Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)

XI. fejezet. Víziutak, kikötők

rétében három vízlépcső már megépült. Itt is 1500 t-s uszályokkal lehet hajózni. Előrehaladott álla­potban van a magyar—csehszlovák Duna-szakaszon a gabcikovo—nagymarosi vízerőműrendszer és a Vaskapui vízerőmű tervezése és építésének előké­szítése. Ez a két vízerőmű megoldja egyúttal en­nek a két szakasznak hajózási nehézségeit is. Napjainkban tehát a Duna-menti államok erő­teljes iparosodása folytán napirendre került a Duna fokozottabb, többirányú hasznosítása. A hasznosítási módok közül a folyam vízerejének ki­használása játsza a legnagyobb szerepet, de nagy fontossága lesz a Dunának, minit tengereket össze­kapcsoló, transzkontinentális víziútnafc is. A Du­na—Majna—Rajna vízióit kiépítése kapcsolatot fog teremtem az Északi-tenger és a Fekete-tenger kö­zött, a Duna—Odera csatorna pedig a Keleti-tenger és Fekete-tenger között. A Duna nemzetközi forgalma 1960-ban 17—20 millió tonna. A csatornázás elkészültével elérheti a 60—80 millió tonnát is. A Szentendrei Dunaág fejlesztése egyrészt a du- nabogdányi kőszállítások várható növekedése, más­részt az üdülőforgalom rohamos fejlődése miatt szükséges. A Soroksári Dunaág hajóforgalmának növekedé­se csak a tassi hajózsilip üzembehelyezése után várható. A Sió-csatornázás megépítését a Balaton—Duna közötti állandó víziút megteremtésének szükséges­sége mellett sürgeti még az árvízmentesítés, a Ba­laton vizének gazdaságos felhasználása, és víz- szintjének szabályozása. A Balatonnak, mint víziútnak a fejlesztése ki­kötőinek a fejlesztésétől függ. A kikötők fejleszté­sét pedig a rohamosan növekedő forgalom sür­geti. A Dráva ímederszabályozását az árvíz-, belvíz- és partvédelem mellett vízhasznosítási érdekek is szükségessé teszik. A szabályozási munkák végre­hajtása egyszersmind a hajóút fejlesztését is, szol­gálja, A hajózás igényei még nem rajzolódtak ki. A Tisza vízgyűjtője a Sajó-csatorna, Tisza— Körös—Keleti-főcsatorna kiépítését a Tiszavidék jelentős mezőgazdasági és ipari fejlődésével együtt­járó hatalmas tömegáruszállítás teszi szükségessé. A borsodi iparvidéken megépült a Kazincbarcikai Vegyikombinát, épül a Tiszavidéki Vegyikombinát. A Tisza vízgyűjtőjében számos hőerőmű is, léte­sül. A diósgyőri és ózdi vasművek kapacitását jelen­tősen felemelték és a művek import kohászati alap­anyagainak szállítását a Tisza—Sajó víziútvonalra tervezik átterelni. A Sajó völgyi szénbányák ter­melését a háborúelőttinek többszörösére emelték. A tervezett Tisza—Sajó-csatorna víziút on tehát visszfuvarban a szén szállítása teszi ki az árufor­galom zömét. Jelentős igény mutatkozik a mű­trágya és építési kavicsanyag Tiszántúlra és az Al­földre történő szállításában. A Sajó-csatorna vár­ható forgalma kereken 6 millió t/év. A tiszavölgyi hajózás erőteljes fejlődéséhez alapvető követelmény elsősorban a II. és III. ti.sz.ai vízlépcső, majd a Duna—Tisza-csatorna megépíté­se. A tiszai víziút és a hozzá kapcsolódó Keleti- főcsatorna — Körösök víziút aránylag sűrű háló­zatot jelent. A szállításra kerülő árufajtákból leg­fontosabb a kavics;, cement és egyéb építőanyagok, szén, műtrágya, cukorrépa és egyéb mezőgazdasági termékek. A tisztavölgyi víziútrendszerben, nagy távlatban nemzetközi hajóforgalmat is terveznek. A víziutak forgalmának növekedésével kapcso­latban új kikötőket kell építeni, a meglévő kikötő­ket és rakodókat fejleszteni, a rakodási munkát pedig a nagyforgalmú helyeken gépesíteni kell. Ezek nélkül a gazdaságos bíziúti szállítás nem va­lósítható meg. A sportkikötők fejlesztése a Balaton üdülő, für­dő, illetve idegenforgalmi fejlesztési programjával függ össze. Előreláthatólag a vitorlás-sport hajói­nak száma 1980-ban 3000 lesz. Tehát a balatoni kikötők fejlesztésiénél számolni kell azzal, hogy az eddigi hajóállomány háremszorosára fog növeked­ni. Számos helyen nincs mód a meglévő kikötő bővítésére, ezért szükség lesz önálló, csak a vitor­lás-sportot szolgáló kikötők létesítésére is. 2. a víziutak és kikötők fejlesztése 2.1 A íejlesztés alapjai 2.11 A TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK, ADATGYŰJTÉSEK, FELTÁRÁSOK ÉS A TERVEZÉSI MUNKÄK ISMERTETÉSE A Duna hajózási viszonyainak a megjavítása a múltban és a jelenben kizárólag folyószabályozási módszerekkel történt, illetve történik. Ennek meg­felelően az adatgyűjtések, tudományos kutatások és tervezések is a, leghatékonyabb szabályozási mód megtalálására irányultak. A tanulmányok általában ismertetik a hajóút állapotát, a hajózási akadályokat. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának par­ti tagállamai együttesen kidolgozták a dunai víz­lépcsők átfogó hasznosítási tervét, amely figyelem­be veszi a víziútak érdekeit is. A közös magyar—csehszlovák Duna-szafcasz át­fogó hasznosítására a Vízügyi Tervező Iroda a po­zsonyi Hydroprojekttel együttműködve elkészítette a Gaibcikovo-Nagymarosi vízerőműrendszer alap­dokumentációit. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa 1961. évi jelentése tárgyalja az egész magyar Duna- szakasz többcélú hasznosítását is. E jelentés alapul­vételével készítette el a Vízügyi Tervező Iroda „A Duna komplex hasznosításának összefoglaló ismer­tetése” c. alapdokumentációt. * 631

Next

/
Oldalképek
Tartalom