Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás
960 Jogbiztonság és rendészet Az igazgatóság árvízvédelmi dolgozóit elismerik. Ár- és belvízvédekezéskor a rendészeti szervek a VÍZIG irányítását elismerik és megfelelően támogatják rendészeti vonalom. A VlZIG kezelésű állami tulajdonban lévő művek károsodásánál a bíróságnál már kialakult a helyes gyakorlat és helyes ítéletéket hoznak. A vízművek ma már teljes jogbiztonságot élveznek. A vízügyi személyzet jogbiztonsága teljesen kielégítő. 980 Pénzforgalom 981 Bank és takarék Különösen a MNB-nál nagy a fejlődés. Például a vízügyi alap hozzájárulásánál az 1075/1957. Komi. sz. rendelet alapján. Megismerték a vízimunkák sajátosságait és a rendelkezések betartása mellett a kérdés sokoldalú vizsgálatával segítenek a helyes megoldásúikat kimunkálni. A MBB a vízgazdálkodási összefüggésekre is felfigyel és különösen a kooperáltatásokmál lehet jelentős szerepe. A MBB vízgazdálkodási szerepe jelentős lesz, ha a társulati hitelek folyósítását átveszi. Fotnos tevékenysége van a társulati tsz-ta- gok esetében. A VÍZIG-gel, mint a társulatok pénzügyi felügyeleti szervével, a kapcsolat jól alakul. Az OTP szerepve különösen a parcellázásoknál, zárt hosszlejáratú hitelre épülő lakótelepeknél jelentős vízgazdálkodási szempontból. Sajnos, még ez nem eléggé érvényesül. Az OTP-nek arra kellene törekednie, hogy a parcellázásoknál a telkek közművesítve kerüljenek eladásra. A közös előzetes közművesítés sokkal szervezettebben oldható meg, gazdaságosabb, nem is szólva a településeink színvonal emeléséről. E téren feltétlenül érvényesíteni kellene a vízgazdálkodás szempontjait. 2. AZ 1. SZ. ÉSZAK-DUNÁNTÚLI TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁSI KERETTERV ÖSSZEFOGLALÁSA 2.1 Bevezetés Észak-Dunántúl területére a múltban a természeti adottságoknak megfelelően a passzív vízgazdálkodás volt a jellemző. Az elsőrendű feladat a vizek kártételei ében való védekezés volt. Először az árvízmentesítés és árvízvédelem, majd ennek nyomában a belvízrendezés, valamint az akkori kisebb igényeket 'kielégítően a folyamszabályozás és kisvízfolyások rendezése volt az alapvető vízgazdálkodási tevékenység hosszú időn keresztül. A Területi Vízgazdálkodási Kerettervben, (továbbiakban TVK tervezett vízgazdádlkodási feladatok megvalósításával a terület vízgazdálkodási jellege gyökeresen megváltozik, mert előtérbe kerülnek a vízgazdálkodás aktív vonatkozásai. A javasolt fejlesztési.célkitűzések magukban foglalják a vízkincs hasznosítására irányuló tevékenységet is. A víz pusztító, romboló hatását lehetőleg minél teljesebben kiküszöbölve, a főcél a rendelkezésre álló vízkészlet minél gazdaságosabb felhasználása és hasznosítása. Fejleszteni fogjuk továbbra is a szükségletek alapján és a biztonság fgiyelembevételével a víz- gazdálkodás passzív ágazatait. Növelni fogjuk az árvízvédelem és a belvízvédelem hatékonyságát, a folyószabályozással és a kisvízfolyások rendezésével csökkenteni igyekszünk a bekövetkezhető károsodásokat. De ez irányú tevékenységünk is már azt a minőségi változást tükrözi, hogy a főcél a vizek hasznosítása. Ennek érdekében a belvízlevezető csatornákat — ahol arra mód van — öntözővizet szállító csatornákként használjuk fel. A kisvízfolyások medrének és vízgyűjtőterületének a rendezése során fokozottabb mértékben gondolunk a mezőgazdálkodás igényeire és a talajvédelemre. A folyamszabályozási munkálatok a vizek kártétele ellem védekezés mellett mind jobban a hajózás érdekeit lesznék hivatva szolgálni. A múlttal szemben a döntő változást a vizek meghatározott céllal történő hasznosítása fogja jelenteni. A mezőgazdasági vízhasznosítás keretében az öntözött terület nagyságát a felszíni és felszín- alatti vizek legjobb kihasználásával közel tízszeresére fogjuk emelni, a jelenlegi 11 850 ha-ról 107 000 ha-ra. Biztosítani kívánjuk 1980-ig az összlakosság 80 %-ának, ezen belül a városi lakosság lehetőleg 100 %-ának kifogástalan, egészséges ivóvízzel való ellátását a mostani 29,1 %-os alacsony ellátottsággal szemben. Az ivóvízellátás megoldásával párhuzamosan fejleszteni fogjuk a települések, szennyvízcsatorna-hálózatát, hogy 1980-ban az ellátottság mintegy 80%-os legyen a jelenlegi 16,2% helyett. A vízfolyások tisztaságának védelme érdekében annyi szennyvíztisztító telepet irányoztunk elő a településekben és az ipari üzemeknél, hogy megszűnjék a befogadó vízfolyások kárt okozó és meg nem engedhető szennyezettsége. Igen nagy változást fog jelenteni a tervezett víz- erőhasznosítás. A Duna komplex hasznosítása keretében megépítendő erőműrendszer — a többi vízfolyáson javasolt kisebb vízerőtelepékkel együtt — annyi villamosenergiát fog termelni, amely a terület 1980. évi összes villamosenergia szükségletének 15 %—át fogja fedezni a jelenlegi ötször kisebb fogyasztás 0,5 %-ával szemben. Az erőműrendszer — úgy a vízgazdálkodás, mint a népgazdaság viszonylatában — a terület legnagyobb szabású alkotása lesz. A Duna komplex hasznosításának másik nagy lehetősége, a Dunának, mint hatalmas víziközlekedési útnak a kihasználása. A terv irányelvei szerint a hajózási forgalmat 1980-ra 250 %-al emelni fogjuk, a jelenlegi 7 millió tonnáról 16—18 millió tonnára, sőt később a Duna—Rajna—Majna csatorna bekapcsolásával számításba vettük az évi 60—80 millió tonnára való fejlesztést. A vízgazdálkodás vázolt fejlesztése sokoldalúan befolyásolja a népgazdaság fő célkitűzéseit. 491
