Virrasztó, 1973 (3. évfolyam, 3-4. szám)
1973-04-01 / 4. szám
Lapszemle GONDOLATOK A KÂRPÂTMEDENCÉRÖL Lapunk 1971./4. számában közzétett dr. Országh József: «Gondolatok a Kárpátmedence egyesítéséről» c. tanulmányához a «Detroiti Magyar Űjság» 1972. szept. 29-i számában a fenti címmel hozzászólás jelent meg. Ezt a hozzászólást kivételesen teljes egészében közöljük, mert ilyen tárgyailagos, felelősségteljes, csak a végső célt néző hozzászólást a szabadföldi magyar sajtóban ritkán lehet olvasni. «A VIRRASZTÓ c. és negyedévenként megjelenő időszaki szemlében dr. Országh József neve alatt jelent meg fenti címmel egy tanulmány. A cikk végén a szerkesztő rámutat arra, hogy ez a tanulmány nem jelenti azt, hogy azzal a szerkesztőség részben vagy egészben egyetért. Ez a szokásos megjegyzés a legtöbb, nem «hátulról mellbe döfő», tehát tárgyilagossággal és építő gondolatokkal szerkesztett nyomdatermékben. Azonban, amint a szerkesztő megjegyzi: nem óhajtanak Vita Fórumot nyitni, mert az «eddig tapasztaltak szerint minden ilyen vita személyeskedésbe szokott fulladni, ami nem szolgálja a végső célt.» Milyen nehéz szívvel írhatta a szerkesztő ezeket a sorokat és mennyire rámutat a magyar ugarra, amin a viharok hátán lovaglóknak annyira túlteng ő kurázsijuk, hogy mindenben csak a rosszat lássák, ha az szóról szóra nem egyezik meg az ő nagybecsű véleményükkel. Ilyen volt és ilyen marad az emigráció világa, tisztelet a kivételnek. Dehát van-e olyasmi, hogy komolyan megbeszélhessünk, vagy még inkább vitassunk egy olyan fontosságú kérdést, mint a magyar sors kérdéseit, aminek elszakíthatatlan tartozéka a Kárpátmedence és annak jelene és jövője? Nyilvánvalóan van, ha még a szokásos kritikákkal és le-hazaárulással is vádolják a gondolatot különböző szempontból felvetőket. Ezért kell minden várható támadás ellenére, minden szempontot, a szélső jobbtól a szélső balig áttanulmányozni. Mert csak a gondolatcsere, a vita, a félelemmentes állásfoglalás és nem a néma hallgatás bizonyítja azt, hogy van magyar élet. Országh tanulmánya érdekes megvilágításba helyezi a Kárpátmedence és benne a magyar haza problémáját. Felidézi, hogy az Osztrák—Magyar Monarchia széthullása óta a politikai szakirodalomban már többen kifejezték véleményüket, a jelenlegi nemzetállam tarthatatlanságát. Rámutat arra, hogy a nemzetállam helyén kiburjánzott a «néprajzi valóság», ami a nemzeti államokban elkerülhetetlenül kisebbségi problémákkal találja szemben magát. 42
