Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
VI. fejezet. Öntözés
3. BEFEJEZÉS 3.1 A terv értékelése Az ismertetett öntözésfejlesztés a mezőgazdasági termelés szerkezetében jelentős változást idéz elő. Az öntözés hatékonysága azonban csak akkor érvényesülhet megfelelően, ha a termékek mennyiségi és minőségi vonatkozásában is elérjük a világszínvonalat. Ebben a tekintetben eddigi eredményeink — még a kimagaslóak is — elmaradnak a lehetőségektől és az európai országok színvonalától. Ha biztosítjuk azonban azokat a feltételeket, amelyeket a 3.2 pontban körvonalazunk, nincs akadálya, hogy az öntözés révén elért többlethozamaink a fejlett öntöző államok eredményeit elérjék, vagy akár túlszárnyalják. (7. táblázat.) 7. táblázat Az 1960. évben öntözött területek Európa egyes országaiban Ország Öntözött terület, ezer ha Öntözött terület a mezőgazdaságilag művelt terület %-ában Ausztria 27 0,63 Belgium 12 0,61 Bulgária 650 14,40 Franciaország 2 500 7,20 Görögország 364 10,35 Jugoszlávia 90 0,60 Lengyelország 1 410 5,73 Magyarország 95 1,60 Német Szövetségi Közt. 250 1,75 Portugália 420 10,16 Olaszország 2 778 13,37 Spanyolország 1831 8,90 Szovjetunió 12 200 2,06 A természeti adottságok meghatározzák, hogy az öntözésnek a mezőgazdaság termelési feltételeinek javítása terén mi a szerepe. A síkvidéki területeken a kedvezőtlen csapadékeloszlás a mező- gazdasági termelés biztonságát nagy mértékben befolyásolja. A dombvidéki területek nagy részén, elsősorban a sekély termőrétegű talaj a befolyásoló tényező. Az öntözéssel mindkét esetben, biztonságosabbá tehetjük a termelést. Különös jelentőségű az öntözés aszályos évben, amikor még a jó vízgazdálkodású talajokon sem lehet elérni száraz gazdálkodással átlagos termelési színvonalat. Az öntözés révén az aszály hatása kiküszöbölhető és ezzel az export növelhető és a váratlan import kényszer elhárítható. A fentiek előrebocsátása utáni megállapíthatjuk, hogy a tervezett öntözésfejlesztés mezőgazdasági termelésünkre és ezen keresztül egész népgazdaságunkra döntő befolyással lesz. Jelentőségét fokozza, hogy éghajlati viszonyok kedvezőtlen hatásának csökkenése mellett egyben a kiterjedt külterjes gazdálkodás belterjesebbé tétele irányában is hat. Az öntözés bevezetésével a táj mezőgazdasági kultúrája alapvetően megváltozik: az egyoldalú gabona-, kukoricaforgó és az extenzív legelő- gazdálkodást a belterjes vetésforgó alkalmazásával értékes növénykultúrát meghonosító gazdálkodás váltja fel. Ez biztosítja az állattenyésztés fejlesztését. Az öntözés bevezetése lehetővé teszi, de egyúttal meg is követeli, hogy az öntözés következtében szükséges talajerő-visszapótlás is részben megoldódik. Az öntözéssel a termésnövekedést — a járulékos feltételek biztosítása esetében főképpen a jó vízgazdálkodású talajokon — átlagosan 50—100%-ra lehet előirányozni. A termés azonban az öntözés folytán létrejövő belterjesebb gazdálkodási forma kialakítása folytán az öntözetlen területeken is emelkedik. Az öntözéssel, kisebb területen belterjesebb kultúrák, gyümölcsös, kertészet meghonosítására is sor kerülhet. Figyelembe kell venni azonban ennek kettős hatását: ezen öntözési módok nagymértékű fejlesztése az öntözéssel érintett területen belül mind több és több munkaerőt igényel a korlátozott munkaerőkészletből. Ez azonban azt is jelenti, hogy a foglalkoztatottság is nő az öntözés fejlesztésének bevezetésével, ami a területen elhelyezkedő lakosság életszínvonalának emelkedésére is visszahat. E két szempont mérlegelésével arra kell törekedni, hogy az öntözés üzemi munka- erőszükséglete a maximális legyen ás a lakosság jövedelememelkedése öntözéssel kapcsolatos termelékenység növekedésből származzék,. Szerepet játszhat a munkaerő többlet ‘kielégítésében az ipari üzemekben le nem kötött női munkaerő is, elsősorban az említett intenzív kultúrák öntözésénél. A Keretterv a már meglévő létesítményekkel összhangban, elsősorban jó vízgazdálkodású terület teken irányozza elő az öntözés fejlesztését, de lehetővé teszi azt a rosszabb minőségű talajokon is. Kihat az öntözés, a halászatra is, mert a síkvidéken biztosítja az öntözési idény alatt a halastavak megfelelő ütemszerű lehalászását, dombvidéken pedig a tározók többcélú működése hatékonyan, biztosítja a két ágazat összhangját. Fenti két vízhasználat mellett lehetővé válik egyes térségekben öntözőművekből az ipar víz- szükségletének kielégítése, sőt egyes helyeken a szennyvizek levezetése helyett, azok felhasználása,. Külön kell megemlíteni azokat a hatásokat, amelyeket az öntözéses gazdálkodás az élelmiszeripar fejlesztésére gyakorol. A kertészeti növények és a gyümölcsösök öntözése konzervgyárak, hűtőházafc, a cukorrépa öntözése újabb cukorgyárak létesítését szükségszerűen magával hozza. 394
