Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
Az adatok alapján megállapítható, hogy a községek közműves vízellátása 1960-ban még igen alacsony fokon állott. A községi lakosságnak csupán a 10%-a részesült közműves, ezen belül elsősorban törpevízműves ellátásban. Amíg 82 központi vízmüvünk közül csupán 32 létesült községekben, addig a nyilvántartott törpevízművek mintegy 95%-a (210 db) községeinkben üzemelt. Kétségtelen, hogy a községi kisvízművek között már 1960-ban is a törpevízművek szerepe volt a legjelentősebb. (Az ország összíes lakosságának mintegy 2,7 %-át látták el ivóvízzel). Jelentőségük a falusi vízellátás jövőjében még erőteljesebben domborodik ki, mivel a fejlődés a törpevízműves ellátás fokozott elterjesztését, mind szélesebb- körű alkalmazását irányozza elő. A kedvező hidrogeológiai adottságú területeken korábban elterjedt, a múltban fontos szerepet betöltött körzeti vízművek száma és jelentősége egyre csökken. Feladatukat a városokban a központi vízművek, a községekben pedig túlnyomórészt a törpevízművek veszik át. Az 1960 évben üzemelő mintegy 220 törpevízmű többsége artézi kutak telepítésére alkalmas területeken épült. Kivétel Veszprém megye területe, ahol a törpevízművek jelentős részét karsztvíz táplálja. A következő táblázatban megyéink törpevízműves vízellátásának néhány jellemző adtát közöljük: 5. táblázat Megye Törpevízművek Törpevízművel ellátott lakosság száma aránya az összes törpe vízmű számához sz áma aránya a megye lakosságához db % db % 1 2 3 4 5 B ékés 25 11,3 44 700 9,6 Tolna 17 7,6 24 100 9,1 Szolnok 11 5,0 35 800 7,8 Veszprém 29 13,1 28 300 7,2 Nógrád 14 6,3 11 800 5,0 Fejér 11 5,0 17 900 5,0 Bács-Kiskún 15 6,7 24 500 4,2 Pest 34 15,3 29 200 3,7 Komárom 10 4,5 8 700 3,2 Baranya* 14 6,3 10 900 2,7 Zala 8 3,6 7 300 2,7 Hajdú-Bihar* 5 2,3 13 900 2,7 Borsod—Abaúj— Zemplén* 12 5,4 9 100 1,3 Heves 8 3,6 3 300 1,0 Győr—Sopron 4 1,8 1 500 0,4 Somogy 2 0,9 1400 0,4 Vas 2 0,9 800 0,3 Csongrád* 1 0,4 600 0,1 Szabolcs—Szatmár — — — — összesen: 222 — 273 80*0 — * Megyei jogú városokkal együtt. 1.2113 LAKÁSOK VlZVEZETÉK-ELLÁTOTTSÁÖA A vízvezetékkel ellátott lakások száma és annak időbeni alakulása a közműves vízellátás fejlettségének, illetve fejlődésének egyik mutatója. Különösképpen a városi vízellátás színvonalát jellemzi, mert ezekkel a vízművekkel kapcsolatosan a jó ivóvíz biztosításán felül a kényelmi szempontok kielégítése is jogos igény. A következőkben az 1949. illetve az 1960. évi népszámlálás lakásstatisztikai, továbbá az 1954. évi reprezentatív (nem az egész országra kiterjedő) lakásfelvétel idevonatkozó, kivonatolt adatait közöljük. Az összes lakások száma 1949 1954 1960 (millió db) A vízvezetékes lakások száma 2,5 2,6 2,8 (millió db) A vízvezetákes lakások és az összes lakások számának 0,43 0,48 0,65 aránya (%) 17 18 23,5 összehasonlításképpen néhány külföldi állam vízr vezetékkel ellátott lakásainak arányszámát ismertetjük. 6. táblázat Ország Adatközlés időpontja Vízvezetékes lakások aránya % Belgium 1947 56 Csehszlovákia 1946 30 Északamerikai Egyesült Államok 1947 78 Franciaország 1946 37 Hollandia 1947 80 Norvégia 1940 65 Svédország 1945 67 Magyarország 1949 17 1960 23,5 Megállapíthatjuk, hogy nemcsak a fejlettebb nyugateurópai államokhoz, hanem a szomszédos — hazánkkal kb. azonos hidrogeológiai adottságokkal rendelkező — Csehszolvákiához képest és jelentős elmaradás mutatkozik. A vízvezetékkel ellátott hazai városi lakások számarányának fejlődését a következő összeállítás szemlélteti: 1949 1954 1960 % Budapest 65,1 67,2 75,6 Megyei jogú városok 28,6 32,2 38,6 Járási jogú városok 15,0 18,5 27,4 Az 1954—60. évék közötti emelkedés az 1955. év óta jelentős mértékben meggyorsult lakásépítkezés eredménye. Az új lakások túlnyomó részében a vízellátást közművek biztosítják. 456
