Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
II. fejezet Természeti adottságok, országos vízkészlet
Napijelentés c. kiadványában teszi közzé. E prognózis átlagos beválási valószínűsége 80%. Nagyobb időelőnjyű (2 hetes) kísérleti előrejelzéseket jelenleg az OMI Távidőjelző Osztálya készít. Ezek beválási valószínűsége 65%, ezért csak hivatalok, intézmények kapják meg. A vízgazdálkodás szempontjából fontos időjárási elemek 5—10 napos előrejelzés módszerének kidolgozásával a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet kísérletezik. 2.3 Felszíni vízkészlet 2.31 Általános ismertetés Felszínieknek nevezzük — eredetüktől függetlenül — azokat a vizeket, amelyek a Föld szilárd kérgén találhatók. A felszíni vizek részint közvetlenül a légköri csapadékból erednek, részint pedig a felszínalatti vizekből, amelyekkel szoros kapcsolatban vannak. A földkéreg időlegesen, vagy állandóan felszíni vizeket magában foglaló, partokkal határolt mélyedéseit medernek nevezzük. A mederben állandó irányú folyamatos mozgást végző vizek a folyóvizek, vagy vízfolyások (ér, csermely, patak, folyó, folyam). Azok a vizek, amelyek valamely mélyedést, tek- nőt, medencét kitöltenek és egészükben haladó mozgást nem végeznek, azok az állóvizek (láp, mocsár, tó). Mind a vízfolyások, mind az állóvizek lehetnek időszakosak, vagy állandók. Az ember természetalakító tevékenysége folyamán egyre inkább létesít, műszaki eszközeivel mesterséges vízfolyásokat (csatornákat) és állóvizeket (tározókat, halastavakat) is. 2.311 Vízrendszer és vízjárás Valamely terület vízrendszerének nevezzük a felszíni vizek hálózatát a vízgyűjtő területtel és a műszaki beavatkozásokkal szoros összefüggésben. Valamely vízfolyás, vagy állóvíz vízjárásán a vizek mennyiségi és minőségi jellemzői időbeli változásának összességét értjük. A mennyiség és minőség, valamint változásuk számszerű kifejezésére és törvényeik leírására számos fogalom szolgál. A vízgazdálkodási gyakorlat számára fontos fogalmak a következők: A vízállás a vízfolyás, vagy tó vizsgált függélyé- ben a vízszín magassága egy önkényesen felvett alapszint felett. Az alapszint általában a mederben szilárdam elhelyezett, beasztásos vízméroelap null- pontja. A vízállást rendkszerint cm-egységben adiuk meg. Az előfordult legkisebb és legnagyobb vízállás közötti különbség, vagyis a vízállásingadozás tartománya, a vízjáték. A vízállásokat — különösen hajózási célokra — szokásos a vízjáték tizedrészeiben kifejezni. A vízjáték tizedrésze a vízfok, más néven hidrograd. A vízhozam a vízfolyás vizsgált keresztszelvényén másodpercenként átfolyó vízmennyiség. A víz- mennyiség valamely víztest térfogata. A vízhozamot rendszerint m3/s, vagy 1/s egységben, a vízmennyiséget m3 egységben adjuk meg. A vízhőfok a víz hőmérséklete a vízfolyás, vagy a tó vizsgált pontjában. A vízfolyásokon a vizsgált pontbeli hőfok, valamint a ponthoz tartozó függély és a függélyhez tartozó keresztszelvény többi pontjának hőfoka a turbulencia miatt rendszerint nem tér el számottevően egymástól, ezért az egypomt- betli hőmérséklet általában a keresztszelvény középhőmérsékletének tekinthető. A tavakban, azonban általában nem egyenletes a hőmérsékleteloszlás. A vízhőfokot rendszerint C° egységben adjuk meg. A jégjelenségekre vonatkozó fogalmak maguktól értetődnek. A jégadatok az észlelőhely közvetlen környezetére vonatkoznak. A hordalék a tó, illetve vízfolyás vízében lebegő, illetve a víz által szállított kőzettörmelék és ásványszemcse. A lebegtetett hordalékot az áramlás ereje lebegésben tartja, lebegtetve szállítja tova. A görgetett hordalék a hordaléknak az a része, amelyet az áramlás ereje a fenéken görget. E kétféle hordalék nem határolható el élesen. A hordaléktöménység a víz egységnyi térfogatában lebegő hordalék súlya. A hordalékhozam a vizsgált keresztszelvényen másodpercenként áthaladó hordalékmennyiség. A hordalékmenniyiség valamely hordaléktest térfogata, vagy súlya. A hordaléktöménységet rendszerint kg/m3, g/m3-egység- ben, a hordalékhozamot m3/s, vagy t/s-egységben adjuk meg. A felsorolt leghasználatosabb fizikai fogalmakon kívül számos kémiai és biológiai fogalom szolgál a vizek jellemzésére. Ezek alapján, lehetséges osztályozni a vizeket aszerint, hogy milyen mértékben felelnek meg a közegészségügy és a különböző vízhasználó ágazatok minőségi követelményeinek. Magyarország a Kárpát-medence közepén elterülő, rriélyfekvésű, nagy folyókkal átszelt ország. Kereken 93 000 km2-nyi területből 43 000 km2, azaz csaknem fele a nagy folyók ártere. A vízhálózat természetes okokból és mesterséges beavatkozások miatt állandóan változik: a lefolyó vízmennyiségekkel és a vízgazdálkodási tevékenységgel szoros kölcsönhatásban van. Az ország területére a határokon kívülről igen számottevő felszíni víz lép. Valamennyi nagyobb vízfolyásunk az országhatáron túl ered. Osztrák és jugoszláv területről érkezik, majd jugoszláv—magyar határt alkot a Mura és a Dráva,; az osztrák— magyar határt lépi át a Rába, a Pinka, a Gyöngyös, a Repce, és a Lajta a Bajor medence, Ausztria és a Morva medence vizeinek zömét gyűjti ösz- sze a csehszlovák—magyar határt alkotó Duna, a csehszlovák—magyar határt lépi át az Ipoly, a Sajó, a Bódva, a Hennád és a Bodrog, közülük az Ipoly határfolyó, a Bodrog pedig részben szovjet területen ered; szovjet és román területről érkezik és szovjet—magyar (rövid szakasza csehszlovák— magyar) határt alkot a Tisza; a román—magyar határt lépi át a Túr, a Szamos, a Kraszna, a Berettyó, a Sebes-, Fekete- és Fehér-Körös, valamint a Maros. Ezeken kívül még számos patak és csatorna kapcsolja össze a szomszéd országok és hazánk vízrendszerét. Vízrendszerünk vázát a külföldről érkező nagy folyók határozzák meg, hozzájuk csatlakozik a 68
