Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
A Dunán, a Tiszán és az országhatárt képező vagy azt metsző egyéb folyóinkon (Dráva, Mura, Ipoly, stb.) végrehajtandó munkáknál irányt mutatnak a nemzetközi kötelezettségek és a tervezett vízlépcsők megvalósításával fellépő követelmények is. A mellékfolyók szabályozása terén a hosszú ideje fennálló nagyfokú lemaradást kívánjuk behozni. Megoldásra váró igen jelentős feladat a Balaton meglévő mintegy 50 km hosszú partvédőműveinek további növelése, valamint a Balatoni, a Velencei és a Fertő tavak vízszintjének szabályozása. Ezek a munkák szorosan összefüggenek az említett állóvizek vízgyűjtőterületén elvégzendő vízrendezési munkákkal és egyik céljuk a bennük tárolt víz hasznosítása. 2.32 SÍKVIDÉKI TERÜLETEK VÍZRENDEZÉSE Az ország mezőgazdasági művelés alatt álló területéből keréken 4,1 millió ha a belvízártér. A belvízrendszerek kiépítettségi fokát az jellemzi, hogy a 10 éves gyakoriságú téli és tavaszi belvizek 26—28 nap alatt vezethetők le és a fajlagos vízlevezetés országos átlaga 0,19 lit/s km2. A vízelvezetésnek ilyen átlagos kiépítettsége a mezőgazdaság fejlesztési igényeit nem elégíti ki. A kiépítettség növelését ezen túlmenően az is szükségessé teszi, hogy a veszélyeztetett területek ipari, közlekedési és egyéb létesítményei is ki vannak téve a belvízveszélynek és ezek is megkívánják a fokozott védelmet. Ezeket a célkitűzéseket annak szemelőtt tartásával kell megvalósítani, hogy a mezőgazdasági termelés hatékonyságának fokozása érdekében a talaj természetes vízháztartásának javítására kell törekedni. A belvizeknek mindenáron a befogadóba történő elvezetése helyett, a korszerű agrotechnikai módszereket alkalmazó, a csapadékvizeket a lehetőség szerint keletkezési helyükön felhasználó és több célt is kielégítő belvízgazdálkodásra kell áttérni. A korszerű belvízgazdálkodás megvalósítása szükségessé teszi a belvízgazdálkodás és mezőgazdasági vízhasznosítás szoros összhangjának biztosítását is. Túlmenően azon, hogy az öntözés és tógazdálkodás a belvízlevezetés műveinek kiépítési mértékére közvetlenül is hatással van, a belvízgazdálkodás a vizek tározásán keresztül közvetlenül is elősegíti vízhasznosítási célok elérését. Ezen célok elérése érdekében olyan művek létesítése szükséges, melyek a belvizek kártételeinek közvetlenül kitett területekről a levezetési időnek 12—14 napra való csökkentését, illetőleg a fajlagos vízszállítás országos átlagának 32 lit/s km2-re való növelését biztosítják. Ügyelni kell arra, hogy a károsan magas talajvíz — a rendezés során — a szükségesnél mélyebbre ne süllyedjen. A belvízrendszerek távlati fejlesztése során az előálló kultúra változásokat (pl. tarozásra alkalmas rét és legelőterületek csökkentése) figyelembe kell venni. A hírközlés, a gyors közlekedés és a gyors szállítás szervezése nagy mértékben hozzájárul a víz- gazdálkodás sikeréhez. 2.23 HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI VÍZRENDEZÉSEK Idetartoznak a hegy- és dombvidéki kis élővízfolyások vízrendezési kérdései, régi meghatározással az ún. kultúrmérnöki munkák. E munkák keretében 2318 km2-t érintő területen kerülnek a vízfolyások rendezésre. A hegy- és dombvidéki vízrendezési munkák célja: — a vízfolyások árvízi kártételeinek csökkentése, — a vízmosások legtöbbször értékes területeket (települések, szőlők, utak, vasútak, stb.) veszélyeztető térhódításának megszüntetése, — a mélyfekvésű, völgyfenéki területek vízgazdálkodásának rendezése, — állattenyésztésünk alapját képező rét- legelőterületek talajvizszintjének szabályozása. A munkák szerves részei a talajvédelemnek. A feladatok méreteire jellemző, hogy az érintett vízfolyások összhossza 1960-ban kereken 25 150 km — melyből nagy távlatban mintegy 19 800 km rendezése szükséges — árterületük pedig 0,5 millió ha. A rendezésre szoruló vízmosások száma a Duna völgyében 1870, a Tisza völgyében 746, a Dráva völgyében 49. A lecsapolásra szoruló terület kereken 184 000 ha, az alagcsövezéssel javítható pedig 64 000 ha-ra becsülhető. A talajvédelmi munkák 47 378 km2 területet elintenek, melyből 30 108 km2 a Duna, 12 039 km2 a Tisza és 5231 km2 a Dráva vízgyűjtőterületén fekszik. A végzendő munkák a nagy népsűrűségű és a jó termőtalajú Dunántúlt, az északmagyarországi híres bor- (Hegyalja) és iparvidékeket, az ország mezőgazdaságilag művelt területének jelentős részét, településeinknek pedig több, mint 50%-át érintik. A hegy és dombvidéki vízrendezés távlati tervének összeállításánál az alábbi szempontokat vettük figyelembe: —- a megkezdett munkák befejezése, — a népgazdaság szempontjából legjelentősebb, a vízrendszerek gerincét alkotó befogadó és főbb mellékvízfolyások teljes rendezése: összefüggésben a mezőgazdaság — a talajvédelem — fejlesztési igényeivel, — korszerű műszaki és agrotechnikai módszerek alkalmazásával történő kivitel. 2.24 MEZŐGAZDASÁGI VfZHASZNOSlTÄS 2.241 Öntözés Hazánkban az öntözés fejlesztését alapvetően két szempont indokolja: — a termőterület növelésének lehetősége az árvízmentesítési munkák befejezésével lényegében megszűnt. A termés mennyiségét csak az egységnyi területről nyerhető hozam emelésével lehet növelni. A termés növelésének — az egyéb agrotechnikai 28
