Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás
Az ipari termelés folyamatos emelése mellett az együk legfontosabb népgazdasági feladat a mező- gazdaság általános fejlesztése, terméseredményednek növelése. A megvalósításra kitűzött 107 000 ha öntözött terület a mezőgazdasági művelés alatt álló összterületnek 14%-át teszi ki, tehát ez nagy jelentőségű tényező lesz a nagyobb termés és biztonságosabb termelés elérhetősége érdekében, különösen Győr-Sopron megyében, mert az egész fejlesztésnek 80%-a ide esik, ami azt jelenti, hogy a mezőgazdasági terület 27%-a öntözött lesz. A mezőgazdaság fejlődését fogja továbbá szolgálni a vízgyűjtőterületek rendezésével kapcsolatosan tervezett erózió és defláció elleni talajvédelem. A vízerőhasznosítással termelt aránylag nagy mennyiségű villamotsenergia igen kedvezően fogja éreztetni hatását a terület energiaellátásában. Eszak-Dunántúl a mezőgazdaság mellett az ország egyik iparilag legfejlettebb területe és az országosan termelt villamosenergiának egyötöde itt kerül felhasználásra. Az energiát eddig jelentős mértékben más területről kellett behozni. A vízerőműrendszer nagyban hozzá fog járulná a terület jobb energiaellátásához. A víziúti szállítás hatalmas arányú növelése tehermentesíteni fogja a drágább vasúti és közúti szállítást, azonkívül olcsóbb fajlagos szállítási költsége kedvezően befolyásolja igen sok termék előállítási árát. Nemzetközi vonatkozásban pedig a Duna, mint víziút magyar szakaszán is el fogja foglalni az őt megillető helyet. A községek és városok ivóvízellátásának a fejlesztése, valamint a szennyvizes létesítmények megépítése sok évtizedes elmaradottságot fog megszüntetni. közvetlenül szolgálja a lakosság egészségvédelmét és jelentősen hozzájárul a szociális körülmények megjavításához. Az ioari vízellátás és az ipartelepek csatornázása lehetővé teszi az ipari üzemek ilyen szempontból zavartalan termelését, ill. megszünteti az ipari szennyvizek káros hatásait. összegezésképpen megállapítható, hogy Észak - Dunántúl területén, a vízgazdálkodás tervezett fejlesztése a népgazdaság valamennyi ágára messzemenő kedvező kihatással jár. A népgazdaság tervszerű feilésztésénék egyik igen fontos előfeltétele a javasolt vízgazdálkodási célkitűzések megvalósítása. Az életszínvonal emelésének, a lakosság szociális-kulturális kielégítésének nélkülözhetetlen feltétele a TVK-ban foglaltak valóraváltása. 2-2 Az észak-dunántúli területi vízgazdálkodási Keretterv A következőkben kivonatosan ismertetjük az egyes fejezetek anyagának főbb jellemzőit összefüggő szövegben. 2.201 Természeti adottságok. Területi vízkészlet A természeti adottságok ismerete a távlati tervezéshez elengedhetetlenül szükséges. A TVK II. fejezete ismerteti a terület földtani, talajtani, éghajlati viszonyait, valamint a rendelkezésre álló felszín és felszínalatti vízkészletek mennyiségi és minőségi jellemzőit. A terület földtani felépítése A terület földtani viszonyai igen változatosak, hegységek és medencék váltogatják egymást, a Kisalföld a legnagyobb medencéje, melyet északon a Duna oszt ketté, a többi oldalról pedig a Dunántúli Középhegység, valamint a Kőszegi- és Sopronihegység határolják. Az alaphegység a Kőszegi- és Soproni-hegységben egészen a felszínig megmutatkozik, majd hirtelen a mélybe süllyed és a Rába felső folyása — Komárom vonalig — az 1500—2500 m közötti mélységekben található meg. A Dunántúli-középhegységben az alaphegység fiatalabb és üledékes kőzetekből áll. A területen fedőhegységeket a lepusztulások miatt nem mindenütt találunk. A fedő- hegységre települt medenceüledékek viszont kiterjedtebbek. Az üledékek közül a leggyakoribbak a pannonjai korú rétegek. Ezt találni a Rábaközben, a Kőszegi és Soproni-hegység közelében, de a Rába és a Bakony között elterülő medencében is. A pannon-réteg felépítése általában agyag, homok és homokkő. A terület talajviszonyai A terület három természeti nagytájra terjed ki. A Kisalföld, mint nagytáj teljes egészében ide esik, az Alpokalja és, a Dunántúli-középhegység nagytájból pedig egyes részek. A Kisalföld talajfcépződése kialakulásában a legnagyobb szerepet a víz játszotta. Ezt bizonyítja a terület sajátos vízrajza is. A tailajtípúsok közül a láptalajoktól kezdve a csemozjom talajokig képviselve1 vannak a láposréti, a réti és a réti-esemoz- jom típúsdk, de a hegyvidékek mentén megtalálhatók a különféle bamaföldek és erdőtalajok. A magasabban fekvő területeken nagy az erózió és defláció okozta károsodás, viszont a lefolyástalan mélyedésekben és völgyekben szikes foltokkal tarkított lápos, réti talajok vannak. Az Alpokalja nagytájból négy táj tartozik a TVK területéhez. Általában az egész nagytájra az agyagbemosódásos erdőtalajok a jellemzők, igen kedvezőtlen vízgazdálkodási viszonyokkal. A harmadik nagytáj, a Dunántúli-középhegység egy része. A Bakony és a Vértes egyaránt tönkhegység, amelyeket rendzina talajok fednek, de a völgyek felé fokozatosan felváltva bamaföldekkel és agyagbemosódásos barna erdőtalajokkal. összefoglalva a TVK-hoz tartozó terület talaj- viszonyait, röviden azzal jellemezhetjük, hogy a környező hegyek lejtőin erdőtalajok találhatók, melyek a síkság felé fokozatosan csemozjom jellegű talajokká alakulnak át, míg a síkságokon és medencékben réti, ill. láptalajok alakulnak ki a víz hatására. A terület vízgazdálkodási viszonyai A Kisalföld nagytájhoz tartozó Győr—Tatai teraszvidék vízgazdálkodási tulajdonságai a legtöbb helyen kedvezőek, de legalább megfelelőek és öntözésre nagyon alkalmasak. A Győri medencében a Szigetköz és a Mosomi síkság területei egyaránt nagy lehetőséget biztosítanak az öntözéses gazdál492
