Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
VI. fejezet. Öntözés
3.2 A továbbfejlesztés érdekében végrehajtandó teendők A Kerettervben foglalt öntözésfejlesztési felfeladatok megvalósítása érdekében szerteágazó intézkedéseket kell tenni. Az öntözés egészét érintő általános tennivalók a következők: nagyüzemi öntözéses gazdálkodás érdekében széleskörű kutatási munka megindítása; az öntözés-üzemeléssel kapcsolatos szervezési kérdések beható tanulmányozására és a hazai viszonyok szempontjából legkedvezőbb üzemelési módozatok kialakítása, végül a mezőgazdasági termelést érintő egyéb problémák feltárása. Az általános tennivalókon kívül vannak olyan szociális kérdések, melyek az egyes tájegységekkel kapcsolatosan jelentenek megoldandó feladatokat. Ezek részletezését a Területi Vízgazdálkodási Kerettervek tartalmazzák. — A vízgazdálkodás körébe tartozó feladatok közül alapvető kérdés a rendelkezésre álló vízkészlet leggazdaságosabb elosztásának megállapítása, mely az öntözés igényeit a népgazdaság más ágazatainak vízigényeivel összhangban, elégíti ki. A Kerettervben tárgyaltuk a nagy folyók és a kis vízfolyások vízkészletét, a tározható vízkészletet, a felszín alatti vízkincsből és a szennyvizekből öntözés céljára felhasználható vízmennyiséget. A népgazdaság fejlődésével növekszik az egyéb nép- gazdasági ágak vízigénye, s ezen belül a szükséglet térben és időben is az egyes népgazdasági ágaik között változó súllyal jelentkezik. Szükséges tehát a vízkészletgazdálkodás olyan megszervezése, amely folyamatosan lehetővé teszi a vízigényekkel kapcsolatos döntések megalapozását. A Keretterv alapját képező vízkészletek mennyiségi és minőségi viszonyaira vonatkozó ismereteink további finomítása a helyes vízkészletgazdálkodás érdekében szükséges. Különösen a helyi vizekből, tározásokból és tározásra alkalmas holtágakból ellátandó öntözéseknél van szükség. E kérdésnek teljes feltárása és gazdasági értékelése az öntözésfejlesztés helyes időbeli ütemének szempontjából is jelentős, mert e lehetőségek módot adnak a nagyművek belépéséig helyi öntözések megoldására és így a fejlesztés arányosságának biztosítására. A csőkutas öntözés lehetőségeinek teljes feltárására még további kutatások szükségesek. E tekintetben fontos feladat a már működő csőkutas öntözések vízkészletre gyakorolt hatásának értékelése és ebből további fejlesztésre vonatkozó tapasztalatok levonása. Részletesen elemezni kell a kihasználatlan öntözőrendszerek kihasználásának fokozására szükséges teendőket. A népgazdaság fejlődése mindinkább lehetővé és szükségessé teszi a nagyobb folyóktól távol eső vidéki városok ipari szennyvizeinek és kiépülő városi csatornázásából keletkező szennyvizek hasznosítását. E lehetőségek kihasználására részletes vizsgálatokat kell végezni. Az öntözés-üzemelés terén — a hatékony öntözés megvalósítása érdekében — az öntözőfőművek korszerűsítése a központi feladat. A főműveknél fokozni kell a villamosítást és az automatizálást. A főművek korszerűsítésével ‘kapcsolatban számolni kell az üzem alatti javító szolgálat korszerűsítésével és kiegészítésével is. Tervbe kell venni a szivattyúk üzem alatti vizsgálatát, fel kell készülni azok idény alatti javítására és cseréjére, mert ennek megszervezése és bevezetése kevesebb költséggel jár, mint géptartalékot biztosítani. További kutatásokat kell végezni az öntözésnek a vízháztartásra gyakorolt hatására és a belvízgazdálkodással való összefüggéseire. — A tennivalók másik csoportja már szorosan az üzemeléshez kapcsolódik. Ide tartoznak egyrészt a vízminőséggel, a víznormákkal, vízméréssel és nyilvántartással összefüggő kérdések, másrészt a telepek korszerűsítésének feladatai. A korlátozott vízkészlettel való helyes gazdálkodás megkívánja a víznormák felülvizsgálatát. A jelenleg használatos és Kerettervnek is alapját képező általánosnak nevezhető normák helyett, tájegységi víznormákat kell kidolgozni, melyek ér~ vényrejuttatják nemcsak a talajviszonyok különbözősége miatti, hanem az egyes tájegységek klimatikus differenciáltsága következtében figyelembeveendő eltérésekben rejlő különbségeket is. A normák megalapozott megállapítása érdekében szélesíteni kell azokat a vizsgálatokat, melyek meghatározzák, hogy egy-egy öntözőrendszerben, valamint öntözőfürtben és öntöző egységben a kiadott víz hány százaléka hasznosul. Az öntözővízzel való gazdálkodás előfeltétele a vízmérés. Erre akkor is szükség van, ha a termelőknek közvetlen anyagi érdeke a víz mennyiségi felhasználásához nem fűződik. Csak a vízmérőhálózat kiépítése után lehet számolni az egyáltalán elérhető, leggazdaságosabb vízfelhasználással. Az öntözőrendszerekben a vízkivételi helyeken történő vízmérést az osztóműveknél történő vízmérés elé kell helyezni, mert ha a vízmennyiséget csak az osztóműveken keresztül ellenőrizzük, nem állapítható meg a termelők által ténylegesen kivett víz, és nem határozhatók meg a rendszer s fürt fogyatékosságai. Az osztóműveknél történő vízmérés a rendszerek teljes kihasználása időszakában válik fontossá és halaszthatatlanná. A rendszerek kihasználásának fokozásával mind fontosabbá válik egy-egy öntözőrendszer, öntözőfürt üzemelési rendjének és órarendjének megtervezése, melynek alapját az agronómiái lehetőségek szolgáltatják. Az öntözéshez szolgálatott vízminőségi elemzésre évek óta vizsgálatok folynak. A probléma tisztázásához ezeket a vizsgálatokat ki kell terjeszteni. Súlyt kell helyezni az eredmények feldolgozására is, mert következtetést levonni csak hosszú és azonos értelmű (homogén) adatsorból lehet. Intézményesen kel vizsgálni a talaj minőségének az öntözés hatására jelentkező változását. Jellemző területeken meg kel határozni az öntözés előtti állapotot és ehhez viszonyítva az évenként bekövetkező változást. 395
