Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
II. fejezet Természeti adottságok, országos vízkészlet
sem térben nem volt egyenletes. Amikor a süllyedés gyors volt, a folyók nagyobb eséssel sokkal több durva hordalékot vittek az Alföldre. Ezek a negyedkori kavicsos üledékek a legfontosabbak, a rétegvíz fő tározói és az Alföld mélyében is követhetők. Az Alföld negyedkori feltöltésében három ilyen nagyobb vízadó csoportot lehet különválasztani. Legfontosabb ezek közül az ópleisztocénban lerakodott rétegsor. Jó példája ennek a Duna alsó pleisztocén hordaléka, mely Budapesttől kezdve Cegléd és Halas között szétterülve, Szeged felé mélyülve mindenütt megtalálható, s a bácskai magas részt kivéve Szegedig, sőt azon túl is a vízellátás alapja. A Tiszántúlon is az ópleisztocén durva üledék a fő vízadó képződmény. A Tiszántúl északi felén a negyedkor nagyobb részében a Tisza, a Szamos és mellékfolyóik nem az Alföld szélén folytaik, mint most, hanem a Körösök felé a Nyírségen, Hortobágyon és Nagykunságon át, lerakva ott durvább hordalékukat. (4. ábra H. szelvény) A Tiszántúl déli részén, a Körösök és a Maros alsó pleisztocén hordaléka bőséges rétegvizének jelentősége ugyanaz, mint az Észak-Ti szántól on (4. ábra, C. szelvény). Az Alföld negyedkori folyóvízi feltöltésében elválasztható egy középső homokos össziet is, amely azonban sokkal kevésbé összefüggő, függőlegesen széthúzottabb, finomabb szemű, tehát vízföldtani- lag nem olyan kedvező, mint az alsó pleisztocén rétegsor homokos, kavicsos szintjei. A negyedkor végének kéregmozgásaival kapcsolatosan keletkezett a legfelső, az előzőnél vízföld- tanilag már kedvezőbb szint. Ebben azonban gyakran már nincs nyomás alatt víz. A Tiszántúlon a felszín alatti 20—30 m körüli „kék homok” tartozik ide. A Dunavölgy kavicsos kitöltése is akkor keletkezett, amidőn a Dunát a Kalocsa körül kialakuló süllyedők fokozatosan magához vonzotta (4. ábra, E szelvény). A Kisalföld közepének negyedkori feltöltése sokkal egységesebb, benne a víz összefüggő rendszert alkot (4. ábra F. szelvény). Ez az ország felszínalatti vízben leggazdagabb területe. Vannak az Alföldön olyan területek, ahol a felszínalatti vízből történő ellátás nehéz. Az ilyen teFőtípus Váztalajok Sötétszínű lithomorf erdőtalajok rületek leginkább az Alföld legmélyebb süllyedőkéi, amelyekbe a negyedkori feltöltés folyamán főleg a finom hordalék jutott. Itt kevés, vékony és rendesen finomszemű a homökréteg. Ilyen terület pl. a békési süllyedék. A víztermelés szempontjából kedvezőtlen másik típus ennek ellentéte, vagyis az Alföld magas helyzetű részei. Itt a negyedkori feltöltós anyaga vékony, nagyobb részt finomszemű, sóik benne a szélhordta anyag. Ezeket a területeket a folyók elkerülték, csak árvizük hordott rá finomabb hordalékot. A nyugati Bácska és a Hajdúság tartozik ide többek között (4. ábra I. szelvény). Jellemző még rájuk a pannon rétegsor felszín közeli helyzete, a felső pliocén homok hiánya. Itt a vízellátásnak meg kell elégednie a negyedkori rétegek kevés vízével. 2.12 TALAJVISZONYOK 2.121 A talaj fogalma és osztályozása A vízgazdálkodással kapcsolatos jelenségek egy része a földkéreg legkülső részében, a talajban játszódik le. A vízgazdálkodás kérdéseinek megítéléséhez ismernünk kell a talaj fizikai, kémiai, biológiai tulaj donjságait és ezek szerepét a talaj vízforgalmának kialakításában. A talaj talaíjképző tényezők hatására kialakuló természeti képződmény. Dokucsajev öt talajképző tényezőt különböztet meg: a) éghajlat, b) geológiai viszonyok, c) élőlények, növényzet, d) domborzati viszonyok, e) a talajkialakulás kora. Ezek a tényezők sokszor egyidőben, egymás mellett lépnek fel és hatásaik összefonódnak. A tényezők időbeli, vagy jellegbeli erőssége, uralma szabja meg végső soron, hogy az adott területen kialakult- talaj milyen tulajdonságokkal rendelkezik, milyen talajtípus jön létre. A hasonló körülmények között kialakult talajtípusokat összefoglaló nagyobb csoportot főtípusnak nevezzük. A típuson belül altípusokat, változatokat, helyi változatokat különböztetünk meg. A genetikus talajosztályozási rendszer vázát az alábbiak tartalmazzák: Típus Köves, sziklás váztalaj Kavicsos váztalaj Földes kopár Futóhomok és jellegtelen homok Gyengén humuszos homok Humuszkarbonát talaj Rendzinatalaj Erutoáz-, fékietie nyiroktalaj Közép- és délkelet-európai barna erdőtalajok Erősen savanyú nem podzolos barna erdőtalaj Podzolos barna erdőtalaj Agyagbemosódásos barna erdőtalaj Pszeudoglejes barna erdőtalaj Bamaföld, Ramann-féle barna erdőtalaj (Ebiben rozsdabarna erdőtalaj altípus) Kovárványos barna erdőtalaj Karbonátmaradványos barna erdőtalaj Csemozjom-barna erdőtalaj 45
