Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
RÉTEGVlZHÁZTARTÁS. UTÁNPÖTLÓDÁS A rétegvízháztartás a felszínalatti víz körforgalmának része. A felszínalatti körforgalomban résztvevő víz a vadózus vízből jut a kőzetekbe, s onnan rövidebb- hosszabb idő után mint víz vagy vízgőz távozik. A felszínalatti vízkörforgalom a periódusok időtartama szerint lehet: rövididejű, évszakos-, éves-, többéves- és hosszúperiódusú. A rétegvíz általában mélyebben helyezkedik el, körforgalma ezért leggyakrabban a többéves és a hosszúperiódúsú kategóriába tartozik. Ennek következménye, hogy nyugalmi (egyensúlyi) vízszintje, nyomása és hozama legtöbbször még a többéves száraz-nedves meteorológiai periódusokra sem érzékeny. Kivétel a hegységperemek, és hegyek közé zárt kis medencék rétegvize. (Lásd még a „Rétegvízjárás” c. alatt.) A rétegvíz utánpótlása lényegében megegyezik a többi felszínalatti vízfajtáéval, csakhogy utánpótló- dási módja eltér amazokétól. A felszínalatti vizek utánpótlódási lehetőségei röviden a következőkben foglalhatók össze: a) A kondenzációs víz a felszínfeletti levegőnek a hidegebb talajba való beáramlásakor a belőle kiváló vízpárából keletkezik. Mennyisége jelentéktelen: évente legfeljebb néhány milliméter utánpót- lódást jelent. b) Az izzadmányvíz a felszín közelében vagy a felszínen keletkezett kőzeteknek — a Föld mélyébe történő süllyedésük közben — vízgőz alakjában kivált nedvességtartalma. Kísérleti adatok szerint mennyisége az egész Kárpát-medencében mindösz- sze évi 5000—8000 m3-re tehető. c) A fosszilis rétegvíz szigorú meghatározás szerint a kőolajtelep feküvize. Mennyisége elhanyagolható. — Tágabb értelemben vet fosszilis víz az, amely a rétegekben leülepedésük óta tározódik. Ez önmagában nem jelent utánpótlódást, csak akkor, ha a réteg pórusai csökkennek és azokból a víz egy része kinyomódik. Ennek mennyisége is jelentéktelen: az egész Kárpát-medencében — a számítások szerint — évente 3,2—52 millió m3 között változik. d) A juvenilis víz egyik része a Kárpát-medencében ma már gyakorlatilag csak erupciók után jöhet a felszínre, így elhanyagolható. — Másik előfordulási módja a hűlő Föld belső izzó magmájából a kéreg vastagodásával arányos mértékben, a kéreg alsó részeiben kiváló vízgőz. Ennek mennyisége nem becsülhető pontosan, azonban lehetséges, hogy részt vesz a rétegvíz utánpótlódásában. e) A kitermelhető dinamikus készlet egyetlen jelentős utánpótlása — ahol ilyen egyáltalán van — csak a beszivárgó vízből származhat. Az a), e) pontokban felsorolt utánpótlódásokon kívül — melyek valamennyien a felszínalatti vízkészlet szaporodásával járnak — az egyes felszín- alatti vízfajták készlete természetesen egymás rovására is gyarapodhat (pl. mélykarsztból táplálkozó rétegvíz). RÉTEGVlZJÁRÁS A következőkben sorra vesszük hazánk területének jelentős (I.), korlátozott (II.) rétegvíz utánpót- lódással rendelkező és rétegvíz utánpótlódással gyakorlatilag nem rendelkező (III.) területtípusait és jellemezzük rétegvízjárásukat. I. A nagymennyiségben utánpótlódó vízadókat elsősorban, sőt majdnem kizárólag a hegységi peremeken találjuk (pl. Pécs, Komló, Várpalota, Mezőkövesd vidéke). Itt a rétegvíz utánpótlása háromféle lehet: a) A hegységperemeken a rétegek a felszínen vagy a felszín közelében vannak s ott jut beléjük a helyi és a hegységről lefutó csapadék egy része. (Például Pécsett a Tortyogói vízmű területén.) b) Az utánpótlódás a mélyebben lévő karsztos kőzetekből, alulról vagy oldalról is történhet. Ez számos hegységperemen igen bővizű rétegek táplálója (pl. Komló, Liget-oroszlói és Budafa-mánfai vízművek). Az a) és b) módon utánpótlódó víztartókra jellemző, hogy rétegvizük nyomása és dinamikus vízkészletük változása jól követi a száraz ill. nedves évek periódusait. c) A rétegvizet nagy mélységből törések mentén feltörő hévíz is táplálhatja (például Budapesten a Gellérthegy-lukácsfürdői úgynevezett termális vonalon). A rétegvíz ilyen jellegű utánpótlódása a tapasztalat szerint csak addig számottevő, ameddig megfelelő fiatal vagy megújult törésrendszer van a területen. II-A medencék belsejében a vízutánpótlódás már általában korlátolt és — az I/a és I/b alatt tárgyalt lehetőséghez hasonlóan — többnyire csak a felső 200—450 m-re terjed. Három lehetséges módját ismerjük: a) A peremekről bejutott víz oldalirányú szivárgása. Ez csak felszínközeli és csak durva üledékes törmelékes kőzetek esetén számottevő (pl. a Kisalföldön). b) A második lehetőség a vizet adó alapkőzetből a törések mentén történő táplálódás. Ez Alföldünkön nem jelentős, bár egyes nagy szerkezeti vonalak mentén érdemes lenne megvizsgálni. c) Végül az utánpótlódás a felszínről a talajvizén keresztül szivárgó vízből is történhet. Ennek mértéke a talajvízháztartásra vonatkozó mai ismereteink szerint természetes állapotban jelentéktelen. Jelentősen más azonban a helyzet, ha a rétegvizet termelik. Ilyenkor ugyanis helyileg olyan nagy leszívás jöhet létre, hogy a talajvíz a kialakult nyomásesés miatt már lejuthat mélyebbre is. A korlátozott utánpótlódású területeken a rétegvíz nyomása és dinamikus készlete — ameddig a terület nincs túlterhelve — általában állandó, ill. változása oly kicsiny, hogy azt az üzemeltetésnél nem lehet észrevenni. III. A mélyebb rétegekben a rétegnyomás változásai következtében geológiai értelemben van ugyan migráció, de ez az utánpótlódás szempontjából figyelmen kívül hagyható. A rétegvíz ilyen utánpótlódás nélküli területei csak az Alföldön találhatók ott, ahol az alaphegység nem mezozoos és 91
