Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
II. fejezet Természeti adottságok, országos vízkészlet
A magyarországi karsztvidékek jellemző hidrológiai adatai 34. táblázat Természetes karsztA karsztforrások átlagos megbízható- sági indexe A karsztos terület megnevezése vízutánpótlás sokéves átlagban (m*/s) Fajlagos vízhozam (1/s.km2) A vízháztartási egyensúly jelenlegi helyzete Balatonfelvidék, Keszthelyi hegység 3,5 Bakony-hegység 2,7 Vértes—Gerecse, Pilis, Budai-hegység 2,0 Mecsek-hegység 0,3 Villányi-hegység 0,1 Bükk-hegység 1,6 Aggteleki-hegység 1,1 A 34. táblázat feltünteti az ország legjelentősebb karsztvidékeinek hidrológiai jellemzőit. A források megbízhatósági jellemzésére a hatos érték a legjobb (kitűnő), az egyes érték a legkedvezőtlenebb (nagyon rossz) osztályozás. A vízháztartási egyensúly zavartságát általában a bányászat okozza, amely nagyfokú kényszerű víztermelésével egyes nagyobb területeken állandóan süllyeszti a nyugalmi karsztvízszintet és ezzel számos vízellátási létesítményt veszélyeztet. Az ország tartós karsztvízutánpótlása, sole éves átlagos csapadékviszonyok alapulvételével 11,3 m3/s. Tapasztalat szerint ivóvízellátási célokra elsősorban a dolomitból eredő karsztvíz alkalmas, mert szűrési viszonyai kedvezőbbek, mint a tágabb járatokkal átszőtt mészkőé. A mészkőből eredő karsztvíz felhasználásakor a vízgyűjtőterület beépítettsége szabja meg a víz felhasználhatóságát. 2.432 Részletes ismertetés Magyarország karsztvizei közül a legnagyobb, vízföldtani szempontból összefüggő terület a Bakony, a Balatonfelvidék, a Vértes, a Gerecse, a Pilis és a Budai hegység. A terület legnagyobb karsztforrásai Hévízen, Tapolcán, Tapolcaion és a Balaton északi partján fakadnak. Ezeken kívül bővizű karsztforrásokat ismerünk Tata térségében, ezek azonban a bányászat nagyfokú víztermelése miatt vagy már teljesen elapadtak, vagy apadófélben vannak. A tatabányai víztermelés eddigi víz- színsüllyesztő hatása több mint 15 km-es sugarú körön belül mutatható ki. 1962. év elején kb. 0,3 cm/nap volt a fajlagos vízszintsüllyedés, amely az év végén 1,0 cm/nap-ra nőtt. A dorogi bányászat víztermelésének hatása már a budai hévforrások vízhozamának csökkenésében is kimutatható. Hasonló, a vízgazdálkodásra káros következményekkel jár az iszkaszentgyörgyi bauxitbányászattal kapcsolatos erőteljes víztermelés, aminek hatása a Székesfehérvár vízellátását biztosító Csőri-forrás hozamcsökkenését okozta és már a ..November 7” Erőmű vízellátását is veszélyezteti. A területen azonban miég számos más, a bányászat által nem veszélyeztetett karsztforrás is fakad, különösen a Balaton északi partján, amelyek magas fakadási szintjük miatt a Balatonvidék ivóvízellátása szempontjából lehetnek jelentősek. Vízgazdálkodási szempontból már most mérlegelendő a Nyirádnál — a bauxitbányászattal kapcsolatban — tervezett 7,7 4,6 zavartalan 8,2 4,0 helyenként zavart 7,1 4,2 erősen zavart 8,3 2,8 zavartalan 8,3 4,0 zavartalan 6.7 3,1 zavartalan 6,6 2,8 zavartalan nagyfokú víztermelés hasznosítása. Itt néhány éven belül kb. 0,8—0,9 m3/s ivóvízminőségű karsztvíz kerül kitermelésre. A terület karszthidrológiai kutatása és folyamatos megfigyelése céljából a területen 19 karsztvíz- szintészlelő fúrást mélyítettek és azokat rendszeresen észlelik. Ezen kívül a bányászott területeken belül több észlelőfúrást létesített a szén- és bauxitbányászat is. A budai hévforrások fokozott vizsgálata és a csapadék, dunavízállás, légnyomás és karsztvízszint kölcsönhatásának megismerése céljából kezdte meg működését 1963-ban a gellérthegyi barlangobszervatórium. Az eddigi megfigyelések szerint a karsztvidékek Duna-menti szakaszain jelentős a Duna vízállásának befolyása a karsztvízszintre, illetve a forráshozamokra. A hegység belső és mesterséges vízelvonásoktól távolabbi részein elsősorban a tavaszi csapadékmennyiség és a hóolvadás szabja meg a karsztvízszintet és a forráshozamokat. A nyári csapadék hatása a vegetáció nagyfokú vízfelhasználása és a párolgás miatt alig számottevő. Az előbbi területtől vízföldtani szempontból független, lényegesen kisebb a Mecsek túlnyomórészt mészkőből épült karsztja és ettől délre a Villányi- hegység. Előbbi legnagyobb hasznosított — Pécs vízellátását szolgáló — forrása az erősen ingadozó hozamú Tettye-forrás. Ennél nagyobb, jelenleg még nem hasznosított a Mecsek északi oldalán, fakadó orfűi Vízfő-forrás. A Villányi-hegységben langyos források fakadnak. E terület jobb karszthidrológiai megismerése céljából két vizszintészlelő fúrást mélyítettek. A Duna balpartján, Váctól északra van néhány, vízgazdálkodási szempontból kisebb jelentőségű, karsztosodott képződmény. Nagy jelentőségű a karszthidrológiai alapkutatások szempontjából is a Bükk-hegység. Főtömegét földközépkori mészkövek, kisebb részben dolomitok alkotják. A tektonikai szempontból változatos hegység vízvezető, karsztosodott képződményei közé vízzáró rétegek is települtek, amelyek megakadályozzák az egységes szintű karsztvíztömeg kialakulását. Számos, egymástól független karszthidrológiai egység keletkezett, amit a legkülönbözőbb szinteken — 120—500 m tengerszint feletti magasságban — fakadó bővizű karsztforrások is bizonyítanak. A földalatti vízválasztók korszerű vízjelzési eljárásokkal kimutatott elhelyezkedése sok esetben me123
