Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)

I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban

hosszú közös Duna-szakasz árvízmentesítési és ár- vízvédelmi kérdései mellett, rendelkezik a közös szabályozási művek fejlesztési és fenntartási terveinek az elkészítésével, a tervek jóváhagyásával és ezek alapján a munkák végrehajtásával, majd utána a költségek egymásközötti elszámolásával.

Az egyezményekben foglaltak gyakorlati megvalósítása érdekében és minden egyéb kérdés közvetlen megoldása végett a két fél közös Műszaki Bizottságot alakított, amely 1949. óta évenként kétszer tartja szokásos megbeszéléseit.

Ausztriával a vízgazdálkodás szakágazatait tekintve több vonatkozásban van kapcsolatunk. Az első megállapodást 1929-ben kötöttük. Jelenleg az 1956-ban aláírt és 1959-ben ratifikált vízügyi egyezmény szabályozza a két ország közösérdekű vízgazdálkodási feladatait. Az egyezmény magában foglalja az árvízvédelem és folyók szabályozásával kapcsolatos kérdéseket, a belvízgazdálkodás és a közös kisvízfolyások rendezésére irányuló tevékenységet, de kiterjed az öntözés, a halászat, az ivó- és ipari vízellátás, végül a vízerőhasznosítás közös problémáira.

Az egyezmény lehetővé teszi azt is, hogy bármelyik fél kérelmére a megállapodások hatálya a vízgyűjtőterületet illetően bővíthető. Az állandó kapcsolat fenntartására és az ügyek intézésére a Magyar—Osztrák Vízügyi Bizottságot hozták létre.

A Kerettervhez tartozó területen az elért eredményeket és a fejlődés jelenlegi fokát az alábbiak szerint foglaljuk össze:

Az árvízmentesítés ill. árvízvédelem terén általában a helyzet kielégítő. Az eddig előfordult legnagyobb árvíz megismétlődése esetén sem kell közvetlenül árvízkatasztrófával számolni. Mindez persze nem jelenti azt, hogy árvízvédelmi vonalaink jelenleg teljes biztonságot nyújtanak. A Szigetközben 100 évenként előfordulható legmagasabb árvízszinthez viszonyítva a biztonság átlagosan 66%-os, amely alatt az értendő, hogy a várható max. árvízszint fölé előírt töltésmagasságnak jelenleg a 2/3-ad része van kiépítve. Ennek ellenére elsősorban még sem á töltés magasságának a növelése a fontosabb, hanem a buzgárok elleni hatásos védekezés. A Rábánál a torkolati mintegy 10—13 km hosszú szakasz kivételével az árvízvédelem jelenlegi állapota alapjában véve kielégítő lenne. A mederfenék állandó emelkedésére azonban bizonyos gyanú van. Ha ez beigazolódik, akkor a biztonság évről évre csökken és sor kerülhet a töltések megerősítésére.

A folyók mederszabályozásával kapcsolatban jelentős eredményeket értünk el. Elvégeztük a Nagy- Duna középvízszabályozási munkáit az országhatár és Dunaradvány között és részben a kisvízszabá- lyozást is. A Mosoni-Dunán Győrtől lefelé 14 km hosszban a középvízszabályozást, 2 km hosszban a kisvízszabályozást és a Rábán Győr—Sárvár között a középvízszabályozást elvégeztük. A Fertő tavon szabályozási munkákat tulajdonképpen még nem végeztünk, de a felesleges vizek lebocsátása a fertőszéli zsilip segítségével biztosítva van a Han- ság-főcsatornán át.

Megemlítendő, hogy az elvégzett szabályozási

munkák ellenére a hajózás támasztotta követelmények nincsenek teljes egészében kielégítve. Időszakonként a kisebb vízállások esetén a hajózóút megkívánt mélysége és szélessége nem elégséges. Azonkívül nincs biztosítva a jeges árvizek kártétel nélküli levezetése.

A belvizes területeknek a mai értelemben vett átfogóbb rendezése csak a századforduló után kezdődött meg. A belvízrendezés fejlődési ütemére nagyon jellemző, hogy mindig erősen függvénye volt az általános gazdaságpolitikai viszonyoknak és a belvizes időszakok változásának. Külön jellemző a terület kialakult belvízgazdálkodására az egyes belvízöblözetek közötti nagy különbség a levezetendő fajlagos vízmennyiséget illetően. Ekkora különbségek az ország más belvízrendszereiben nem fordulnak elő. A legnagyobb fajlagos levezetésre a Kisdobaki belvízöblözet van kiépítve, igen magas 375 1/sec/km2 értékkel.

Az elért eredményeket átlagosan a belvízrendezés kiépítettségét jellemző fajlagos vízszállítás, illetőleg a belvízátemelő stabil szivattyútelepek fajlagos átemelőképességével jellemezzük.

Az egész terület gravitációs levezetésű rendszereinek összes teljesítőképessége 98,5 m3/s, mely értéket a 4 208 km2 teljes vízgyűjtőterüeltre vetítve a fajlagos vízelvezetőképesség 23,4 1/sec/km2. Az országos átlagos fajlagos teljesítőképességnél mintegy 17%-al nagyobb ugyan ez az érték, de a célul tűzött 40 1/sec/km2 vízelvezetéshez viszonyítva bőven van még tennivaló. Másrészről a stabil szivaty- tyútelepek összes vízátemelő képessége 41 m3/s, melyet ugyancsak a teljes vízgyűjtőre vetítve, az átlagos fajlagos átemelő képesség mindössze 9,74 1/sec/km2, az országos átlagnál is alacsonyabb.

Általánosságban megállapítható, hogy a belvíz- rendezés jelenlegi kiépítettségével nem tud megfelelni a mezőgazdaság által támasztott 10—14 napos levezetési igényeknek, mert ez a kiépítési fok átlagosan 20—28 napos késleltető belvízlevezetésnek felel meg.

A kisvízfolyások és vízgyűjtőterületek rendezése terén elért eredmények kisebbek mint az előbbiekben ismertetett szakterületek eredményei. Általában az a helyzet, hogy a vízrendezés jelenlegi színvonala közel sem tudja kielégíteni a mezőgazdaság, a települések, az ipari üzemek és a közlekedés igényeit. Az elmúlt évtizedekben — egyes esetektől eltekintve — lényegében csak olyan fokú mederrendezések történtek, — hogy az érdekeltségek teherbíró képességéhez mérten megszűnjön a vízfolyások elmocsarasodása, és az egy-két évenkénti kiöntéseket meg lehessen akadályozni. Kivételt csupán a vízhasznosítással kapcsolatos egyes mederszakaszok és a városok, ill. egyes községek belsőségei képeznek, ahol a nagyobb szükségletnek megfelelően valamivel nagyobb fokú lett a kiépítés is.

Általános jellemzésként megállapítható, hogy a mai követelményeknek megfelelő átfogó vízrendezés eddig nem történt. Értve ez alatt a rendezésnek azt a fókát, hogy a külterületeken a 10 évenként, azaz a 10%-os valószínűséggel és a belterületeken az 50 évenként, azaz 2%-os valószínűséggel előforduló kártétel nélküli levezetést nyerje23