Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
II. fejezet Természeti adottságok, országos vízkészlet
A Nagyalföldon jelenleg 106 db, a Kisalföldön 38 db talajvízészlelő kút megfigyelése alapján készül az előrejelzés. A tavaszi maximum ismerete különösen azokon a helyeken, fontos, ahol a talajvízből származó belvízképződés veszélye fennáll és ahol a terepet 1 m-nél jobban megközelítő, illetve a talaj teljes telítődését okozó tavaszi maximális talajvízállás várható. Csapadékos időszakban a Nagyalföld területén általában a Dunavölgyi-főcsatoma az Öcsa és Kiskörös között húzódó mélyebb fekvésű területeken, Tiszaszentimre és Kisújszállás között, valamint a Ceglédtől délre Ceglédberceitől Tiszakécskéig húzódó területen, Kiskunfélegyháza — Algyő — Szeged — Kiskunhalas — Orgovány közötti területen több ÉNy—DK irányban húzódó mélyfekvésű területsávon, Mezőcsát és Tiszadorogma között, valamint a Bodrogközben a Tiszakarádi-főcsatoma mentén, a Keleti-főcsatorna és Tisza közötti terület Püspökladánytól É-ra eső részén több helyen, végül Rétközben a Dombrád és Tiszabercel közé eső részen várható a terepet 1 m-nél jobban, megközelítő, ezeken a területeken belül helyenként a talaj teljes telítődését Okozó maximális tavaszi talajvíz- állás. A Kisalföldön csapadékos időszakban néhány kisebb helyi jellegű folttól eltekintve nagyobb területre kiterjedően általában Mosonszentjános és a Hanság-főcsatorna közötti területen, valamint attól nyugatra a főcsatorna völgyében várható magas, a terepet 1 m-nél jobban megközelítő tavaszi maximum. Az ország hegy- és dombvidéki területeire azok változatos talajvízviszonyai miatt előrejelzés nem készül és nem is készíthető. Az előrejelzés kiterjesztése lehetséges a Sárköz területére, valamint a Nádor-csatorna és a Duna közötti területre. A talajvízjárás jellemzőinek ismeretében átlagos, vagy attól eltérő csapadékviszonyok feltételezésével egyéb előrejelzés is készíthető, mint pl. a talajvízállás előrejelzése más időpontokra, vagy a későbbiek során esetleg a talajvízkészlet változásának előrejelzése. Igény hiányában ezekre még nem került sor. 2.427 A talajvíz vegyi összetétele A legfelső vízadóréteg vízminőségét az összes keménység, SO3 tartalom és víztípusok szerint jellemezzük. Ezeknek a mutatóknak alapján tájékozódhatunk, hogy mely terület vize használható a víz minősége alapján ivó- és ipari víz, kazántápvíz, öntözővíz stb. céljára. Talajvizeink zöme (55—60%-a) 15—20 nk°-ú. A Dunántúl nyugati részén helyezkedik el az ország legnagyobb összefüggő területén 15 nk°-nál lá- gyabb víz. A Dunántúlon egyébként majdnem egyenlő arányban találunk 15—20 nk°-ú és a 25—45 nk°-ú vizet. 45 nk°-nál nagyobb érték csak nagyon ritkán fordul elő. A Duna—Tisza köze talajvizének jellemzője a 15—25 nk°, már kevesebb a 23—30 nk°. Nagyobb keménység az északi és déli részeken található. A Tiszántúl északkeleti része erősen változó. Lágy a szikes területek vize. Ezzel szemben az ország legkeményebb vizei összefüggően a Tisza középső folyásánál helyezkednek el, ami kismértékben átnyúlik a Duna—Tisza közére is. Déltiszán- túlon megint több lágy fokozatú vízfoltot találunk A vizek szulfáttartalmában országos viszonylatban a Tisza jelent válaszvonalat. Tőle nyugata főleg 0—60 mg/1 SO3, tehát alacsony szulfáttartalmú, keletre pedig 60—300 mg/1 SO3 tartalmú vizet találunk. Ha az ország felszínalatti vizeinek megoszlását víztípusokban akarjuk kifejezni, 1—1 típusba azokat a vizeket soroljuk, amelyekben bizonyos kationok és anionok egyenérték százaléka meghaladja a 25%-ot, külön számítva a kationok és anionok egyenértékét. Ha tehát csak egy kation, van, túlsúlyban, a víz nátriumos, vagy magnéziumos, vagy kalciumos. Ha két kation van túlsúlyban, akkor nátrium-magnéziumos, nátrium-kalciumos, vagy magnézium-kalciumos a víz; három kation esetén pedig nátrium-magnézium-kalciumosnak, nevezzük a vizet. Ugyanezek a változatok fordulnak elő az anionok esetében is, ahol a három anion nagyság- rendi változásának megfelelően szulfátos, kloridos, hidrokarbonátos, továbbá szulfát-hidrokarbonátos, szulfát-kloridos, klorid-hidrokarbonátas, valamint szulfát-klorid-hidrokarbonátos vizeket különböztetünk meg. Az egész ország területén egyenletes elosztásban uralkodó, mondhatjuk alap-típus a Ca Mg HCO3 típusú víz. Az ország területének 60—65%-ára jellemzőek ezek a vizek. A következő legjobban elterjedt típus domináns kationjai a kalcium, a magnézium és a nátrium, az anionok variálódásával. Országos viszonylatban kiterjedése kb. 20—25%-ra tehető. Nagyobb foltokban található Budapest—Csákvár, Dorog, Dunaföldvár—Kiskörös, Fülöpszállás—Tass, Mezőkövesd—Hortobágy, Bihamagybajom—Berettyóújfalu, Debrecen, Nyíregyháza, Békési—Vésztő térségeiben. A fennmaradó területen — kisebb, elszórt foltokban — megoszlanak a nátrium-kalcium, a nátriummagnézium, a magnézium-kalcium, a tiszta nátrium, a tiszta kalcium és a tiszta magnéziumot domináns kationként tartalmazó vizek. 2.43 KARSZTVÍZ 2.431 Általános ismertetés Magyarország kb. 1500 km2 területű fedetlen, a vízutánpótlást biztosító karsztvidéke viszonylag kis kiterjedésű. Jelentőségét fokozza, hogy éppen a karsztos területeken, vagy közvetlen, közelükben települtek legjelentősebb ipartelepeink, amelyeknek vízellátása csakis karsztvízből biztosítható. Vízföldtani szempontból a karsztosodé kőzetek — nálunk a mészkő és dolomit — azok, amelyek a csapadékot a legnagyobb mértékben beszivárogta tják és tárolják, ezért a karsztvíz természetes utánpótlása nagy, ami jelentőségét még viszonylag kis vízgyűjtőterület mellett is fokozza. Legnagyobb forrásainkat kivétel nélkül karsztvíz táplálja. .122
