Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
a szerkezeti viszonyok sem indokolnak mélyebbről, vagy a felszínről történő utánpótlódást. Az utánpótlódás nélküli területeken dinamikus vízkészletről nem beszélhetünk. Amennyiben ilyen területek rétegvizéből termelni kezdünk, nem után- pótlódó passzív vízkészlethez nyúlunk (lásd „A rétegvízkészlet felosztása. Mennyiségi becslés” c. alatt), ezért itt a kitermelhető készlet és a rétegnyomás is fokozatosan csökken. Ma azonban a beavatkozás folytán jelentkező rétegvízjárást és ezzel járó készletváltozást még alig tudjuk észlelni. A rétegvízkészlet felosztása. Mennyiségi becslés. A hazai rétegvízkészlet mennyiségének, időbeni változásának, utánpótlódásának kielégítő pontosságú meghatározása jelenleg még megoldatlan, ezért egyelőre csak durva közelítéssel becsülhetjük. Számos elvi kérdés merül fel még akkor is, ha csupán a készlet nagyságrendi, tájékoztató meghatározására törekszünk. A mélyebb víztartók vizének termelése a múltban ugyanis csaknem mindig a helyi vízigények kielégítésére történt; a tudományos kutatás részére való adatszolgáltatást ilyenkor nem tartották fontosnak. Rendszeres, részletes hidrogeológiai vizsgálatról csak az 1949 óta létesült kutaknál beszélhetünk, ezek száma azonban kevés, így a becslés megbízhatósága sem elegendő. Hazánkban még mindig számos olyan jó vízadó van, amelynek feltárása vízigény híján még nem történt meg. A rétegvízkészletet két részre oszthatjuk: a) Passzív, vagyis a természetes hidrológiai körfolyamatban részt nem vevő készlet értéke hazánkban kb. 70 ezer km3. b) A dinamikus vagyis a természetes hidrológiai körfolyamatban részt nem vevő vízkészletnek víz (források) formájában ismét a felszínre jutó értéke igen kicsi. Ezt a vizet hasznosítva a felszínalatti körforgalmat nem módosítjuk. A vízgazdálkodási terv készítéséhez (a vízmérleg felállításához) a rétegvízkészlet hasznosítható részét kell ismernünk. Ez — az eddigi gyakorlat szerint — meghaladhatja a dinamikus készletet s így elsősorban attól függ, hogy a passzív készlet fogyasztását milyen mértékben engedjük meg. A 28. táblázatban a XVII. fejezetben megadott hasznosítható rétegvízkészlet értékeit a teljes dinamikus készlet és a kitermelhető passzív készlet egy részének összegeként kaptuk. Minthogy ez a mennyiség a természetes passzív készletnek csak elenyésző része, a készletfogyasztás értéke jelentéktelen. így az általunk megadott hasznosítható készlet tartós kitermelése gyakorlatilag nem jelent beavatkozást a felszínalatti vízkörforgalomba, tehát nem bontja meg lényegesen a hidrogeológiai egyensúlyt (lásd még a XVII. fejezet 2.111 pontját). HIDROGEOLÓGIAI TÁJEGYSÉGEK Az ország területét 85 vízföldtani tájegységre bontottuk (lásd 25/a sz. ábrát és a 12. sz. térképet). A tájegységek elhatárolásánál általában a fő víztartók elhelyezkedését vettük alapul, ezért a vízgazdálkodási kerettervnek határaira nem lehettünk tekintettel. A tájegységek között csak ritkán van éles határ. Ennek oka nagyobbrészt természeti (fokozatos átmenet), kisebbrészt a mélyföldtani ismeretek hiánya. Juhász József vízföldtani tájegységeinek a 28. táblázatban megadott jellemzői tehát átlagértékek, így is kezelendők s csak táj ékoztatóul szolgálnak. A 28. táblázatot a terület vízföldtani leírása követi. A vízföldtani rész olvasásakor a földtörténeti részhez csatolt szelvények és térképek (1—4. ábra) nyújthatnak segítséget. A mélységi vízzel foglalkozó fejezetet a vízföldtani tájegységeket jellemző fúrásszelvények ábrázolásával tesszük szemléletesebbé. E célt szolgálja a 25/b. ábra, melyen a TVK-egység jellegzetes kútjainak és fontos nem vízkutató fúrásainak szelvényét foglaltuk össze. Itt a víztermelő kutakat a község nevével jelöljük, a mellette lévő szám az országos mélységi kútka- taszter sorszáma. A nem vízkutató fúrást a község nevének szaggatott aláhúzásával jelöljük, a szám az Országos Földtani Adattárban nyilvántartott (Bp. XIV. Népstadion útja 14. M. All Földtani Intézet) fúrás jelölése, az iparági sorszám. A gyors tájékozódás érdekében a fúrások szelvényrajzán a vízadó szinteken kívül feltüntetjük a nyugalmi szintet, a vízmennyiséget a hozzátartozó üzemi szinttel együtt, a víz vasasságát és keménységét is. 2.442 Részletes ismertetés JELLEMZŐ VÍZFÖLDTANI ADATOK A 28. táblázatban a legjellemzőbb gyakorlati vízföldtani adatok fel sorolásával adunk áttekintést a 2.441 pontban említett 85 tájegység közül azokról, melyek egészen vagy legalábbis nagyrészben területünkre esnek. A XVII. (Területi vízmérleg) fejezettel való kapcsolat biztosítása érdekében táblázatunkban a tájegységek megfelelőinek a vízmérleg összeállítása során alkalmazott jelöléseit is feltüntettük. Itt gyakran csupán azonos területek kétféle jelöléséről van szó, — fejezetünkben az ország tájegységeinek 1-től 85-ig vízgazdálkodási keretterv határokra való tekintet nélkül történt folyamatos sorszámozását tartottuk meg, míg a vízmérleg-fejezetben vízgazdálkodási keretterv határokra részekként jelöltük őket, — azonban a vízmérleg szerinti beosztásnál már megengedhetővé vált egyszerűsítések (a TVK- egységek vízgazdálkodási keretterv határaihoz való igazodás) következtében a kétféle beosztás legtöbbször csak a legfontosabb határvonalaknál egyezik, egyébként jelentős átnyúlások, továbbosztások fordulnak elő (Vö. a fejezetünkhöz tartozó „A hasznosítható réteg és karsztvizek” c. 1:500 000 méretarányú térképet a XVII. „Területi vízmérleg” c. fejezet „Vízmérleg a karszt- és rétegvizekre c. (1960 évi állapot)” 1:500 000 méretarányú térképével). A táblázatban minden olyan tájegységről, melyről elegendő számú megbízható adatunk van, az 1949. óta létesített (országosan összesen mintegy 4000 db) mélyfúrású kút jellemző műszaki adatait: a kútmélységek átlag- és szélsőértékeit, a kútan92
