Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
II. fejezet Természeti adottságok, országos vízkészlet
törője, továbbá a keszthelyi Georgikon nagyhírű professzorai igyekeztek felszámolni. Munkájuk gerincét a hazai tapasztalatok összefoglalása, új módszerek meghonosítása, és külföldön megjelent szakmunkák magyar nyelven való megjelentetése képezte. A XIX. század második felében. 1858-ban készült az első magyar talajtérkép, Békés-Csamád megye talajtani térképe. Ezen a térképen a talajokat genetikus elvek alapján osztályozták. E fejlődési szakaszban jelent meg Bécsben az osztrák—magyar monarchia talajtérképe. Ez a geológiai alapon megszerkesztett térkép elsőízben ábrázolja térképszerűen hazánk talajviszonyait. A talajtani tudomány közel két évtizedes pangása után a századfordulón rohamos fejlődés indul meg a Földtani Intézet Agrogeológiai osztályának megalakulásával. Ennek keretében négy éven át folyt talajtani felvételezés a porosz iskola módszere alapján, mely a talajok fizikai tulajdonságainak meghatározásán és az ennek alapján történő elhatároláson épült fel. Később megindul egyes községek, majd megyék talajviszonyainak feltérképezése is, ez azonban még kevés volt ahhoz, hogy átfogó képet lehessen kialakítani az ország talajviszonyairól. Az 1909-ben tartott Első Nemzetközi Agrogeológiai Konferencián hozott határozat kimondja, hogy olyan átnézetes talajtérképet kell készíteni, mely feltünteti az uralkodó talajtípusokat. 1911-től, a Földtani Intézet munkája nyomán készült el a klí- mazonális talajtérkép, amely a talajtan történetében nagy előrehaladást jelent. Nagyielentőségű munka volt még ebben az időben az alföldi szikes talajok felvétele, a talaiokon lejátszódó folyamatok megismerésével és a talajok képződését irányító tényezőkkel foglalkozó talaj dinamikai irányzat. 1930-tól 1950-ig a talajtan fejlődésének iránvát az átnézetes talaj ismereti térkép felvételi munkája szabja meg. Ennek célja olyan gyakorlati térkép szerkesztése, melyen a növénytermesztésben érvényesülő talaitulaidonságokat kell elsősorban feltüntetni. E munka eredményeképpen feiezték be 1951- ben hazánk 1:25 000 méretarányú talajtérkénezését, amely akkor egyedülálló volt Európában. 1948-ban megalakult az Agrokémiai Kutató Intézet, amely a talajtannal és agrokémiával foglalkozó szakembereket volt hivatva összefogni. Ezenkívül még számos talajlaboratórium is működött az országban, az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet kenetében. A talajtani tudomány és a talajok megismerésének történetében az utolsó évtizedet a genetikus irányzat újjáéledése jellemzi. A kutatásokban nagyobb gondot fordítottak a talajképző tényezők között a biológiai tevékenység következményeire és nemcsak a talajtani, hanem a botanikai és zoológiái tudományoknak is céljává vált a talaj és a biológiai folyamatok közötti kapcsolatok felderítése. A genetikus szemlélet alkalmazásával és az átnézetes talajismereti térképek anyagának, valamint újabb kutatások eredményeinek felhasználásával készült el 1955-ben az ország 1:200 000 méretarányú genetikus talajtérképe. További előrehaladást jelent a talajviszonyok megismerésében az 1952-ben megindított talajeróziós térképezés is. A hazai kutatómunkával párhuzamosan szakembereink bekapcsolódtak a nemzetközi talajtani munkálatokba is. Az átfogó talajtani tudományos munkákon kívül ebben a témakörben is számos cikk és tanulmány szolgálja a kutatási eredmények széleskörű megismerését. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Talajtani és Trágyázás! Bizottsága kidolgozta a genetikus talajföldrajzi elven alapuló talaj szabályozási rendszert. A MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézetében rendszeres kutatás folyik talaj fizikai. vízgazdálkodási, talajkémiai, szikkutatási, horn okkutatási, talajvédelmi, biokémiai, trágyázási és talajmikrobiológiai téren. A Magyar Agrártudományi Egyetem, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola és a Keszthelyi Agrár- tudományi Főiskola kultúrtechnikai, talajtani és öntözési tanszékei ugyancsak eredményes kutatásokat végeznek, a gyakorlat igényeinek megfelelően, az alkalmazott talajtan számos speciális területén. Az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet a gyakorlati feladatok talajtani vonatkozású vizsgálatait végzi. Ennek keretében üzemi talajtérképezéssel, talajvédelmi tervezéssel, az öntözendő területek talajtani szakvéleményezésével, talajjavítási tervek készítésével foglalkozik. 1.213 Éghajlattan A Magyarországon végzett éghajlati kutatások első eredményei nagyvonalú áttekintését adták hazánk éghajlatának. Ezek ma már csak tudománytörténeti jelentőségűek, mert időköziben, éghajlati fogalmaink erősen átalakultak, továbbá mert a felépítésükhöz felhasznált adatanyag rendkívül gyér volt. Az első fejlett, nagyrészt még ma is helytálló megállapításokat közlő éghajlati munka megírásának alapját az 1870-ben megalapított Országos Meteorológiai Intézet céltudatosan szervezett és folyton fejlődő állomáshálózata adta. A materialista természettudományos kutatás módszereit felhasználó legújabb ismertető munkák az éghajlati kutatómunka betetőzését képező éghajlati körzetbeosztást is tartalmaznak már. Az Országos Meteorológiai Intézetben, a 30-as évdk közepén elkészült, kiadásra nem került első éghajlati atlaszt 1960-ban követte az első publikált klímaatlasz (Magyarország éghajlati atlasza), amely a komplex szemléletnek megfelelően az éghajlatot alakító tényezők (domborzat, vízrajz, tájegységek, növénytakaró, talajtípusok) térképlapjai mellett az éghajlati elemek térbeli változását, többnyire 50 évi (1901—50) megfigyelésekre támaszkodva mutatja be. Az egyes éghajlati elemek közül legrészletesebben a hőmérsékletet és a csapadékot dolgozták fel. Kielégítő részletességgel rendelkezünk hazánk légnyomási, sugárzási, felhőzeti, szél és hótakaró adataival. Fontosságukhoz mérten szerényebb adat38
