Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
XI. fejezet. Víziutak, kikötők
„A hajóút kitűzése magában foglalja a hajóút legkisebb mélységednek megállapítását és a kisvízi hajóútnak a Dumabizottság rendelkezései szerint való megjelölését” (III. fejezet 9. cikk. 1. bek.). A kitűzés — a mederkitűzés és a parti jel elhelyezése — a meder legsekélyebb és legszűkebb helyein megállapítja azt a haj óú tszél essége t (minimum 50 m-t), ahol adott vízállás esetén a legnagyobb mélységek állnak a hajózás' rendelkezésére, a parti jelekkel pedig megjelöli a hajóút két part közötti átmeneteinek irányát. Kiterjed a kitűzés ezeken kívül minden, a mederben lévő akadály (zátony, roncs, szabályozási mű) megjelölésére, valamint hajóút elágazások, szigetorrok kitűzésére is. A dunai kitűzőjelek a Dunabizottság előírásainak megfelelően alakjukra és színükre nézve egységesek és meghatározzák a hajóút jobb- és baloldalát. A hajóút és a hajózási akadályok megjelölésére használatos éjjeli és nappali mederkitűző, valamint parti jelek az alábbiak: a) úszók (karos, régen „kontyos” és „ágas” jelekkel, jelenleg vörös vagy fekete kör és háromszög alakú jelzőkkel ellátva), b) lámpák (fehér, vagy színes fénnyel), c) különböző alakú táblák a parton, amelyek különféle színre vannak festve és esetleg jelekkel, vagy felírásokkal vannak ellátva (pl. horgonyjel, vagy gázlőjelző tábla). A jelek csoportosítását, színét, pontos alakját, elhelyezését a „Jelzési utasítás a belvízi hajózás részére” című KPMV Főosztály kiadványa tartalmazza. A hajóút kitűzését a fenti feladatok és jelzések ismeretében az erre a célra beállított kitűző szolgálat látja el. Az első világháború előtt az egész Duna-szakasz kitűzését a MFRT végezte. A közös Magyar—Csehszlovák Duna-szakaszon felmerült a költségek közös viselésének kérdése. A két állam között 1931 decemberében megkötött egyezmény alapján a kitűzést 2 éves időszakokban felváltva végezte egy-egy állam olyan módon, hogy a parti lámpákat minden állam a saját költségén kezelte, a meder kitűzőjeleit pedig mindig a kitűzést végző fél szolgáltatta. A kitűzést végző csapathoz a másik állam legfeljebb két ellenőrzőt oszthatott be. A magyar oldalon 1932. január 1-től kezdődően a kitűzés a révkapitányság feladata lett, egészen 1940. január 1-ig, amikoris a kitűzési feladatok ellátását átvette a Győri Folyammérnöki Hivatal. A második világháború után 1945-től 1948-ig a Duna 1708—1768 fkm között, a Magyar Állam, az 1768—1850 fkm között a Csehszlovák Állam végezte a kitűzést. Ezt az aránytalanságot 1948. július 30-án megszüntették azáltal, hogy a szakaszokat az 1794 fkm-nél határolták el és megállapodtak abban is, hogy a közös teherviselés elve alapján két évenként felcserélik a kitűzési szakaszokat. Az eliső csere 1950. augusztus 1-vel történt. A kitűző szolgálat ellátása jelenleg is ennek a megállapodásnak a szellemében történik és ennek megfelelően vannak szervezve a kitűzőcsapatok is. 1960. augusztus 1-től az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság kitűző szolgálata az 1794—1708 fkm-ek közötti szakasz mederkitűzését és az egész 1850— 1708 fkm közötti szakasz parti jeleinek kezelését végzi. A parti jelek elhelyezése, üzemeltetése és fenntartása ugyanis az egész közös Duna-szakaszon a parti államok feladata. A hidak hajózható nyílásainak megjelölését is közösen végzi a két állam, mégpedig úgy, hogy a medvei közúti hídnál és a komáromi vasúti hídnál a csehszlovák, a komáromi közúti hídnál és az esztergomi hídnyílásban pedig a magyar fél gondoskodik a szükséges jelző- berendezésekről és azok megfelelő üzeméről. A fenti kitűzést — kiegészítve a medermegtfigyelő és jelentő szolgálat ellátásával, valamint a Mosoni- Duna kitűzési munkáival — két csapat végzi. Székhelyük Gönyü, illetve Ásványráró. A mederkitűzés elvégzése az erre a célra készített „Bajos” nevű kitűző hajóval történik. 1.22 KISHAJÖZÄSRA ALKALMAS TERMÉSZETES VÍZIUTAK Mosoni-Duna Győr—Mosonmagyaróvár közötti szakasza, Rábca Győr—Győrösvényháza közötti szakasza, Rába— Győr—Árpás közötti szakasza Marcal torkolattól (Gyirmót) Mórtchidáig terjedő szakasza. A felsorolt víziutafcon — az elmúlt években — nyilvántartott kishajóforgalom nem volt. Számszerűen jelentéktelen kő, tégla, fa és üzemanyag szállítás történt a Rábcán a Vízügyi Igazgatóság és az Erdőgazdaság részéről. Fenti szakaszok hajózási viszonyaira jellemző adatok (jég, gázlóviszonyok stb.) nem állnak rendelkezésre. A hajóút méreteit az 1. sz. melléklet tartalmazza. 1.23 MESTERSÉGES VÍZIŰT Győri Ipar-csatorna. Az első világháború elején Győr várostól keletre a budapest—bécsi vasútvonal mentén egy ágyúgyár létesült. Az ágyúgyár létesítésével egyidőben tervbe vettek egy „ipar és hajócsatorna” létesítését is, elsősorban a gyár céljai érdekében, továbbá, hogy a vasúti főútvonalat közvetlenül összekösse a Mosoni-Dunával és végül, hogy téli kikötő gyanánt szolgáljon. A csatorna építése az állam, a város és az ágyú- gyár közköltségén 1915. március 20-án megkezdődött és szerződés szerint 1917. év utolsó negyedévében be kellett volna fejeződnie (12). A csatama a vasúti fővonal mellett kezdődik, itt épült ki a téli kikötő és innét észak felé kissé kanyargós vonalvezetés mellett a budapest—bécsi közúti híd után egy ún. előkikötőn keresztül a Mosom (Kis)-Dunába torkollik. Hossza 2300 m, mélysége 8—11 mm terepszint alatt, felszíni szélessége 46 m, fenékszélessége 16 m. Az építés az első világháború, valamint egyéb műszaki nehézségek miatt a tervezett időre nem fejeződött be és miután a bejárati szakasz kikotrása is elmaradt, a tervezett hajóforgalom sem indulhatott meg. Az ágyúgyár egyébként is 1922 körül megszűnt. 363
