Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
II. fejezet Természeti adottságok, országos vízkészlet
rőben ellenkezik a felszín morfológiai viszonyaival. Ez különösen az ivóvízellátásra felhasznált források védterületének kijelölésekor fontos. A Bükk természetes karszthidrológiai viszonyait nem befolyásolják mesterséges megcsapolások, bányavíztermelek, ezért kiválóan alkalmas hidrológiai vizsgálatok lefolytatására és megbízható alapadatok gyűjtésére. Jelenleg főleg csak a természetesen felszínre jutó karsztvizet hasznosítják, elsősorban a miskolc-ta- polcai karsztforrásokat ivóvízellátási és fürdési célokra. Eger vízellátását is karsztforrásofc, részben fúrások biztosítják. A Bükk északi oldalán fakadó számos karsztforrás vízgazdálkodási szempontból még kihasználatlan. További hasznosítási lehetőségeket reit a források erősen ingadozó hozamának kiegyenlítése földalatti, vagy felszíni tározás útján. Elsősorban Miskolc ivó- és ipari vízellátása szempontjából jelentős a magasan elhelyezkedő karsztvíz gravitációs — üzemköltségmentes — bevezetése a városiba.. A hegységre lehullott és a ikarsztba beszivárgott csapadékvíz az eddigi vizsgálatok szerint teljes egészében megjelenik a hegység oldalain fakadó forrásokban 6—10 C°-os hőmérséklettel, vagy a hegység lábánál keletkezett törésvonalak mentén tör fel 25—30 C°-os termálvíz formájában. Az eddigi vízháztartási vizsgálatok alapján naigyon kevés annak valószínűsége, hogy a Bükk karsztos tömegével a felszín alatt érintkező har- rnadkori alföldi rétegek a Bükkből vízutánpótlást kapnának. Az ország legészakibb karsztvidéke, az Aggteleki karszthegység nagy része csehszlovák területen folytatódik, ezért a magyarországi rész önmagában nem tekinthető karsztfaidrológiai egységnek. A -terület kiválóan alkalmas a karsztvíz földalatti útjának követésére, mert eddig öt nagyobb vízvezető barlangot tártak fel, amelyekben a víz a nyelőtől egészen, vagy közel a forrásig követhető, kémiai és fizikai változásai a helyszínen, közvetlenül megfigyelhetők. Ugyancsak jó lehetőségeik nyílnak itt a beszivárgási, utánpótlási viszonyok tanulmányozására. Az Aggteleki karszthegységben nincsenek mesterséges vízfeltárások és a források alakjában természetes úton felszínre bukkanó karsztvíz sincsen — néhány jelentéktelen kivételtől eltekintve — a vízgazdálkodás szolgálatába állítva, hanem csak közvetve, a Bódva vizét szaporítva vesz részt az északmagyarországi iparvidék vízellátásában,. A hegységre hullott csapadék beszivárgott része magyar területen főleg Jósvafő közelében hideg források,, vagy a Bódva-menti törésvonalon Szalonna és Tomanádaska között langyos források alakjában bukkan felszínre. Fontosabb vízháztartási vizsgálatokat csak a csehszlovák szakemberekkel együtt végzendő kutatások keretében lehetne végrehajtani. A főleg mészkőből fakadó karsztfor- rások hozama ingadozó, ezért vízgazdálkodási hasznosítás esetén a hozamok bizonyos mérvű mesterséges kiegyenlítésére kell törekedni. 2.44 MÉLYSÉGI VlZ Hazai szakintézményeink és szakembereink megbecsült eredményei ellenére a mélységi vízre vonatkozó ismereteink hézagosak ugyanúgy, mint másutt a világon. Fogalmi, elméleti és gyakorlati kérdésekben sem nálunk, sem külföldön még nem alakult ki egységes felfogás. Ezért itt sokszor még vitatott megállapítások és vélemények közlésével kell megelégednünk. 2.441 Általános rész A mélységi víz a megjelenés helye szerint rétegvíz, rétegzetten kőzetekben (eruptívumofcban, kristályos palákban stb.) tárolt víz és mélykarsztvíz tehet. Magyarországon a mélységi víz túlnyomó része rétegvíz, amely réteges víztartókban tárolódik. A következőkben, csak ezzel foglalkozunk részletesen. Az egyes felszínalatti vízfajták elhatárolása nehéz, sokszor nem is lehetséges. Így a, talajvíz, a karsztvíz és a rétegvíz közötti átmenetek miatt a vízfajták elnevezései nem mindig jelölnek tiszta fogalmakat. A rétegvíz lehet hideg, langyos^ meleg és forró. Itt csak a hideg és langyos, tehát közvetlenül ivóvízként használható rétegvízzel foglalkozunk. A rétegvízháztartás a felszínalatti víz körforgalmának része. A körforgalom a periódusok időtartama szerint tehet: rövididejű, évszakos,, éves, többéves és hosszú periódusú. A rétegvíz általában mélyebben helyezkedik el, körforgalma ezért leggyakrabban a többéves és a hosszúperiódusú kategóriába tartozik. Ennek következménye, hogy nyugalmi (egyensúlyi) víz- sziintie, nyomása és hozama legtöbbször még a többéves száraz-nedves meteorológiai periódusokra sem érzékeny. Kivétel a hegységperemek és hegyek közé zárt kis medencék rétegvize. A rétegvíz utánpótlása lényegében megegyezik a többi felszínalatti vízfajtáéval, csakhogy utánpótlási módja eltér azofcétól, mert a felszín felől utánpótlódást csak a talaj-, vagy a karsztvíz közvetítésével kaphat. Ezért ha a rétegvizek táplálási viszonyait vizsgáljuk, minden felszínalatti víz utánpótlását figyelembe kell vennünk. A felszínalatti vizek utánpótlódási lehetőségei röviden- a következőkben foglalhatók össze: a) a kondenzációs víz a felszín feletti levegőnek a hidegebb talajba való beáramlásakor a belőle kiváló vízpárából keletkezik. Mennyisége jelentéktelen: évente legfeljebb néhány milliméter utánpótlódást jelent. h) Az izzadmányvíz a felszín közelében, vagy a felszínen keletkezett kőzeteknek — a Föld mélyébe történő süllyedésük -közben — vízgőz alakjában kivált nedvességtartalma. Kísérteti adatok szerint mennyisége az egész Kárpátmedencében mindössze évi 5000—8000 m3-re tehető. c) A fosszilis rétegvíz a rétegekben leülepedésük óta tározódik. Ez önmagában nem jelent utánpótlódást csak akkor, -ha a réteg pórusai csökkennek és azokból a víz egy része kinyomódik. Ennek meny- nyisége is jelentéktelen: az egész Kárpátmedencében — a számítások szerint — évente kb. 3—50 millió m3 között változik. d) A juvenilis víz egyik része a Kárpátmedencében ma már gyakorlatilag csak erupciók után jöhet a felszínre, itt elhanyagolható. Másik előfordulási 124
