervanyag szerint az 1918-as év utáni időszakra esik. Ekkor került jókarbahelyezésre a patak alsó cca. 4,2 km hosszú szakasza 2,5 m3/s vízemésztő képességgel. A patak középső szakaszát az 1927-es években helyezték jókarba 7,7 km, hosz- szú szakaszon 2,0 m3/s vízvezető képességgel a helyi érdekeltek. A meder legfelső kb. 8,3 km hosz- szú szakaszának rendezése az 1930-as években történt meg, 1,8 m3/s vízhozam levezetésére. Az 1951-es évben megtörtént az alsó 4,85 km-es szakasz átmeneti jókarbahelyezése a régi engedély- okiratos terv mederméretei alapján, minimális fenékszélesítéssel. Ez nem hozta meg a várt eredményt.

A Bakónaki patak korszerű rendezése az 1959-es évben tervezett műszaki tervdokumentáció alapján az 1960-as évben kezdődőt meg, ezen évben elkészült a legalsó 2,800 m hosszú mederszakasz kivitelezése 24 m3/s vízvezető képességgel..

Ez a vízhozam 10%os gyakoriságú árvizeknek felel meg.

A patak jelenlegi vízszintes és magassági vonal- vezetése a későbbi fejlesztés során nem szorult jelentős módosításra. A depóniák elterítése az eddigi rendezések során nem történt meg. A patak völgyében jelenleg több — a patakra támaszkodó — víz- használat is van. Az 1 + 905-ös szelvényben a Sze- petneki Állami Gazdaság (jelenleg Nagykanizsai Állami Gazdaság) kezelésében 1 db fix bukó épült a jankapusztai üzemegység gyümölcsös telepítésének öntözésére vízkivételi művel és szivattyúházzal. A 4-)- 175—6 -)- 700-as szelvények között a balparton helyezkedik el a Mórichelyi Állami Halgazdaság több tóegységből álló halastó rendszere. A tórendszer táplálására a 7 + 100-as szelvényben duzzasztózsilip van a mederbe beépítve, mely a fejlesztés szempontjából nem megfelelő. A patak 19 + 010 szelvényében nem megfelelő. A patak a Nagyrécsei Vörös Október Tsz kezelésébe tartozó 1 db halastó völgyzárógátja keresztezi a patakot. E tóegység fejlesztése a következő években várható.

Szaplányos patak (154)

A korábbi időszakból a patak átfogó rendezéséről feljegyzéseink nincsenek, valószínűleg csak a helyi érdekeltek végeztek kisebb lecsapolás jellegű munkákat. Az államosítást követően az 1955—58-as években megtörtént a patak jókarbahelyezése a 0—11 km szelvények közötti szakaszon átmeneti jelleggel, főleg a völgyfenéki talajvízszint süllyesztése biztosítására. Az átmeneti rendezés a lecsapolási igényeket a várakozásnak megfelelően kielégítette. A patak jelenlegi vízvezető képessége 7,0 m3/s. A rendezés során a depóniák elterítésére nem került sor. A patak jelenlegi vonalvezetésében a további fejlesztés során nem vízszintes, sem magassági értelemben változtatni nem kell. A patak alsó 2800 fm. hosszú szakaszán a jobbparton a Mó135