Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
XII. fejezet. Víztározás és annak többcélú hasznosítása
A Cuhai Bakony-ér vízgyűjtőterületén eddig tározókat csak a kicsi, de bővizű ölbői medencében létesítettek, Az ölbői-tavat (5) a Bábolnai Állami Ménastelep 1913-ban kicsi (0,8 ha) víztükörfelülettel, 8—10 ezer m3 tározó térfogattal öntözés céljából telepítettek az Ölbői vízfolyásra. Ezt 1958-ban a Bábolnai Állami Gazdaság kibővítette a földzárógát megemelésével és új zsilip építésével, úgy, hogy a hasznos tározótérfogat ma már közel 70 ezer m3. Ez a tározó ugyancsak az öntözővíz biztosítását szolgálja. Az ölbői éren egy másik tározót is építettek, az ún. Tar esi tavat (6). A tó térfogataránya a vízfelülethez képest nem kedvező, mert a lapos völgyfenék miatt kicsi a vízmélység (1,0 m átlagos). Ez azt jelenti, hogy nagy a párolgási veszteség, és a tó széle könnyen elnádasodik. Más lehetőség az öntözővíz biztosítását célzó víztározásra nem volt. Az ölbői vízrendszer egyik legbővízűbb mellékágára, a Börcsházi vízfolyásra építette ugyancsak 1959-ben a Bábolnai ÁG. a Kerékteleki tó (7) nevű tározót, Keréktelek község alatt, egy lapályos, vizenyős völgyfenéken. A Kerékteleki tónál nincs árapasztó, hanem — egy 1,0 m 0-jű a lecsapoló zsilip. Itt már szükség lenne árapasztó műtárgyra, mert egy esetleges gátszakadás veszélyezteti a közvetlen alatta lévő közúti hidat. A Kerékteleki tóból a Bábolnai ÁG. mellett a Kerékteleki „Béke” Tsz is vesz ki öntözővizet a tó mellett lévő 20 kh-as kertészetéhez. Az Ölbői és Tarcsi tavak a kis vízmennyiség miatt nem rendelkeznek külön árapasztóval, mindegyik tó töltésébe 1,0 0 beton barátzsilip épült. Ezek a zsilipek képesek emészteni az árvízmennyiségeket is. Az említett három kis tározó üzemvizét maximálisan használják ki, ezért ezek éves jellegűeknek tekinthetők. A Cancó vízfolyás felső szakaszán — amit Feke- tevíz-érnek hívnak, — illetve ennek mellékvölgyeiben több tározótó helyezkedik el. Ezek halastóként létesültek, de 1949. óta az Ászári Keményítőgyár üzemi vízszükségletét fedezik és így tulajdonosuk a bakonyszombathelyi ÁG csak külterjesen tenyészthet halat. Ezek a tavak sorra: A Feketevízi tavak (8) Bakonyszombathely község határában helyezkednek el a Feketevíz-ér és a Hamuházi-ér torkolatánál. A tósorozat hét, közvetlen egymás után helyezkedett tóból áll. A vízlevezető barátzsálipek részben fából, részben pedig betonból épültek, a patak medrében. Az árvizeket és a tavak féltöltéséhez már nem szükséges vízmennyiséget a tavak mellett egy külön árapasztó csatornán vezetik le. A tórendszer elhanyagolt állapotban van, nagy része elnádasodott. Felújításával műtárgyainak átépítésével a tározóképessége jelentékenyen növelhető. A tározás jellege éves. Maximális tározóképességük 250 ezer m3. Az Állami Ménesbirtok Igazgatósága 1925-ben Kisbér község területén a Feketevíz-érnek egy-egy jobboldali mellékágán létesítette a Nagybéri (9), a Saliházi (10) és Bíróréti (11) tavakat, melyek elnevezése a rajtuk települt mellékvizek nevétől származik. Mindegyik tó földgátjában beton barátzsilipet és a gátak szélén 3 m széles beton árapasztó zsilipeket építettek. A tavak részben feliszaposodtak és nagyrészt elnádasodtak. A Ilánta—Nádaspusztai tavakat (12) szintén a Kisbéri Állami Ménesbirtok létesítette 1933-ban, haltenyésztési célból. A tavak Ágozat puszta mellett helyezkednek el, az Ágazati-ér és a Feketevíz- ér összefolyásánál. Az eredetileg 9 tóból álló tervezett tórendszerből csak két tó épült meg. Az alsó tó árapasztója betonból épült, 7,8 m szélességgel. A barátzsilipek is betonból készültek. A tavak Hám ta község területére esnék, állapotuk jónak mondható. Tározóképességük 80 000 m3. A tárazás jellege éves. A Concó patak legnagyobb mellékvizén a Szendi-éren, a Szőke pusztai ÁG 1959-ben a Ghyczy major mellett, az ún. Szőkepusztai tározót (13) létesítette. A tározó az alatta elterülő területen berendezett 100 kh szántó és 145 fch legelő permetező öntözéséhez szükséges öntözővizet biztosítja. A tó zárótöltésében egy 0,4 m 0-jű bukós zsilip épült. A szántóföldi öntözéshez szükséges vizet 0,8 m beton félgyűrűvel burkolt 1050 fm hosszú tápcsatorna szállítja. A tározó jellege éves, üzemére vonatkozólag még nem tudunk adatot mondani. A másik legnagyobb Komárom megyei kisvízfolyás, az Által-ér völgyében is több tározó épült. Az 1960. december 31—i állapot szerint a "vízfolyáson felülről lefelé tartó sorrendben az alábbi tározókat említhetjük meg: Az Által-ér 35+280 km szelvényében helyezkedik el a Bokodi öregtó (14) zárótöltése, mely eredetileg 60 kh vízitükörfelületel, malomvíz tározónak épült. Jelenlegi állapotban maximálisan mintegy 670 ezer m3 víz tározható. A zárótöltésen helyezkedik el a bököd—oroszlányi közlekedési út. A vízfelőli rézsű kőburkolatú. Eredetileg négy zsilip biztosította a malom üzemelését, az árvizek levezetését és a fenékkiürítést. Jelenleg a malom már nem üzemel, régen leszerelték, Az út ráépítésével a gátat megemelték. A régi fenékkiürítőt megszüntették és helyette új vb. árapasztó épült, 3x0,7 m nyílású bukózsilip formájában. A régi árapasztó (8 m széles) és a régi malomzsilip, melyet ideiglenesen elzártak, még megtalálható. A tavat az Oroszlányi Erőmű Vállalat üzemelteti és előülepítőként használja az új bokodi völgyzárógátas tározóval kapcsolatban. A tavat nádas szegélyezi. Kihasználás szempontjából a tározás évszakos jellegű. Az Által-ér 26+200 km szelvényében van a Kör- nyei öregtó (15) völgyzárógátja, mely a tó keleti végét határolja. A Környe község és a pápai vasút között elterülő tó is eredetileg malomvíz tarozására épült. A tó északi szélén volt a malom, melyet az 1953- as árvíz elpusztított. Fenékürítésre jelenleg is a malom üzemvíz és lecsapoló táblazsálipje szolgál. Az üzem víz zsilip szélessége 2,7 m, a lecsapoló zsilipé 4,0 m, mely függőleges falú, kőből falazott, lépcsős bukóként van kiképezve. A lecsapoló zsilip küszöbszintje a befolyásnál 151,90 m Orsz., a kifolyásnál 149,50 m Orsz. A zárótöltés vasút felé eső szélén van az árapasztó zsilip, melynek szélessége 0,7 389
