Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
VII. fejezet. Halászati vízhasznosítás
használás. Az osztrák fél ugyan minimális mértékű pootynépesítést, sőt angolnatelepítést végez, de ezek a beavatkozások nem voltak Olyan mértékűek, amelyek a jelenlegi helyzetet jelentősen javították volna. A Fertő tó igen jó pontyots víz, emellett azonban jelentős mennyiségű csuka és kárász is fogható és a legutóbbi 2 évben angolna is jelentkezik a hálókban. Az utóbbi mennyisége azonban az elmúlt évben alig haladta meg a 10 mázsát. Az osztrákokkal kötendő halászati egyezmény után, illetve feltételezve az egyezmény szigorú halászati előírásait, a magyar szakaszról az 8. táblázat szerinti halterméssel lehet számolni. 8. táblázat A Fertő tó magyar szakaszának tervezett halhozama ezer q-ban Halfajta 1965 1970 1980 Ponty 0,10 0,40 1,15 Keszeg O',30 0,40 0,60 Angolna 0,02 0,05 0,10 Csuka 0,08 0,15 0,15 0,50 1,00 2,00 Az állomány utánpótlással kapcsolatos elképzeléseink függnek a kötendő halászati egyezmény előírásaitól, de úgy véljük, hogy hazai részről elsősorban a nemesponty ivadékot telepítenénk, és szeretnénk az osztrákokkal a szükséges angolnaivadék beszerzését, illetőleg betelepítését nemzetközi kötelezettségként teljesíttetná. A Fertő tó halászati hasznosítása függvénye a tó és a Hansági-főcsatorna, valamint a hozzájuk tartozó síkrendszer komplex rendszerének. A halászat érdekei megkívánják, hogy közel állandó vízszint legyen tartható. A szükséges művek a vízrendezésnél tervezett művek, azok költségeit a Keretterv V. fejezetében irányoztuk elő. A Velencei-tó közel fekszik Budapesthez, jó haltermő víz, ezért a horgászsport kedvelőit különösen érdekli. A MÖHOSZ külön horgászfalu építését tervezi. A fejlesztés irányának a megszabása előtt néhány olyan halászat-biológiai kérdést kellett tisztázni, amelyek a tó későbbi hasznosítását jelentősen befolyásolnák. A keszeget az 1929. évi nagy téli jég alatti pusztulás csaknem kiirtotta. Azóta azonban a keszeg- állomány a ponty rovására évről-évre jelentősen nő és évi fogása, a teljes fogás mennyiségétől függően eléri a 300—500 mázsát. Mindenekelőtt el kellett dönteni, hogy horgász-kezelésben a Velenceitó nem hasznosítható, mert a keszeg általános ritkítása, tehát a pontyélettér kialakítása,, a keszeg szisztematikus halászata nélkül nem képzelhető el. A ponty a Velencei-tóban elsőrendű hal és kitűnő horgászzsákmány is. A nemesponty elszapo- rítása a Velencei-tóban csak egy módon lehetséges, ha ti. minden évben jelentős mennyiségű kitűnő minőségű tenyészanyagot telepítünk és a megfelelő halasítás után a hálóba nőtt halat kifogjuk. Egyébként a nemesponty is megnyurgul és elkorcsoso- dik. A természetes vizek halasításában — a világirodalmi adatok tanúsága szerint — egyre inkább tért hódítanak az angolna és a növényevő halfajok. A Velencei-tóban különösen jók a természeti adottságok a ponty számára, amelynek természetes szaporodása nem biztosítja az elegendő ponty-létszámot. Éppen ezért a Velencei-tó fejlesztésénél számításba kellett venni elsősorban az angolnát, másodsorban pedig a nemesponty elszaporítását. Terveink szerint a Velencei-tó halfogása a 9. táblázathasd közöltek szerint alakulna: 9. táblázat A Velencei tó tervezett halhozamai, ezer-q-ban Halfajta 1965 1970 1980 Ponty 0,60 0,90 1,80 Keszeg 0,60 0,60 0,75 Angolna 0,09 0,15 0,45 Süllő 0,15 0,21 0,30 Csuka 0,15 0,18 0,30 1,59 2,04 3,50 Ha a fenti halzsákmányt az Antos-féle pontyhús- egyenérték számítás alapján vesszük figyelembe — levonva a kihelyezési súlyt —, az 1980. évben elérhető termés mintegy 8 ezer q pontyhús egyen- értóket tenne ki. Ilyen magas termés eléréséhez azonban már bizonyos mesterséges takarmány juttatása is szükséges. Az elérendő termés érdekében az alábbi kihelyezéseket tervezzük: A jelenlegi, tehát 200 mázsás évenkénti ponty- kihelyezést 1965-ig fokozatosan évi 300 q-ra kell növelni, majd 1980-ig 600 q-ig kell fokozni. A ponty zömét 2 nyaras halnak kell kitenni, minthogy a tervezett ragadozó népesítés mellett az egynyaras pontyivadék, megmaradására nem lehet kellő mértékben számítani. Angolnából évente 1 millió db telepítését tervezzük. A ponityhús-egyenérték számításnak ez a módja azonban feltehetően a gyakorlatban. — csak jelentős módosítással — alkalmazható, mert a Veleneei- tó természetes hozama és a pontyhúsn-egyenérték között olyan nagy a különbség, amellyel sem a Balatonban, sem a Velencei-tóban, sem más természetes vizen nem számolhatunk. A távlati tervek megvalósításához szükséges továbbá, hogy a Velencei Törekvés Halászati Termelőszövetkezet már 1965-ben rendelkezzen legalább évi 2—3 vagon teljesítményű halfeldolgozó, illetőleg halfüstölő melléküzemággal, amelynek hulladékát velencei telephelyen dolgozó halasító üzem dolgozná fel. A Velencei-tó halászait hasznosítását érintő műszaki munkák komplexek és a halászaton kívül elsősorban más célokat szolgálnak. A halászat igényli a tó vízszin/tjének szabályozását, ezzel kapcsola426
