Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)

XVII. fejezet. Területi vízmérleg

got, a községek jelentős része is közművesített. A bányavárosok és községek ellátását az intenzív bányavízki emelés (az országos bányavízszivattyúzás fele) miatt előálló karsztvízszint-süllyedés átmene­tileg több helyütt zavarja. Ettől eltekintve a lakos­ság ivó- és háztartási vízszükséglete helyi talaj-, ré­teg- és karsztvizekből biztosítható. 2.223 Az ipari vízfelhasználás Az üzemi vízhasználatok megállapításánál figye­lembe vettük az iparvállalatok 1958. évi jelentései­ben foglaltakat. A nagyfogyasztó ipartelepek víz- felhasználási adatait helyszíni ellenőrzés alapján az 1960. évi tényleges maximális vízhasználatokra mó­dosították. Minőségi követelményeket egyes élelmiszeripari üzemek, ezek közül is főként a Rába mentén tele­pült tej termékgyártó vállalatok és a soproni sör­gyár támasztanak. Előbbiek ellátása rétegvizekből, utóbbi üzemé pedig a városi vízmű hálózatairól, azonos vízkészietforrásból történik. Hazánk e terü­letén települt egyik legnagyobb élelmezési iparbá­zisa a helyi vízkészletekből megfelelően ellátható. A különösebb minőségi követelményeket nem tá­masztó ipari vízigény a városokban (Győrött nehéz- és könnyűipar, Szombathelyen, Sopronban könnyű­ipar), az ajkai, tatabánya—oroszlányi és dorogi szénmedencekben (erőmüvek), valamint a Komá­rom és Esztergom közötti Duna-parton (olaj feldol­gozó, alumínium, építőanyag- es műanyag-ipari; Szőny, Almásfüzitő, Lábatlan, Nyergesújfalu) össz­pontosul. A nyersvízszükséglet túlnyomó többségét a fel­színi vizekből, nevezetesen a Dunából, Rábából, (Sárvári Cukorgyár), Ikvábói (1/b. Fetőnazi Cukor­gyár) és helyi patakokból (1/d., 1/f.) szerzik be. Legjelentősebb nyersvízfelhasználók az erőművek (Ajka, Győr, Tatabánya, Dorog), a vas- és alumí­nium-kohászat (Ajka, Almásfüzitő, Győr) és a vegyipar (Dorog, Nyergesújfalu). A felszíni vizek hiányában nyersvízzel is kielé­gíthető üzemek kénytelenek felszínalatti, főként karsztvizekből beszerezni ipari vizüket (1/K, L—M). A terület nyugati részét átszelő több vízfolyás, il­letve a keleti szénbányavidékeken rendelkezésre álló karsztvízkészlet a jelentkező ipari vízhaszná­latok helyi kielégítését biztosítja. A délkeleti terü­letek, különösen Ajka és környéke vízszegény vi­dékek, így az új akai erőmű hűtő- és kazántápvíz- szükségletét 22 km hosszú távvezetékben, a Tapol­caiéi karsztíorrásokboi keiiett szállítani. Az oroszlányi új erőmű vízigényét az Által-éren létesí­tett tározó (hűtőtó) vize kellő biztonsággal nem elégíti ki, így a tatai Fényes források karsztvizének szállítására 18 km-es csővezetéket fektettek le. A terület hazánk iparilag egyik legfejlettebb vi­déke, ahol csaknem minden iparágunk üzemei meg­találhatók. A vízigényes nehézipar vízszükségleté­nek kielégítése a helyi vízkészletek elégtelensége miatt a felszíni vizekben szegény, karsztos terüle­tekben, így elsősorban Ajka. Tatabánya—Oroszlány vidékén ütközik nehézségekbe. 2.224 Mezőgazdasági vízfelhasználás A vízhasználatok öntözővíz-, illetve halastó táp- vízágényei normák alapján számított, becsült adatok. A számbavétel szempontjait illetően a követke­zőket kell megjegyeznünk: a) Mezőgazdasági vízigényekkel szeptemberben már nem számoltunk ; a csurgalékvizeket elhanya­goltuk. b) Az öntözés augusztusi bruttó vízigényét — az esőszerű öntözés kivételével — úgy állapítottuk meg, hogy a júliusi (maximális) nettó vízigény 90%-át vettük, majd 20% veszteséget hozzáadtunk: Növénycsoport (öntözési mód) Augusztusi bruttó vízigény lit/s, ha Dunavölgyben (1—7 TVK) Rizs 5,32 Szántó 0,87* Kert 0.95 Legelő, rét, egyéb 2,48*** Esőszerű 0,19*** * A barázdás és a sávos-csörgedeztető öntözés víz­igényeinek számtani közepe. ** A csörgedeztető-árasztó öntözés normája. *** Az esőszerűen öntözött szántóföldi kapás- és ta- karmánylkultúra, valamint zöldségkertészet júliusi nettó vízigényének átlaga. c) A tógazdasági vízpótlás értékeit az 0,43 lit/s ha-ra vettük fel. d) A felszínalatti készletekre támaszkodó mező- gazdasági igényeket — mivel az évnek csak kb. 1/3-án keresztül jelentkeznek — 0,35-tel redu­káltuk. A mezőgazdasági vízhasznosítás vízhasználatá­nak zöme öntözővíz (3,6 m3/s), de jelentős a halas­tavak vízigénye is (367 lit/s). Az öntözött területen kereken 13 000 kát. hold, ennek legnagyobb része — a vidék fejlett állaatte- nyésztésének megfelelően — rét és legelő. A kor­szerű esőszerű öntözéssel majdnem 3000 kát. hold területet szolgálnak ki. Az öntözővizet túlnyomórészt felszíni vizekből, elsősorban a Rábcából (2.366 lit/s) szerzik be. A Győr-Sopron megyei Tanács kezdeményezésére terjed a csőkutas öntözés, mely főként a talajvi­zekre támaszkodik; az e célra igénybevett vízkész­let jelenleg még a két súlyponti területen, Kapuvár (1/ß), illetve Kisbér (1/e) környékén sem számot­tevő. A réteg- és karsztvizekből táplált öntözés je­lentéktelen. A terület öntözéses gazdálkodása dunántúli vi­szonylatban fejlett; a vízigény a felszíni vizeken kívül a talajvizekből is biztosítható. A tógazdaságok víztáplálása kizárólag felszíni vi­zekből történik. A halastavak vízhasználatának 58 1 TVK 457

Next

/
Oldalképek
Tartalom