Virrasztó, 1975 (4. évfolyam, 3. szám)
1975-01-01 / 3. szám
tanított, szervezett, tiltakozott, memorandumokat szerkesztett. A nagy hitvallók rendíthetetlen bátorságával hirdette abban a megbolydult, fékevesztett világban az örök iseni, emberi igazságokat és követelte azokat mindenki számára, de első sorban mindenki szabad prédájául odadobott fajtájának. Nem hiába hívta a nép egyszerűen csak «atyának»; atyja, testvére, hűséges szolgája volt mindenkinek. 1949 pünkösdjén, mikor vértanú társa, a magyar Mindszenty bíboros, személyiségétől megfosztva már börtönben sínylődött, ő, a székely, teljes püspöki omátusban, fehér lovon, lovas bandérium élén vonult be Csíksomlyóra, az odazarándokolt százezernyi székely üdvrivalgása mellett, hogy nemsokára, mint Illés próféta, a modem kor tüzes szekerén — egy ócska gépkocsin — nyomtalanul eltűnjön. 25 évvel ezelőtt, 1949. június 21-én, raboltatta el a kommunista román kormány Márton Áront, Erdély püspökét, Gyulafehérvárról Tövisre utaztában, az elhagyott országúiról. Bukarest környékén börtönözték be néhány nap múlva, hasonló módon elrabolt másik püspöktársával együtt. A Vatikán hivatalos lapja, az Osservatore Romano, 1949. július 1-i számában gyönyörű cikkben állított maradandó emléket a «vértanú nép vértanú püspökének». «Egy székely—magyar püspök teljes főpapi ornátusban, gyönyörű fehér lovon 1949-ben, mi más ez, mint megismétlődése a történelemnek. Feltűnik előttünk Ugrin érsek (elesett 1241-ben a tatárok ellen), Tömöri Pálnak (1526-ban a török ellen) és annyi főpapjuk alakja, akik lóháton vezették bandériumaikat a pogány ellen és ott haltak meg a hitért. Látjuk Bánffy Buzádot, a pesti domonkosrendi perjelt, amint a templom előtt karddal a kezében összeroskad a kolostorra rohanó tatár horda csapásai alatt 1241-ben. Látjuk — és boldogok vagyunk, hogy az Ugrinok, Tomoriak és a többiek sora nem szakadt meg, hanem folytatódott 1949-ig, megtestesült Márton Áronban, Erdély római katolikus püspökében. Márton Áron az utolsó Csíksomlyói búcsúra lóháton, teljes püspöki díszben, négyezer újjongó, imádkozó székelytől kísérve vonult be. S rá nemsokára — titkárával, Ferenci Benjáminnal együtt — letartóztatták... Sorsa még titokzatosabb, még homályosabb a közvélemény előtt, mint a szintén bebörtönzött Mindszenty prímásé... Áron püspök fehér lován bevonult már a székely nép legendáiba. De ugyanakkor ott sorakozik neve az «Ecclesia Militans» nagy és rettenhetetlen püspökeinek sorában is. Teste a szeretett székely földé, lelke Istené, szíve Rómáé».4 4 A Vatikán jelenlegi urai, hogy «bűnös keleti politikájukat» ne zavarja, Márton Aront is elnémították. 769
