Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
V. FEJEZET Hegy- és dombvidék! területek vízrendezése 1. BEVEZETÉS 1.1 A témakör ismertetése A hegy- és dombvidéki területek vízrendezésén azokat a vízrendezési és talajvédelmi munkákat — a vízgyűjtő területek egészére kiterjedő komplex feladatot — értjük, amelyek célja egyrészt a vizek kártételeinek csökkentése, másrészt a csapadék és a vizek hasznos visszatartása, tárolása, továbbá a termőterület erózió elleni védelme. Kisvízfolyás a csapadékvízből, illetve forrásból táplálkozó természetes eredetű kisebb folyó, patak, csermely, vagy ér. Vízgyűjtőterület az a terület, amelyről a felszínen összegyűlt vizek az adott befogadó vízfolyásba lefolynak. Kisvízfolyás érdekeltségi területe az a terület, amelyet a természetes árvizek elöntöttek. Az 1075/1957. Korm. sz. határozat a 10 éves gyakoriságú árvízhozamok alapján a vízfolyásokat három kategóriába sorolja. A határozat az első kategóriájú vízfolyások rendezését kizárólag állami, a másodikét nagyobb részt az állam, kisebb részt az érdekeltek, a helyi jelentőségű harmadik kategóriába tartozó kisvízfolyások rendezését pedig az érdekeltek feladatává teszi. A vízgyűjtőterület egészére kiterjedő átfogó vízgazdálkodási szemlélet megkívánja, hogy a talaj- védelmet is e téma keretében tárgyaljuk. A talajvédelem alatt mindazoknak az agronómiái és műszaki eljárásoknak összességét értjük, amelyeknek összehangolt alkalmazásával valamely terület úgy hasznosítható, hogy a talajt az eróziós és deflációs pusztulástól megóvjuk, illetve hogy a talaj pusztulás ne haladja meg az esztendei megengedhető mértéket. A hegy- és dombvidéki vízgyűjtőterületeiken az árkos erózió kifejlődött megjelenése a vízmosás, — megkötése pedig ennek a káros folyamatnak megakadályozására szolgáló műszaki vagy egyéb (erdősítés) stb. beavatkozás. Talajvízszint szabályozás a kisvízfolyások vizenyős, lápos, árvízi elöntésekkel befolyásolt területeinek leosapolása, nyílt árokhálózat, vagy alag- csövezés kiépítésével. Az Országos Vízgazdálkodási Kerettervben csupán az erózió elleni talajvédelmi feladatokat tárgyaljuk, mivel a defláció Magyarországon lényegesen nem befolyásolja a vízgazdálkodást. Jelien fejezet anya,gát az egyes pontokban a kisvízfolyások vonalas és a vízgyűjtők területi jellegének megfelelően tagoljuk, vagyis a szoros összefüggés ellenére az ésszerűség határain belül külön tárgyaljuk előbb a kisvízfolyások, majd a vízgyűjtők rendezését, — a Duna, a Dráva és végül a Tisza vízgyűjtő sorrendben. A szöveges ismertetéshez Területi Vízgazdálkodási Kerettervegység, — Vízügyi Igazgatóság, — Duna, Dráva, Tisza vízgyűjtőterület és megye szerinti bontásban összesítő táblázatokat mellékelünk. Ezek az összesített számok jellemzik az 1960 végéig végzett kisvízfolyás rendezési munkákat (1, 2 és 3 melléklet), a jövőben előirányzott feladatokat, (4, 5 és 6 melléklet), valamint a biztosítandó munkagép-igényeket (7 melléklet). 1.2 Múlt és a jelen Számottevőbb vízrendezési munkáink a XVIII. században kezdődtek. A másfélszázados török hódoltság alatt elmocsarasodott, elnádasodott területeket ekkor kezdték a mezőgazdaság számára visz- szahódítani. A Hanság tőzeglápmedencéjében megkezdték a csatornák építését, valamint a Sárvíz (jelenleg Nádor csatorna) részleges lecsapolását. A XIX. sz. első évtizedeiben már egységes lecsapo- lási terv alapján építették meg a Nádor és Nádor- Malomcsatomát, valamint a Siót. A vízrendezési munkák terén fordulópontot az 1879. év hozott. A Földművelésügyi Minisztérium megbízásából Kvassay Jenő megszervezi a kultúrmérnöki szolgálatot. A kultúrmérnöki hivatalok gyakorlatilag minden jelentősebb vízfolyáson végeztek rendezési munkákat, mocsarakat csapoltak le, az eróziós területeken pedig vízmosáskötéseket hajtottak végre. Az 1939—45-ös háborús évek alatt a pénzügyi nehézségek nagy mértékben hátráltatták a rendezési munkákat. Egy-egy völgyre, vagy vízgyűjtőre vonatkozó egységes rendezés alig történt. A kiépített medrek, meglévő művek, stb. fenntartása elmaradt, vagy minimálisra csökkent. Az első hároméves tervben sem indultak meg nagyobb vízrendezési munkák és ezen a helyzeten nem változtatott „A vízügyi feladatok állami ellátásáról és a vízügyi igazgatás szervezéséről” szóló 6060/1948. korm. sz. határozat sem, mert ez megszüntette az érdekeltségi hozzájárulásokat, minden vízügyi munkát állami feladattá tett, de megfelelő hitelkeretről nem gondoskodott. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 1075/1957. korm. sz. határozata a kisvízfolyások kategóriába sorolásával rendezte újra a szocialista tu39 OVK 305
