Virrasztó, 1973 (3. évfolyam, 3-4. szám)

1973-01-01 / 3. szám

primitív népeinek. E ki nem elégített, a status quo megváltoztatását kívánó népek emigrációi a II. világháborút követően Münchenben megalakították az Antibolsevista Nemzetek (ABN) közösségét. Az 1945-ös magyar nemzeti emigrációnak első átfogó politikai szerveálló Magyar Szabadságmozgalom, majd itt az Egyesült Államokban zete, a vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc vezérezredes vezetése alatt az American Friends of ABN (AFABN) magyar osztályai természetszerűleg ebben a keretben helyezkedtek el. Tekintettel azonban arra, hogy e tömörülésben a Kárpátaljára továbbra is igényt tartó ukránok kerültek túlsúlyra, s a maguk neopánszláv politikájuknak megfelelően a szlovák és horvát emigrációt is a maguk befolyása alá vonták, az ABN' keretében elhelyezkedett magyar csoportoknak nem volt más választásuk,mint vagy kiválni az ABN-ből17, vagy, miként ezt egy törpe kisebbség tette, bent maradni, s hallgatni, s ezzel a magyarság kárára egyre mohóbb követeléseket hallgatólagosan elismerni, mint teszik ezt a Free Europe támogatta szervezetek csehszlovák, jugoszláv s nagy-román viszonylatban.18

U Így vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc vezérezredes és a vezetése alatt álló Magyar Szabadságmozgalom 1962 elején kivált az ABN-ből, mert az ukránok nem voltak hajlandók garanciát adni arra nézve, hogy nem fog megismétlődni az 1961 augusztusi incidens, mikor is az ABN központi lapját az ukrán OUN szervezet manifesztumának közlésével az ukrán területi követelések propagálására használták fel. (Erre nézve lásd vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc vezérezredes nyilatkozatát a «Szabad Magyarság» 1962. április 22, valamint a «Virrasztó» I. évf. 1. (1970. április) számában Csíkménasági idevágó cikke keretében.)

>8 Vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc vezérezredes nyilatkozatát követően az AFABN Magyar Osztályis felvetette a kérdést, hogy kövessék-e a Szabadság Mozgalom példáját. (Lásd a Szabad Magyarság hasábjain lefolyt nyílt vitát e kérdésben, 1962. május 8-i, s az azt követő számokban.) E vita eredményeképpen több helyi csoport kivált az AFABN helyi tagozatából (így a clevelandi is), de a Magyar Osztály központi törzse és a new yorki csoport bennmaradt az AFABN keretében. E döntésnek akkor az volt a legfőbb érve, hogy az AFABN központi vezetőségében mind az elnöki, mind a főtitkári helyet magyar tölti be, így a Magyar Osztálynak megvan a kellő súlya, s befolyása, hogy az AFABN keretében ne lehessen magyarellenes politikát folytatni, mint történt ez az ABN-ben. Vajon igazuk volt-e azoknak, akik így döntöttek? E kérdésre valójában csak Andreánszky Károly tudna válaszolni, aki még ma is az AFABN központi főtitkára, aki a Hungária Szabadságharcos Mozgalom 1970 májusában Clevelandban megtartott «Trianoni Kongresszusán» Burján Gyula, Sirsich László s a jelen sorok írójának az elszakított Erdély, Felvidék és Délvidékről megtartott előadását soviniszta megnyilatkozásoknak minősítette. (Andreánszky e megállapítását a Kongresszus egyhangúan visszautasította, beleértve a Kereszt és Kard Mozgalom vezetőjét is, amely mozgalomban Andreánszky Károly a külügyi osztály vezetője.) De Andreánszkynak kellene végre a magyar nyilvánosság előtt feleletet adni arra a kérdésre is, hogy Durchánszkyval, a szlovák emigráció egyik prominens vezetőjével, annak amerikai útja során folytatott megbeszélése alkalmával Szlovákia határaiként

17