Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
V. FEJEZET Hegy- és dombvidéki területek rendezése 1. BEVEZETÉS A feldolgozás során három időszakot különböztetünk meg. Az első időszak határa 1960. december 31-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel és egyben elhatárolja a múltat. A második időszak 1961—1980-ig terjed és ez szorosan kapcsolódik a népagzdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980 év után következő és le nem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesztési lehetőségek. 1.1 A témakör ismertetése Kisvízfolyások rendezése mindazon vízépítési munkákat foglalja magában, amelyek az e csoportba tartozó vízfolyások kártételeinek csökkentésére irányulnak. Kisvízfolyás alatt csapadékvízből, illetve forrásból táplálkozó természetes eredetű kisebb folyót, patakot, csermelyt, eret értünk. Ezeket a vízfolyásokat nagyságuk alapján három kategóriába osztották. Az I. kategóriába tartozó vízfolyásoknál a rendezés állami feladat, a III. kategóriába tartozó vízfolyások rendezését a helyi érdekeltség látja el. A közbeeső II. kategóriába tartozó mederrendezések végrehajtása általában állami feladat. A költségeket a II. kategóriájú kisvízfolyásoknál túlnyomórészt az állam, míg a III. kategóriájú vízfolyásoknál túlnyomórészt az érdekeltség viseli. A terület TVK-ban tárgyalt kisvízfolyásai a hosszukat tekintve 9%, 50% és 41% arány szerint oszlanak meg az egyes kategóriák között. A kisvízfolyások (patakok) befogadójuk (pl. Rába, Marcal, Zala stb.) szerint csoportosítva kerültek tárgyalásra, de kategorizáltan megyénként is készült összesítés. A kisvízfolyások medreinek állandó és mint gyakrabban bekövetkező feliszapolódását a kisvízfolyások vízgyűjtő területeinek hibás mezőgazdasági használata okozza. E hibás használat következményeként a talaj a lejtőkről lemosódik (erózió) és azok lábánál részben lerakódik, feltölti a vízfolyások medreit, és ezzel növeli az árvízveszélyt. A talaj lepusztulása miatt a helyben maradó talaj szerkezete és ezzel vízgazdálkodása állandóan romlik. Mind kevesebb csapadékvíz szivárog a csapadék lehullásának, vagy megjelenésének (eső, zápor, hóolvadás) ideje alatt a helyszínen a talajba. Mind gyorsabb lesz a felszíni vizek keletkezése és azok levonulása. A medreket mind gyakrabban kell tisztítani és szelvényüket bővíteni. Mind nagyobb és nagyobb méretű műtárgyak építése szükséges. A kisvízfolyások medreinek gyakoribb jókarbahelye- zési munkálatai során mind több hordalékot keÜ a vízfolyások partjain deponálni. Mind nagyobb területek kerülnek időszakos víz alá, nő a víztelenítendő, lecsapolandó terület. A talajok lepusztulásával nemcsak a vízügyi szolgálat feladatai és műszaki fenntartási költségei nőnek, hanem elsősorban romlik a mező- és erdőgaz- daságilag használt területek termőképessége is. A talajok rohamos romlásával, évről-évre csökkennek a termésátlagok. Mind kevesebb és kevesebb terményt takarítunk be ugyanarról a területről. A leromló talaj, a vízmosásoktól mind sűrűbben szabdalt lejtők művelése technikailag mind nehezebb, költségesebb lesz. A termelés összes ráfordítása nő és a népgazdasági eredmény csökken. A talajok lepusztulását nemcsak a víz, hanem a szél is okozza (defláció), bár a kártétel hazai viszonylatban jóval kisebb jelentőségű, mint a vizek kártételei. Mind a víz mind a szél okozta kár annak következménye, hogy az emberi beavatkozás nyomán lejtős területeinken eltűnik, a természetes növényi takaró, a talajok az év bizonyos szakaszában fedetlenek. A talajművelést és a növények ápolását lejtőirányban végzik. A kedvezőtlen infiltrációs viszonyok miatt a fedetlen talajon, a lejtőirányú művelési nyomokon megindul a felületi elfolyás, majd a talaj lemosása. A víz és szél okozta talajkárok ellen a talajvédelem nyújt segítséget. A talajvédelem nem csupán néhány agronómiái, vagy műszaki eljárás egymástól elszigetelt, illetőleg egymással lazán összefüggő alkalmazása, hanem maga az okszerű hegy- és dombvidéki nagyüzemi gazdálkodás, annak minden komplex összefüggésével. A talajvédelem jellemzői: a talajvédő szabályokat követő földrendezés és táblásítás végrehajtása; a hegyvidéki viszonyokhoz alkalmazkodó sajátos növénytermesztés és állattenyésztés, intenzív trágyázás, különös gonddal folytatott talajerőgazdálkodás; 127
