Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
A Területi Vízgazdálkodási Keretterv készítése
Á Vízgazdálkodási Keretterv két résziből áll: a) országos tervből, amely az ország egész területére, és b) 13 területi tervből, amely az ország egy-egy vízgazdálkodási területegységére terjed ki. A Területi Vízgazdálkodási Keretterv a terület természeti adottságaiból, valamint a már elkészült regionális tervek alapján a vízgazdálkodással szemben támasztott igényekből kiindulva, időbeli ütemezés nélkül tartalmazza a terület vízgazdálkodási helyzetére vonatkozó alapvető adatokat, és hosszú távlatra szólóan — a műszakilag célszerű megoldások és a gazdaságosság mérlegelése alapján — a vízgazdálkodási fejlesztési lehetőségeket, végül az egymással összefüggő művek létesítésének célszerű sorrendjét. Az 1954. évi Országos Vízgazdálkodási Keretterv vázlat és a Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány 2001/1961. sz. határozatával elrendelt Országos Vízgazdálkodási Keretterv kidolgozásának munkamódszere és szerkezeti felépítése között a fejlődés által indokolt különbség van. Az 1954. évi Országos Vízgazdálkodási Keretterv vázlat az egész ország természeti és gazdaságföldrajzi adottságaiból kiindulva országosan nagy vonalakban felmérte a lehetőségeket, tulajdonképpen a nagyból a kicsi felé haladva vázolta fel az akkori távlatban előrelátható feladatokat és a megvalósításukhoz szükséges intézkedéseket. De már ez a Keretterv is rámutatott arra, hogy a terv továbbfejlesztése érdekében az ország területét vízgazdálkodási egységekre kell felbontani, és azokra területi terveket kell kidolgozni, amire az 1954. évi Országos Vízgazdálkodási Keretterv vázlat a 26. kötetben példát is bemutatott. A jelen Országos Vízgazdálkodási Keretterv ezzel szemben — éppen ezen felismerésből kiindulva — az országos nagy célkitűzések és összefüggések, továbbá a Területi Vízgazdálkodási Kerettervekben kifejezésre jutó területi és helyi érdekek, illetve adottságok kölcsönös egymásrahatásán és egyeztetésén épül fel. Ez az alapvető koncepció és munkamódszer a jelen Keretterv készítése során a következőképpen érvényesült: Kiindultunk egyrészt az 1954. évi Országos Vízgazdálkodási Keretterv vázlat országos viszonylatban helyesen felismert lehetőségeiből, feladataiból és műszaki megfontolásaiból, másrészt az Országos Tervhivatal, valamint az érdekelt tárcák, továbbá főhatóságok 20 éves fejlesztési célkitűzéseiből, majd ezekkel finomítottuk a távlati elgondolásokat. A fejlesztés ezen finomított országos számaiból, a 13 vízgazdálkodási területegység adottságainak és jellegének figyelembevételével, a vízgazdálkodás és a népgazdasági fejlesztés különböző ágazataira vízgazdálkodási egységként irányszámokat vezettünk le. Ezek szolgáltak első irányértékül a Területi Vízgazdálkodási Kerettervek kidolgozásához, a kidolgozás során azonban — éppen a helyi adottságok és érdekek mélyebbreható figyelembevétele folytán — többé-kevésbé változtak is. Ezen változásokat részben még menetközben, részben a Területi Vízgazdálkodási Keretterv első fogalmazványának elkészülte után újra egyeztettük, és ezen egymással egyeztetett területi fejlesztési célkitűzések összegezésével dolgoztuk ki az Országos Vízgazdálkodási Kerettervet. Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv alapvető munkamódszere tehát fokozatos közelítéssel, a kölcsönös kapcsolatok egy- másrahatásának vizsgálata volt. Ugyancsak lényeges fejlődés mutatkozik a két Keretterv között a kiinduló adatok pontosságában és megbízhatóságában. Éppen az Országos Vízgazdálkodási Keretterv vázlat kidolgozásánál az adat- feltárás terén tapasztalt hiányosságok felismerése adott nagy lökést, elsősorban a hidrológiai és hidrogeológiai kutatásnak. Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv vázlatban a rögzített kutatási terv alapján a felszíni vizek vonatkozásában főleg a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben, a felszínalatti vizeic tekintetében a Magyar Állami Földtani Intézetben beindult feltárások eredményei nagyrészt az új kerettervezés megindulásakor már rendelkezésre álltak, és biztosabb alapul szolgáltak. Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv tehát mind a fejlesztés célkitűzései, mind a kidolgozás módszere, mind a kiinduló adatok megbízhatósága szempontjából magasabb szinten folytatta a Vízgazdálkodási Kerettervkészítés munkáját. 1.4 Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv bontása területi vízgazdálkodási egységekre A népgzdasági célkitűzések és alapadatok finomítása mellett az Országos Vízgazdálkodási Keretterv készítésének döntő láncszeme a Vízgazdálkodási Keretterv területi egységekre történő bontása volt. Az 1. ábrán megjelölt alábbi 13 felszíni vízgyűjtőre készültek a Területi Vízgazdálkodási Kerettervek: 1. Észak-Dunántúl 2. Délnyugat-Dunántúl 3. Balaton 4. Dél-Dunántúl 5. Kelet-Dunántúl 6. Közép-Dunavidék 7. Alsó-Dunavidék 8. Közép-Tisza- és Mátravidék 9. Alsó-Tiszavidék 10. Észak-Magyar ország 11. Tiszántúl 12. Körösvidék 13. Felső-Tiszavidék. A vízgazdálkodási területegységek közti határvonal a felszíni vízgyűjtőterület határát megközelítő községek határai mentén halad. 2 1 TVK 9
