Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
A többi feladatok: mint a belvízrendezés, közép- és kisvízfolyások rendezése, vízhasználatok és mindennemű hatósági teendő ellátására Kultúrmérnöki és Belvízrendező Hivatalokat szerveztek. Erről a szolgálatról kimondták, hogy lényegében mezőgazdasági vízgazdálkodási jellegű és a Földművelés- ügyi Minisztérium alá rendelték. A széttagoltság 1951-től 1953-ig tartott és igen nagy károkat akozott a vízügyeknek. Nyolc különböző Minsztérium foglalkozott vízügyi kérdésekkel, tehát elkerülhetetlenek voltak a párhuzamos tervezések és az egymást keresztező intézkedések, amelyek végső fokon csak zavart és többletköltséget okoztak. Az ilyen körülmények között eltelt kereken két esztendő újból bebizonyította, hogy a szocializmus építésében igen jelentős szerepet betöltő vízgazdálkodás egységes és központi irányítást kíván. Ennek felismerése alapján a Minisztertanács 1060/ 1953. (IX. 30.) Mt. h. sz. határozatával újból elrendelte az egységes vízügyi szervezet felállítását. Így hozták létre 1953 októberében az Országos Vízügyi Főigazgatóságot, amely közvetlenül a Minisztertanács felügyelete alá tartozó Főhatóság. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság létrehozásával olyan egységes vízgazdálkodási szervezet valósult meg, amely el tudja végezni a vízgazdálkodással szemben támasztott népgazdasági igények és szükségletek feltárását, valamint ezek maximális kielégítése lehetőségeinek megoldását. Feladata ennek megfelelően, hogy a jelentkező műszaki kérdések megoldása mindig összhangban legyen a szocialista iparfejlesztés, a lakosság szocialista igényeinek a kielégítésével és nem utolsó sorban a belterjesség felé haladó szocialista nagyüzemi mezőgazdaság szükségleteivel. Hazánk nagy népsűrűségű ország, mert 107 fő él egy-egy négyzetkilométer területen. Ez a tény önmagában arra kötelez, hogy minden talpalatnyi területet meg kell óvni a vizek kártevésétől és minden eszközzel biztosítani kell az egységnyi területről lekerülő termények mennyiségi és minőségi maximumát. A Főigazgatóság a vízgazdálkodás operatív feladatait 12 vízügyi igazgatóság útján látja el. A vízügyi igazgatóságokat a már fentebb hivatkozott MT. határozat alapján kiadott 1/1953. OVF. sz. utasítás létesítette. Működési területüket a vízrajzi egységek, a vízrendszerek és az állami közigazgatási egységek határainak együttes figyelembevételével alakították ki. Észak-dunántúli területen 3 vízügyi igazgatóság működik. Az Észak dunántúli Vízügyi Igazgatóság működési területe — Győr székhellyel — teljes egészében, a Nyugatdunántúli és Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság működési területe pedig — Szombathely ill. Székesfehérvár székhellyel — részben Észak-Dunántúlra esik. Az igazgatóságok feladata. ill. hatásköre kettős: a vízügyi államigazgatási ügyekben az elsőfokú hatósági teendőket látják el, ezenkívül egyre növekvő vízépítőipari termelési, tervezési, üzemeltetési feladatokat és védekezési munkálatokat végeznek. Az igazgatóságoknak feladatuk ellátása során széleskörű kapcsolataik vannak a különböző szervekkel. A legszorosabb az együttműködés a tanácsokkal, mind a helyi vízügyi feladatok megoldása, a termelőszövetkezetek segítése és az öntözés, mind a társulatszervezés, a vízellátási problémák és az árvédekezéshez szükséges közerőmozgósítás terén. A tanácsi vízgazdálkodási hiteleket a vízügyi igazgatóságok véleményének meghallgatásával használják fel. A vízügyi választmányi üléseken a tanácsok vezetői résztvesznek és azon az összes vízügyi kérdéseket közösen megtárgyalják. Ez az illetékes tanácsi szervekkel való együttműködés a legfőbb biztosítéka a vízügyi szolgálat eredményes munkájának. De nem kevésbé fontos a termelőszövetkezetekkel és állami gazdaságokkal való közvetlen kapcsolat sem. Hatósági működésük és egyéb vízgazdálkodási tevékenységük során pedig az igazgatóságok kapcsolatba kerülnek a népgazdaság legkülönfélébb vállalataival, intézményeivel és más szerveivel. Biztosítva van tehát minden feltétel és lehetőség ahhoz, hogy a vízügyi igazgatóságok tényleges gazdái legyenek a területükön jelentkező minden vízgazdálkodási problémának. Az egységes irányítás és az összes vízügyi feladatok kivitelezésében, elbírálásában vagy legalább engedélyezésében biztosított hatáskör lehetőséget ad az igazgatóságnak a vízgazdálkodás fejlesztési problémáinak megoldásához is. Az igazgatóságok feladata a vízgazdálkodási társulatok alakításáról hozott 1957. évi 48. számú törvényerejű rendelet végrehajtása során a vízgazdálkodás egységes állami irányításáról gondoskodni és hathatós támogatást nyújtani az önkéntesség és önigazgatás elvén alakult társulatoknak. Ilyen társulatok alakulhatnak a helyi vízkárok elhárítására, a vízfolyások medrének a rendezésére, továbbá a vízhasznosítás keretében rét és legelő, ill. szántóföldi és kerti öntözésekre, valamint a községek ivóvízellátására és szennyvíz elvezetésére. Az igazgatóságok jó felvilágosító munkával és műszaki szakrányítással hathatósan elősegítették a vízgazdálkodási társulatok megalakulását, ill. működését. így az egyes területeken megteremtődött a lehetőség arra, hogy a harmadrendű csatornák jókarbahelyezése is elkezdődjék. A társulatok ügyintézésének irányítása, gazdálkodásuk ellenőrzése, valamint a szocialista nagyüzemi termelés érdekeit szolgáló vízrendezési és vízhasznosítási munkák megszervezése területén az igazgatóságok jó eredményeket értek el. A vízgazdálkodási társulatok száma 1960. december 31-ével 75 volt. A 75 társulat kereken 287 686 ha területen működik, míg a mentesített terület több mint 86 306 ha. Észak-Dunántúl területe két országgal, Csehszlovákiával és Ausztriával határos, s ebből kifolyólag jelentős vízgazdálkodási nemzetközi kapcsolatai vannak. Csehszlovákiával főleg a Dunával, Ausztriával pedig a vízgazdálkodás számos szakágazata területén. A közös érdekű kérdéseket a megkötött egyezmények szabályozzák. Csehszlovákiával 1937. évben kötöttük meg a vízügyi egyezményt, amelyet a határrendezéssel kapcsolatos 1947. évi egyezmény egészít ki. A megállapodás legfontosabb fejezetei, amelyekben a 142 km 27
